Kőrös Zoltánnak eddig két elbeszélt történelem műfajban készült kötete jelent meg a Fórum Kisebbségkutató Intézet gondozásában, a Muszkaföldön és a Nyugati fogságban. Az előbbi a szlovákiai magyarok szovjet hadifogságának történetét idézi fel, a másik az amerikai, brit és francia hadifogságot megjárókét. Mindkét mű azonnal sikerkönyv lett, egymást követték az olvasókkal való találkozók, s rövid időn belül a kötetek utánnyomására volt szükség.
A szerző ebben a könyvében is merít az elbeszélt történelem kapcsán szerzett tapasztalataiból: akivel lehetett, még beszélgetett bizonyos eseményekről vagy rákérdezett egy-egy fontosnak ítélt, de homályban maradt részletre. A könyv ugyanis hét szlovákiai magyar naplóját, memoárját közli. Mindegyiknek az írója más-más szemszögből közelít a nyilvánvalóan eltérő, de helyenként nagyon is hasonló valósághoz, ahogy a második világháború végét, a lágeréletet és a viszontagságos hazatérést ecseteli. Akad köztük hívő ember, racionálisan gondolkodó, szemfüles, méltóságát megőrző, ki-ki a maga módján próbál megküzdeni az embertelenséggel. A körülmények minden esetben kegyetlenek: az élelmezés, a szállás, a higiénia hiánya rányomja bélyegét a rabok életére és a hosszú várakozásra. Egyvalami közös bennük: a háború és a megpróbáltatások végének vakhitű várása, valamint a túlélés és a hazatérés bizonyossága. Hét napló, amely önmagáért beszél.
