Identitásproblémák a 21. században
Nemzetközi konferencia a közép-európai identitásproblémákról.
Nemzetközi konferencia a közép-európai identitásproblémákról.
Magyarok a nagyvilágban. Magyarnak lenni határon innen és túl címen a Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolai Kar Pedagógiai Tanszéke, a VEAB Magyarságkutatási Munkabizottsága és a Magyar Pedagógiai Társaság Győr-Moson-Sopron Megyei tagozata 2004. november 17-én tudományos tanácskozást rendezett Győrben. A rendezvényt Cseh Sándor, az Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolai Kar főigazgatója nyitotta meg, majd Liszka József, a Fórum Kisebbségkutató Intézet komáromi Etnológiai Központjának az igazgatója a szlovákiai magyar tudományosság elvi és módszertani kérdéseiről, valamint a szlovákiai magyar tudományos könyvkiadás 1989 utáni eredményeiről beszélt. Végh László, a Fórum Kisebbségkutató Intézet könyv- és levéltárának az igazgatója a somorjai Bibliotheca Hungarica a szlovákiai magyar tudományosság szolgálatában címen artott előadást. Erdélyi Margit, a komáromi Selye Egyetem Pedagógiai és Pszichológiai Karának a dékánja a nemrégiben alakult egyetem célkitűzéseiről beszélt, Tervek és kihívások című előadásában. Végezetül Tölgyesi József, a Neveléstörténet című folyóirat fészerkesztője mutatta be az Apáczai Csere János Magyar Encyklopaedia-janak Kovátsné Németh Mária által összeállított és szerkesztett új kiadását.
A csallóközaranyosi községi könyvtár szervezésében került sor 2004. november 12-én Erdélyi Zsuzsanna szerzői estjére. A komáromi születésű folklorista az archaikus népi imádságok kutatása során elért eredményeiről, továbbá a műfaj jelentőségéről beszélt. A találkozó „háttérrendezvénye” a Fórum Kisebbségkutató Intézet komáromi Etnológiai Közponjának Szakrális kisemlékek a Kisalföld szlovákiai részén című fotókiállítása volt. A mintegy félszáz színes fényképnagyítás segítségével az érdeklődők Csallóköz és tágabb környéke fontasabb szakrális kisemléktípusaival ismerkedhetnek meg. A válogatás az intézet Szakrális Kisemlék Archívumából származik és két hétig tekinthető meg a csallóközaranyosi községi könyvtár épületében.
Konferencia az előítéletekről és a családnevek írásáról Aki részt vett december 7-én a Somorja melletti Csölösztőn megrendezett Mítoszok és előítéletek a történelemben című tudományos tanácskozáson, az nemcsak a hasonló konferenciák szükségességéről győződhetett meg, hanem arról is, hogy a történettudomány és a nyelvészet olykor bizony szoros kapcsolatban áll egymással. Az említett tanácskozás központi témája ugyanis a történelmi családneveknek a szlovák helyesírás szerinti átírása volt. A konferenciát a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma Kisebbségi Kultúrák Főosztályának támogatásával a Fórum Kisebbségkutató Intézet és a Gramma Nyelvi Iroda szervezte meg, mint a résztvevők szavaiból kiderült, mindenki legnagyobb megelégedésére. A tanácskozást Bíró Ágnes, a kulturális minisztérium államtitkára nyitotta meg, aki a történészek és történelemtanárok felelősségéről is beszélt. Szarka László, az MTA Kisebbségkutató Intézetének elnöke a dualizmus korának legsúlyosabb örökségét, az asszimiláció jelenségét járta körbe kitűnő előadásában. Nagy paradoxon ugyanis, hogy noha elődeink közös hazában éltek, a mai magyarnak és szlováknak egészen más jut eszébe erről a korszakról: a szlovák köztudat az erőszakos magyarosítás időszakaként, a magyar pedig a modernizáció és a fellendülés korszakaként látja. Szarka az adott időszakkal kapcsolatos szlovák és magyar sztereotípiákat szedte lajstromba, majd felhívta a figyelmet arra, hogy a történészek számára korai lenne bármiféle következtetés levonása mindaddig, amíg a kétségkívül erős asszimiláció okainak alapos társadalom- és gazdaságtörténeti jellegű vizsgálata le nem zajlott. Peter Zelenák, a szlovák-magyar történész-vegyesbizottság szlovákiai társelnöke (a magyarországi Szarka László) a huszadik század vitára okot adó momentumait vette számba. Kifejtette, hogy noha számos kérdésben vannak eltérések a két nemzet történészei között, a gond az, hogy még azok a témák is át vannak politizálva, amelyekben már születhettek volna pragmatikus megoldások. Egészen más megközelítést alkalmazott Viliam Kratochvíl, a Comenius Egyetem történelemtanszékének metodikusa, s talán ezért is aratott nagy sikert a hallgatóság körében. Kratochvíl a történelemtankönyv-írók felelősségét boncolgatta. A legnagyobb gondnak azt nevezte, hogy a tankönyveket író szakemberek mintha nem tekintenék tudományos műnek a tankönyvet, így a monográfiákban és tudományos tanulmányokban alkalmazott tárgyszerűséget és objektivitást nem is alkalmazzák benne. Az előadó a multiperspektivikus szemléletű tankönyvek fontosságát kiemelve hangsúlyozta, hogy az ilyen tankönyveknek nem arra kell törekedniük, hogy elmossák és láthatatlanná tegyék a történelmi eseményeket érintő véleménykülönbségeket, hanem arra, hogy megértessék a diákokkal a különböző vélemények okait, s megtanítsák őket a más vélemények tolerálására. Milan Zemko, az SZTA elnökségének tagja a szlovák történetírás adósságait igyekezett számba venni. Véleménye szerint ugyanis mindkét oldalon szemléletváltásra s az előző előadó által hangsúlyozott több szempontú látásmódra van szükség. Szerinte ugyanis nem az a gond, hogy a szlovák történetírás pozitívan értékeli Trianont, hanem az, hogy nem igyekszik megérteni, hogy a kisebbségbe került magyarok számára ugyanez az esemény – érthető okokból – negatív kicsengésű. Milan Zemko előadásának talán legfontosabb üzenete az volt, amikor arra hívta fel a figyelmet, hogy szlovák részről szükséges lenne a magyar kisebbség megkövetése a második világháborút követő sérelmeik miatt. Mint a tanácskozást követő tartalmas vita igazolta, a legnagyobb visszhangot a magyar történelmi családnevek szlovák helyesírás szerinti átírásáról szóló előadások váltották ki a hallgatóságból. A téma felvezetője, Szabómihály Gizella, a Gramma Nyelvi Iroda munkatársa tárgyszerű és higgadt előadásában a jelenlegi nyelvi szabályozás tarthatatlanságára hívta fel a figyelmet. Az európai gyakorlatra is kitérve konkrét példákon keresztül igazolta, hogy a magyar történelmi családnevek átírása – amely során Bocskaiból Bočkaj, Batthyányból Baťáni, Czuczorból pedig Cucor lett – nemcsak a jó ízlést sérti, hanem egy teljesen következetlen és betarthatatlan szabályozáson alapul. Emellett a szlovák helyesírási gyakorlat még diszkriminatív is, hiszen míg a magyar személyiségek neveit átírják, a szlovák nemzeti mozgalom alakjainak (pl. Viliam Pauliny Tóth) nevét, a hagyományos írásmód szerint használják. Edita Chrenková a már említett helyesírási gyakorlatból következő anomáliákra hívta fel a hallgatóság figyelmét. Ez a fajta írásmód ugyanis különböző családokat mos össze, hiszen a Széchényi és a Szécsényi családok neveit egyformán Sečéni-ként írják át. Az előadó szerint ez a gyakorlat nemcsak a nemzetközi bibliográfiai normáknak mond ellent, hanem a szlovák olvasót is infantilizálja, s fontos kultúrtörténeti információktól fosztja meg. A konferencia utolsó előadója, Mészáros Klára, aki a pozsonyi Egyetemi Könyvtár munkatársa, emotív előadásban vázolta fel a történelmi családnevek írásának gyakorlatát a 18. századtól napjainkig. Előadásából kiderült, hogy a történelmi családnevek átírását előíró szabálynak nincs előzménye a Kárpát-medence történetében. Az előadó az érintett családok és személyek jogaira is felhívta a figyelmet, hiszen a családnév megváltoztatása sérti az egyéni jogokat. Az előadásokat élénk vita kísérte, amely a valóságostól talán szebb képet is festett elénk, hiszen úgy tűnt, mindenki rosszallja ezt a gyakorlatot, s egyetért azzal, hogy változtatni kell rajta. Nem voltak azonban jelen azon intézmények képviselői, amelyek feltehetően másként gondolkodnak erről. Az mindenesetre megnyugtató, hogy az SZTA Ľudovít Štúr Nyelvtudományi Intézetének jelen lévő igazgatója, Slavomír Ondrejovič szintén a változtatás mellet tette le a voksot. Ezt az egyetértést a konferenciát lezáró értékelésében a kulturális minisztérium képviseletében jelen lévő Dohányos Róbert is fontosnak tartotta kiemelni, aki kifejezte azt a szándékot is, mely szerint a közeljövőben hivatalosan is fel kívánnak lépni a történelmi családnevek transzkripciójának efféle gyakorlatával szemben, amely – mint mondta – az uniós normákkal sem egyeztethető össze.
Kortárs mesék poétikája
Irodalomszemléletek, tankönyvlogikák, oktatási koncepciók
A vizuális kultúra és a képi fordulat hatása
Fordítás- és interpretációelméletek
Peremműfajok és kortárs kánonok viszonya
A Szlovákiai Magyar Értelmiségi Találkozó gazdasági szekciója tartott konferenciát a Fórum Kisebbségkutató Intézetben. A találkozón a gazdasági kapcsolatokról és régiófejlesztésről adtak elő magyarországi és hazai szakemberek, köztük Simon Zsolt földművelés- és Gyurovszky László építésügyi miniszter. A tanácskozás eredményeinek összegzése után bemutatták az MTA Regionális Kutatások Központja által kiadott, Dél-Szlovákia című, átfogó elemzéseket tartalmazó könyvet. Miklósi Péter, a Szlovákiai Magyar Értelmiségi Fórum ügyvivője lapunknak elmondta, a találkozó célja a gazdasági értelmiség kapcsolatrendszerének javítása volt. A párkányi találkozón megfogalmazódott igények alapján állították össze a programot, különös tekintettel az európai uniós tagság adta helyzet lehetőségeire és határ menti régiók együttműködésére. „A gazdasági értelmiségiek keveset tudnak egymásról, nincs meg a kellő kapcsolatrendszerük, ezt a hiányt szerettük volna pótolni a konferenciával” – nyilatkozta Miklósi. Január végéig szeretnék megszervezni a harmadik utókonferenciát; témája a szlovákiai magyar oktatás lesz, különös tekintettel a komáromi Selye János Egyetem és a nyitrai magyar kar eredményeire.
A mai médiaszemiotika címen került megrendezésre 2004. október 30-31-én Dunabogdányban a 9. Osztrák-magyar Szemiotikai Konferencia. A rendezvényen L. Juhász Ilona, a Fórum Kisebbségkutató Intézet komáromi Etnológiai Központja képviseletében A kopjafák/emlékoszlopok, mint a szimbolikus térmeghatározás eszközei a szlovákiai magyarok körében (Speerhölzer/Gedenksäulen als Medien zur symbolischen Raumbegrenzung bei Ungarn in der Slowakei), Zilka Tibor a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem oktatója pedig a Groteszk a csehszlovák filmekben címen tartott előadást.
A szlovákiai magyarság tárgyi emlékei és ezek múzeumi dokumentációja
A Fórum Kisebbségkutató Intézet a Szlovákiai Magyar Írók Társaságával és a tornaljai Kulturális Antropológiai Műhellyel karöltve a Magyar Tudomány Ünnepe alkalmából 2004. november 6-án a tornaljai Városi Könyvtár helyiségeiben könyvkiállítást, majd ezt követően a városháza dísztermében a témához kapcsolódó tudományos tanácskozást rendezett. Hodossy Gyula, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának az elnöke megnyitójában kiemelte, hogy egy nemzet, egy nemzeti kisebbség életében mily fontos, meghatárzó szerepet játszik a tudomány, a tudományos írásbeliség. Voltaképpen egy nemzetrész nagykorúságát is jelzi tudományos irodalma, s hogy a szlovákiai magyarság felnőtt korba lépett, ékesen bizonyítja tudományos irodalmának az a töredéke is, amely Tornalján kiállításra került (a bemutatott könyvek egyébként a somorjai Bibliotheca Hungarica gyűjteményéből voltak, de a Lilium Aurum Kiadó jóvoltából a szlovákiai magyar kiadók legújabb tudományos könyvtermését az érdeklődők meg is vásárolhatták). A Tudomány és könyvkiadás a szlovákiai magyarok körében a rendszerváltástól napjainkig című tanácskozást Dubovszky László, Tornalja polgármestere, a rendezvény fővédnöke nyitotta meg, majd Tóth Károly, a Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatója vezette. Pusko Gábor a tornaljai Kulturális Antropológiai Műhely öt évének eredményeiről, nehézségeiről beszélt, majd Szarka László, a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézetének az igazgatója, A magyar kisebbségkutatás intézményesülésének és integrációjának a lehetőségei című előadásában európai kontextusba ágyazottan elsősorban a szlovákiai magyar tudományos intézményrendszer kialakulását mutatta be és elemezte a működés, a működtetés feltételeit. Végh László, a Fórum Kisebbségkutató Intézet könyvtárának, a Bibliotheca Hungaricanak az igazgatója a somorjai könyv- és levéltár gyűjteményeit mutatta be és a könyvtár nyújtotta lehetőségekről beszélt. Liszka József beszámolója elején méltatta a tornaljai Kulturális Antropológiai Műhely által elért eredményeket, majd a szlovákiai magyar tudományosság fogalmi meghatározására tett kísérletet, illetve röviden vázolta a magyar tudományos könyvkiadásban, Szlovákiában a rendszerváltás óta bekövetkezett változásokat, eredményeket. Hiányolt egy, terjesztéssel egybekötött központi nyilvántartást, amely lehetővé tenné, hogy a Csallóköztől a Bodrogközig megjelenő tudományos jellegű publikációkról minden érintett tudomást szerezhessen. A rendezvényt a helyi érdeklődők mellett a Magyar Tudományos Akadémia Magyar Tudományosság Külföldön elnöki bizottságának a delegációja, a térség intézményei, múzeumai, valamint a helyi sajtó képviselői is kitüntették érdeklődésükkel. (lj)
Békés Város Önkormányzata, a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum, az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága és Népi Építészeti Szakbizottsága 2004. szeptember 24 – 25-én rendezte meg Békés városában hagyományos konferenciasorozatát, A magyar népi építészet helyzete a határainkon túl alcímen. A Romániából, Szerbia-Montenegróból, Szlovákiából és persze Magyarországról érkezett résztvevők/előadók a népi architektúra kutatásának és karbantartásának a helyzetét vázolták fel. Szlovákiából Liszka József a tájházak problematikáját taglalta, míg Dikácz Zsuzsa az ipolyszalkai tájház példájával illusztrálta a honi helyzetet. A konferenciát Cseri Miklós, a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum igazgatója, a nemzetközi szabadtéri múzeumok szövetségének, az ICOMOS-nak az elnöke zárta.