Beszélgetés Végh Lászlóval a tízéves Bibliotheca Hungarica feladatairól, szakmai kapcsolatairól, nem utolsósorban arról, tud-e az intézmény kutatási tervezeteket támogatni
A somorjai Bibliotheca Hungarica 1990-ben civil kezdeményezésként jött létre. A szlovákiai magyar központi nemzetiségi könyvtár feladatának ellátását követve, 1992-től alapítványi keretek között működött. 1997-től a Fórum Társadalomtudományi Intézeten belül önálló tudományos műhelyként dolgozik, és segíti a kutatást, valamint a szlovákiai magyar könyvtárosok szakmai önszerveződését.
Elmondható-e már, hogy a kitűzött célokat fejlesztve, immár a finanszírozás is biztosabb alapokon működik, mint ahogyan azt az alapítvány lehetővé tette?
2000 novemberében volt a Biblioteca Hungarica tízéves. Az 1990 óta eltelt évtized sok változást hozott az intézményen belül. Ma már többről van szó, mint lelkesedésről, hiszen átgondolt és átfogó kutatás folyik. Társadalomtudományi Intézetünk sem dúskál az állami támogatásban, s magánintézményként igencsak ésszerű finanszírozást folytat. Szakmai előrelépés volt, amikor létrehoztuk a Szlovákiai Magyar Könyvtárosok Egyesületét is, amely a szakmai munkánk részeként a kapcsolatainkat is gazdagíthatná.
Miért a feltételes mód? Talán nem az elképzeléseknek megfelelően alakultak a dolgok?
Sokáig csak beszélgettünk róla, mert a regionális és a községi könyvtárakban dolgozó könyvtárosok nem a legbátrabb emberek. Az előrehaladásunkat gátolta a meciari kormányzat politikája is, amely a regionális könyvtárakat is sújtotta. Hosszabb időbe tellett, mire a felszabadult társadalmi légkörben a mi szervezésünkben létrehoztuk az egyesületet. Ebben kezdetben a nagyobb regionális könyvtárak könyvtárosai is részt vettek, de idővel elmaradoztak.
Mennyire sikerült kiépíteni a szlovákiai és a magyarországi szakmai szervezetekkel a kapcsolatokat?
Ez mindenképpen fontos célunk, hiszen a könyvtárosok szakmai szervezetei régóta segítik egymást. Nem találtunk ki újat, mert a nagyobb könyvtárakban dolgozóknak korábban is léteztek ilyen jellegű kapcsolataik. Hívták őket Magyarországra is, de a megszorításokkal irányított kulturális szféra a félelem légkörét is táplálta, ezért nem mertek részt venni. Fontos feladatunk, hogy a mi rendezvényeinken feloldódjanak az olyan jellegű gátlások, amilyeneket a kulturális politika korábbi, központosított és autoritatív irányítása gerjesztett.
Aligha túlzok, amikor azt állítom, hogy az intézmény történetében mérföldkövet jelent a könyvtár gyűjteménye bibliográfiájának a közreadása. Mennyiben tekinthető ez szellemi fundamentumnak a jövőre gondolva?
Fontos ez a kiadvány, mert feltárja mindazt, amit a dokumentumokat vizsgálva nálunk lehet kutatni. Ebből a szempontból még idén szeretnénk megjelentetni a már létező és feldolgozott folyóiratállománynak a bibliográfiáját. Ugyanígy a civil társadalom kutatásában fontos kisnyomtatványok és helyi jellegű dokumentumok feltárt bibliográfiáját.
Van-e mód arra, hogy az egyetemek hungarológiai tanszékeinek magyar nemzetiségű hallgatói számára innen kezdeményezett ajánlások szülessenek a szakdolgozatok, a diplomamunkák és a doktori értekezések témáinak sorában?
Ez folyamatosan működik, hiszen Zalabai Zsigmond, az egyik alapítónk egyetemi oktatóként segítette az ilyen jellegű kutatásokat. Ezekben a hónapokban is három-négy diák rendszeresen kutat az állományunkban. A legkülönbözőbb témákat kutatják, de még mindig nem eléggé sokrétűen ahhoz, hogy megalapozódhasson egy szisztematikus művelődéstörténeti vagy szellemtörténeti kutatási hálózat. Még mindig nem eléggé vonzó téma a szlovákiai magyarság művelődéstörténetének a kutatása.
Maga a Bibliotheca Hungarica milyen szerepet tölt be a Fórum Intézet szerkezetében? Tud-e majd bizonyos kutatási tervezeteket támogatni, pályázati úton segítséget adni az egyéni kutatásokhoz is?
Erre minden lehetőség adott, mert akár a szakdolgozatukat írók kutatásait is támogathatjuk, ha azok hozzájárulnak a Bibliotheca feltáró tudományos munkájához. Azt mindenképpen látni kell, hogy átfogó kutatások csak a részterületek alapos feltárása után valósulhatnak meg. Akkor majd nem szubjektív hipotézisek születnek meg, hanem tudományos tényekre alapozott szintézisek. Ezzel együtt mód van az internet használatára, a fénymásolásra, a számítógép alkalmazására.
Milyen az intézmény segédkönyvtári állománya? Elegendő kézikönyv, lexikon, enciklopédia segíti-e a kutatókat?
A segédkönyvtár állománya nagyon nagy mértékben gazdagodott. Azért járnak ide szívesen a diákok és a szakemberek is, mert olyan könyveket használhatnak, amelyek a nagyobb könyvtárakban sem találhatók meg. Azokban főleg az újabb kiadványok hiányoznak, mert a gyarapításra nem mindenütt van elegendő pénz. Nálunk viszont az alapítványi pályázatok, az adományok és a legkülönbözőbb támogatások révén gazdagodik a segédkönyvtárunk is.
Ez hozzájárulhat majd az újabb tudományos kutatási szakasz kiteljesítéséhez. Mi lesz ennek a lényege?
Szeretnénk szakemberek bevonásával az állománygyarapításra összpontosítani. Az eddigi eredményeinket elemezve kellene a gyűjtökört meghatározó fogalmakat is tisztázni. Például azt, hogy mi számít szlovákiai magyar hungarikum-nak, milyenek ennek a fogalomnak a behatárolt jelentései, amelyek aztán kihatnak az állománygyarapítási gyakorlatunkra. Tankönyvgyűjtéssel nem foglalkoztunk, ugyanakkor az ilyen dokumentumok szaporodása ezt a feladatot is elénk állította. Itt van a fordításirodalom is, amelyet nem gyűjtöttünk. Nem eléggé tisztázott a fogalom Szlovákia keretein túli kiterjesztésének lehetősége, pedig egyre több olyan dokumentum jelenik meg, amelynek szerzői a mi szellemi életünket és kultúránkat kutatják. Ezt a kérdéskört igen gyorsan meg kell majd vitatnunk hazai és külföldi szakemberekkel. Remélem, erre idén sor is kerül.
