A somorjai Bibliotheca Hungarica (cseh)szlovákiai magyar könyvgyűjteményének bibliográfiája (1918-2000) – valójában szakkatalógusként is funkcionál

Rendhagyó kétkötetes kiadvány látott napvilágot a Fórum Intézet somorjai Bibliotheca Hungarica könyvgyűjteményéről, amelyet a címében feltüntetett 1918 és 2000 dátumokkal határol be. Ez a nyolcvankét év önmagában lehetne mérce is a teljesség igényéhez, sajnos, nem lett az. Arról ugyanis az összeállító és munkatársai elfeledkeztek, hogy megadják a két kötetben feltárt, szakrendbe szedett, különböző mutatókkal ellátott, s ezzel a sokoldalú visszakeresést lehetővé tevő bibliográfia utolsó adatfelvételének a dátumát.
Ha a borítójánál kezdjük a két bibliográfiai kötet szemrevételezését, akkor a jelölt évszámokon belül mégiscsak fontossá lesz az az időpont, amikor a nyomdába küldés előtt végérvényesen lezárták a terjedelmes dokumentumot. Arról ugyanis hosszasan lehetne értekezni, hogy húsz-harminc év múlva mennyire lesz megtévesztő az 1918-2000 behatárolta időszakasz hónap és nap jelölése nélküli lazasága, ha a korabeli kutatók majd nem találják meg a 2000-ben megjelent kötetek bizonyos hányadát. Sajnos, erre semmilyen vonatkozású utalás nincs az Előszóként prezentált, de a használati útmutatót is helyettesítő szövegben.
A könyvtárak nyomtatott katalógusainak fontos szerepe van az egyetemes könyvtörténetben is. Ebből kiindulva igen nagy a jelentősége ennek a valójában szakkatalógusként is funkcionáló könyvgyűjteményi bibliográfiának. Túl a tudományos kutatásokat segítő funkcióján, fontos lehetne még a feltárás szempontjainak a sokkal pontosabb meghatározása. Az ugyanis több bizonytalanságot is mutat, amit Végh László összeállító az Előszavában eképpen fogalmazott meg: Bibliográfiai kiadványunk a könyvtár gyűjteményének törzsanyagát képező szlovákiai hungarikumokat veszi számba. Nemcsak a szlovákiai magyar szerzők irodalmi műveit tartalmazza jegyzékünk, hanem a szlovákiai magyarság művelődéstörténetére vonatkozó idegen nyelvű könyvkiadványokat is. (…) Fő célunk, hogy olyan hungarikumok jegyzékét adjuk közre, melyek fontos és nélkülözhetetlen forrását képezik a szlovákiai magyarság történetének, művelődésének és társadalmi helyzetének tanulmányozásához.
Szép szándék, csak hát ez a bibliográfia valószínűleg igencsak szelektív módon közelített a szándék megvalósításához. Miért csak az idegen nyelvű dokumentumokat tárja fel, miért nem foglalkozik a szlovákiai hungarikum nem formai, hanem tartalmi kategóriájába sorolható, de mondjuk Magyarországon vagy más országban megjelent dokumentumokkal? Feltűnő, hogy a szakkatalógus nem tárja fel, tehát valószínűleg nincs (?) a Bibliotheca Hungarica állományában az a szakdolgozat sem, amelyet Csóka Erika 1995-ben Zalabai Zsigmond irányításával készített el, s az intézmény gyűjtőkörébe tartozó, de ott nem minden esetben fellelhető 7 500 dokumentumot sorolt fel. Egyáltalán az sem látszik tisztázottnak, hogy az egyetemeken, főiskolákon végzett magyar vagy nem magyar nemzetiségű diákok a könyvtár gyűjtőkörének témáiba vágó szakdolgozatai megjelennek-e az állományban. Igaz, ami késik, nem múlik. Az azonban mégiscsak szemléleti kérdésre utal, hogy a (cseh)szlovákiai magyar irodalmat olyan monografikus alapossággal feltáró történetírás, mint Görömbei András A csehszlovákiai magyar irodalom 1945-1980 című kötete nem került be a bibliográfiába. Ennek a hiánynak a ténye ugyanúgy lehet az előszóban kinyilatkoztatott következetesség mechanikus alkalmazása, mint ahogyan a számítógépes adatfeldolgozás szelektív gyakorlatának az eredménye is. Sem a szerző, sem a kötet kiadásának a helye nem kötődik Szlovákiához, viszont a témája elvitathatatlanul és immár megkerülhetetlenül része közgondolkodásunknak.
Ennek a feltárás gyakorlatában meglévő szelektivitásnak a tarthatatlanságát igazolja, hogy ugyanúgy a mai Szlovákia területén kívül látott napvilágot A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918-1998 című négykötetes, szerzői közösség által írt monográfia, amely viszont szerepel a bibliográfiában. Igaz, pontatlan címközléssel, mert önkényesen elhagyták a zárójelet. Eléggé vitatható az is, hogy a losonci A Mi Lapunk című folyóirat sajtótörténeti feldolgozását és a szerkesztőjének, Scherer Lajosnak az életrajzát közreadó kötet az Egyetemes Tizedes Osztályozás (ETO) 05-ös osztályában a folyóiratok között szerepel – mondjuk – a sajtótörténet, pedagógiatörténet (lévén cserkészlap) vagy a művelődéstörténet ETO-osztályok helyett. Mechanikusságra utal az is, hogy némely esetben a dokumentumok leírása az ETO gépiességét követi. Pedig az ETO alkalmazásának az alapvető könyvtári gyakorlatban érvényesíthető szabályai között ott szerepel a mechanikusság lehető legalaposabb kizárásának a kötelessége. Ennek érvényesítésével aligha fordulhatna elő, hogy pl. Zs. Nagy Lajos prózaköteteinek többsége a Szlovákiai magyar irodalom – próza (ETO-szám: 894.511(437.6)-3+894.511 (437.6)-4=945.11) megjelöléssel lett feltárva, ezzel szemben Az elpárolgott fazék című válogatott prózáit közreadó kötete a szatírák, humoreszkek megjelöléssel más helyen szerepel. Pedig a szerző valamennyi prózakötete, azon túl, hogy válogatásbeli átfedéseket tartalmaz, igazából ugyanúgy sorolható lehet ide vagy oda.
Egy ilyen terjedelmes bibliográfia recenziója csak szúrópróbaszerűen foglalkozhat a hibákkal. Egy tüzetesebb átvizsgálás legalább anynyi időt venne igénybe, mint a szakmai lektorálás. Márpedig A Bibliotheca Hungarica (cseh)szlovákiai magyar könyvgyűjteményének bibliográfiája (1918- 2000) című nyomtatott könyvtári szakkatalógus nem esett át a szakmai lektorálás folyamatán. Pedig azzal az olyan – ismét csak a mechanikus feltárásra utaló – hibák is kiküszöbölhetőek lettek volna, mint amilyen a kétkötetes dokumentum szakmailag érzéketlen kettéválasztása, amivel figyelmen kívül hagyták az ETO-zás és a bibliográfiai feltárás belső szerkezetét. Helyette a számítógép kínálta nyomdai töréshelyet alkalmazták.
Tévedések és alaptalan vádak elkerülése végett igyekszem leszögezni: a felsorolt hibákat elsősorban a bibliográfia feltárási gyakorlatának az elvi tisztázatlanságaira utalva emeltem ki. Sem a kákán nem kerestem csomót, sem az adathalmazban véletlenszerűen előforduló hibákra nem vadásztam. Sokkal inkább a Fórum Intézet egyik legfejlettebb részlegének gyűjtőköri, szemléleti bizonytalanságaira szerettem volna felhívni a figyelmet, a közeljövőben elvégzendő szakmai munka, a gyűjtőkör kiterjesztése és a majdan elkészülő szakbibliográfiák és szelektív bibliográfiák még tisztázható elméleti és gyakorlati megközelítéseire.