Hunčík Péter

Életrajz

Az ipolysági magyar gimnáziumban érettségizett 1970-ben. Orvosi diplomáját (általános orvosi szakon) a pozsonyi Comenius Egyetemen szerezte meg 1976-ban. 1976-tól 1979-ig Érsekújvárott iskolaorvos, majd a dunaszerdahelyi kórház belgyógyásza, 1981-től 1988-ig körzeti orvos Nagymegyeren. 1988-ban pszichiátriai szakvizsgát tett, ezt követően elmegyógyászi praxist folytatott Pozsonyban, Dunaszerdahelyen és máig Nagymegyeren.

1989-ben a Független Magyar Kezdeményezés polgári mozgalom alapító tagja, a bársonyos forradalom központi aktivistája és a NAP című első szlovákiai magyar független újság alapító-főszerkesztője. A pozsonyi PEN Club és a Pszichiátriai Társaság tagja. 1990–1992 között Václav Havel csehszlovák köztársasági elnök kisebbségügyi tanácsadója.

1992-től 1997-ig a szlovákiai Magyar Polgári Párt Országos Elnökségének tagjaként, 1990–2006 között pedig dunaszerdahelyi önkormányzati képviselőként vett részt a politikában.

1990–2003 között a Márai Sándor Alapítvány (Pozsony/Dunaszerdahely) társalapítója és igazgatója, majd 1997-től az alapítvány égisze alatt működő Európai Kommunikációs Tréningközpont vezetője. 1993-ban a NOVA független TV-állomás (Prága) alapítója és társtulajdonosa. 1996-ban a pozsonyi Invisible College és az Inštitút pre verejné otázky – Institute for Public Affairs (IVO) intézet társalapítója. 1996-ban jelentős magánadománnyal járult hozzá a Fórum Kisebbségkutató Intézet kiépítéséhez és fejlesztéséhez. 1998–2002 között a Selye János Egyetem Alapítványának társalapítója és vezetőségi tagja. 2001-ben a Sigillum Oppidi Saag (Ipolyság Város Pecsétje) alapítvány alapítója. 2000–2003 között a Duna TV (Budapest) elnökének főtanácsadója. 2003-ban a Fórum Kisebbségkutató Intézet Interetnikus Kutatások Központjának igazgatója. 2003-tól 2006-ig a kanadai Carleton University Ottawa vendégtanára (őszi szemeszter), ahol politológiát oktat. Itt írja meg Határeset című első regényét, amelyet számos irodalmi díjjal jutalmaztak. 2004–2005-ben a budapesti Károli Gáspár Református Egyetemen ad elő.

Közéleti író, publicista, folyamatosan jelennek meg írásai a szlovákiai magyar és szlovák sajtóban, valamint a magyarországi médiában. 1990 után elsősorban etnopszichológiai és emberjogi tanulmányokat ír, fordít cseh és szlovák nyelvből, versei, esszéi, színházkritikái és egyéb publicisztikai írásai az Irodalmi Szemle, a Kortárs, a Látóhatár, a Nagyvilág, a Tiszatáj, az Új Ifjúság, az Új Forrás, az Új Szó, Vasárnap című lapokban jelentek meg. Írásainak egy része a nyolcvanas évekig Somos Péter néven jelent meg. Színházi dramaturgként 1982–1983-ban a győri Kisfaludy Színházzal, majd a Bárka Színházzal és a Dunaszerdahelyi Szevasz Színházzal működött együtt. Pszichodrámával is foglalkozik. Szlovákián és Magyarországon kívül eddig Romániában, Izraelben, Írországban, Litvániában, Fehéroroszországban, Üzbegisztánban, Kazahsztánban, Kirgíziában, Azerbajdzsánban, Ukrajnában tartott etnikai konfliktuskezelő tréningeket, de dolgozott afgán, szerb, koszovói stb. menekültekkel is. Kutatási területei: öngyilkosság, kommunikáció, kétnyelvűség, szociálpszichológia, konfliktuskezelés, multikulturalizmus, kisebbségi kérdés, roma kérdés, szlovák–magyar viszony.