Klamár Zoltán

Titulus: PhD. Klamar_Zoltan
Végzettség: felsőfokú
Születési év, hely: 1955, Topolya (Jugoszlávia)
Tanulmányok, végzettség: Eötvös Loránd Tudományegyetem Budapest (néprajz szak)
Munkakör, beosztás: etnográfus-muzeológus, óraadó egyetemi oktató
Elérhetőség: drkalmarz@gmail.com

 

Életrajz

Az ELTE BTK Néprajzi Tanszékének hallgatója (1974–1979), majd ott szerez egyetemi oklevelet 1999-ben. A polgárháborús évek végén települ át Jugoszláviából Magyarországra és az ELTE Doktori Iskolájában – néprajz és kulturális antropológiai tudományok (európai etnológia szakterület) – képezi tovább magát. 2004-ben szerez PhD fokozatot, disszertációjában Magyarkanizsa vidékének tanyás gazdálkodását dolgozta fel.

Kezdetben a gyulai Erkel Ferenc Múzeum munkatársa (1999), majd a túrkevei Finta Múzeum néprajzosa (2000–2001). Következő állomáshelye az aszódi Petőfi Múzeum, ahol a néprajzi gyűjtemény mellett hat tájház anyagát is gondozta (2002–2012). Napjainkban a Váci Székesegyházi Kincstár és Egyházmegyei Gyűjtemény munkatársa (2012–).

Áttelepülése után is szoros kapcsolat fűzi szülőföldjéhez, hiszen ma is alapító elnökségi tagja a vajdasági Kiss Lajos Néprajzi Társaságnak. Témagazdaként részt vett a Vajdasági Magyarok Néprajzi Atlaszának munkálataiban, és az ezredforduló éveiben kutatótáborokat szervezett és vezetett a szerémségi Maradékon. A kontaktzónák működése volt a témája annak a nemzetközi konferenciának is melyet aszódi muzeológusként szervezett.

Óraadó vendégtanárként oktatott az ELTE Tárgyi Néprajzi Tanszékén 2000-ben, 2007-ben a Debreceni Tudományegyetem Néprajzi Tanszékének, majd 2012-ben és 2016-ban A Szegedi Tudományegyetem, Néprajz és Kulturális Antropológiai Tanszékének volt vendégtanára.

A fokozatszerzés után, 2004–2008 között, A gazdálkodás változása a 20. században a Délalföldön című OTKA TO 46068 program társkutatója. A projektum magába foglalta a vajdasági Bácska és Bánság tájainak gazdálkodási hagyományait is. Az újabb OTKA kutatás, a Hármashatárok (2011–2015) OTKA Nk 84283 projektumban is társkutató, egyben az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézetének külső munkatársa. Ezekben az években érdeklődése az agrárnéprajzról a társadalomnéprajzra terelődött, azon belül is az identitás térobjektumaira és a proxemika összefüggéseire.

 

  • Erkel Ferenc Múzeum, Gyula (1999),
  • Finta Múzeum, Túrkeve (2000–2001)
  • Petőfi Múzeum, Aszód, (2002–2012)
  • Váci Székesegyházi Kincstár és Egyházmegyei Gyűjtemény (2012–)
  • MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézet külső munkatársa (2011–)
  • Kálmány Lajos-díj 1995 (Kiss Lajos Néprajzi Társaság)
  • Pro Ethnographia Minoritatum-emlékérem 2016 (Magyar Néprajzi Társaság)
  • Kanizsai mindennapok. Újvidék: Forum Könyvkiadó 2016, 75 p.
  • Tanyák, parasztgazdaságok Magyarkanizsa vidékén (1900–2000). Szabadka: Kiss Lajos Néprajzi Társaság 2006, 325 p. /Kiss Lajos Néprajzi Társaság Könyvtára 2./
  • Adorján népi építészete. Kanizsa: Cnesa Könyvkiadó 1997, 95 p. [Harkai Imrével közösen]
  • Örökségünk. Kanizsai képeskönyv. Kanizsa: Cnesa Könyvkiadó 1995, 222 p. [második kiadás: 1996]
  • Nepomuki Szent János váci szobrainak története és ikonográfiája. Acta Ethnologica Danubiana 17 (2015), 205–214. p.
  • Szakrális kisemlékek a Galga mentén. A katolikusok vallásos tájszervező és tájhasználó tevékenysége. Acta Ethnologica Danubiana 14 (2012), 159–180. p.
  • Az identitásstratégia hatása a térfoglalásra. Martonosi példák. Acta Ethnologica Danubiana 13 (2011), 55–66. p.
  • A jó pásztor Domonyban. Két szakrális kisemlék az evangélikus templomkertben. Acta Ethnologica Danubiana 12 (2010), 151–156. p.
  • Forrásérték és hitelesség a Historia Domusokban és a sajtóban. Létünk 35 (2005), 55–63. p.
  • Magyarkanizsa és vidéke parasztgazdaságainak struktúrái (1900–2000). Ethnographia 116 (2005), 97–152. p.
  • Gazdaságtípusok és munkaerő-szükséglet Adorjánon. Híd 64, 2000/8, 598–613. p. 
  • Az aratás és cséplés eszközváltása Kanizsa vidékén. Tisicum. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Évkönyve 12, Szolnok 2000, 229–235. p.
  • Kanizsa környékének történeti szőlőskertjei. Néprajzi Látóhatár 8, 1999/1–4, 457–465. p.
  • Migráció az észak-bácskai Tisza-vidéken. Üzenet 28, 1999/1–2, 78–94. p.
  • Az észak-bácskai Tisza-vidék népi építészete. Ház és ember 12 (1998), 213–240. p.
  • 1848 a század eleji kanizsai sajtóban. Híd 62, 1998/3, 290–297. p.
  • Rokonsági kapcsolatok és terminológiák Kanizsán. In Tükörképek a Sugovicán. Népismereti előadások. A Duna-Tisza közén élő népcsoportok hagyományai című nemzetközi néprajzi tudományos konferencia (Baja, 1996. július 11–12.) előadásai. Bárth János szerk. Kecskemét: Katona József Múzeum 1997, 47–55. p. /A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 8./
  • Fotográfia és közösség. Híd 61 1997/9–10, 717–725. p.
  • A kovácsművesség Kanizsán. Létünk 27, 1997/1–2, 102–111. p.
  • Mária-lányok és szívgárdisták Kanizsán. Üzenet 27, 1997/3–4, 232–237. p.
  • Az összetartozás építőkövei. Silling István: Szenttisztelet és népi vallásosság a Vajdaságban. Híd 79, 2015/1, 103–108. p.
  • L. Juhász Ilona: A harmincnégyes kőnél… Ethnographia 126 (2015), 721–723. p.
  • Liszka József: Átmenetek folklór és nem folklór határán. Ethnographia 125 (2014), 644–645. p.
  • L. Juhász Ilona: Rítusok jelek szimbólumok. Tanulmányok az összehasonlító folklorisztika köréből. Fórum Társadalomtudományi Szemle 14, 2012/2, 143–144. p.
  • Szilágyi Miklós: Néprajzi tanulmányok Kisújszállásról. Ethnographia 120 (2009), 137–141. p.
  • Könyv az ötvenéves aszódi múzeumról. Néprajzi Hírek 37, 2008/3–4. 49–50. p.
  • Harkai Imre: Topolya mezőváros tanyarendszere – Salašarski sistem Bačke Topole. Ethnographia 110 (1999), 489–490. p.