Az emlékezés méltósága – Fórum Kisebbségkutató Intézet | Fórum inštitút pre výskum menšín | Forum Minority Research Institute

Az emlékezés méltósága

Az emlékezés méltósága

L. Juhász Ilona: Fába róva, földbe ütve…

Lassan harminc éve már, hogy a husáki konszolidáció lélekszorongató időszakában, néhány évnyi kihagyás után ismét nyári ifjúsági tábort szerveztek a Csemadok égisze alatt. A válsztás a Komáromhoz közeli Őrsújfalura esett, ahol a camping területén kb. kétszáz fiatal vert sátrat vagy szállt meg a camping faházikóiban, hogy művelődve és szórakozva eltöltsön néhány kellemes napot. A táborlakók némelyike azonban az úszás és a röplabdázás helyett inkább egy meglehetősen szokatlan elfoglaltsággal töltötte az idejét: kopjafát faragott. Mint a szóban forgó kötet szerzője, L. Juhász Ilona is megerősíti, ez volt az első alkalom, hogy nemzeti szimbólumként kopjafát állítottak Szlovákiában. Az ötletgazda Tóth Lajos, a tervező az akkor még egyetemista Liszka József volt, aki a Vág és a Garam között elterülő falvak temetőiben tanulmányozta a kopjafákat, azaz a fejfákat, és a farnadi temetőben lerajzolt motívumok alapján vázolta fel az elkészítendő alkotást. a Fórum Kisebbségkutató Intézet és a Lilium Aurum gondozásában megjelent alapos kötetből (Fába róva, földbe ütve… – A kopjafák/emlékoszlopok mint a szimbolikus térfoglalás eszközei a szlovákiai magyaroknál) még számtalan érdekes történetet és adatot idézhetnénk, de ehelyett inkább az eredeti forrás tanulmányozására buzdítanám a kedves olvasót. A könyv sorba veszi a kopjafával és a kopjafa-állítással kapcsolatos minden lényeges momentumot, kezdve az alapanyagtól egészen a kopjafák származékáig. Külön fejezet foglalkozik a hatalom és a szlovákok viszonyulásával a kopjafákhoz, és eléggé elszomorító, hogy már a rendszerváltás után, 1996 körül(amikor a millecentenárium alkalmából számos magyarok lakta szlovákiai településen állítottak kopjafát) a Mečiar-kormány minden lehetséges, sőt törvénytelen eszközzel igyekezett megakadályozni az emlékoszlop felállítását, és sokat mondó, hogy a magyar pártok szövetségesként megnyilvánuló Kereszténydemokrata Mozgalom akkori vezére, Ján Čarnogurský is egyetértett a kormánypártok tevékenységével. L. Juhász Ilona ennek az epizódnak csak néhány oldalt szentel, de véleményem szerint jól tette, hogy a néprajzi kiadványokban egyébként csak kivételesen vizsgált politikai összefüggésekre és rámutattott. Érdekes a kopjafák nyomában indított képzeletbeli világkörüli utazás is, amely során röviden megismerkedhetünk azokkal a helyszínekkel, ahol magyaros motívumú kopjafák állnak. a könyv bemutatja a legismertebb kopjafafaragókat, akik között különböző szellemi és fizikai foglalkozású személyek találhatók (egyikük, Katona László sajnálatosan távozott közülünk), bőségesen idéz a sajtóban megjelent cikkekből (pl. Dobos Lászlónak a hatalom paczkázásait eljtélő írásából), beszámolókból, és természetesen számos felvétellel illusztrálja a kopjafák készítését, állítását. Bemutat néhány érdekes alkotást és jellegzetes motívumot is. Szomorú volt látni azokat a fejfákat, amelyek jeles szlovákiai magyarok (Oros Gyula, Szűcs Jenő, Ürge Mária, Katona László stb.) emlékét idézik és örök álmukat őrzik. Az egyik felvételen a tragikusan elhunyt Zalabai Zsigmond támaszkodik annak a kopjafának, amelyet szülőfalujának, Ipolypásztónak adományozott. A szerző tételesen felsorolja a Szlovákiában állított kopjafákat , kopjafa-elemekből álló emlékműveket és székelykapukat. A kötetet szlovák és német nyelvű összefoglalója zárja.

KategóriaCikk / Cikk / Cikk