Csanda Gábor

Bemutatkozás

Életrajz

A pozsonyi magyar gimnáziumban érettségizett 1982-ben, 1987-ben a pozsonyi Comenius Egyetemen végzett magyar–szlovák szakon. Első munkahelye az akkori csehszlovák rádió magyar adása volt (ma: Pátria rádió), itt hírszerkesztőként dolgozott, majd az Irodalmi Szemle és a Kalligram folyóirat szerkesztője, néhány évig a nyitrai tanárképző főiskola (ma: Konstantin Egyetem) magyar tanszékén tanított régi magyar irodalmat, szlovákiai magyar irodalmat, stilisztikát, irodalomelméletet és gyermekirodalmat. Volt a Vasárnap családi magazin szerkesztője, az Új Szó napilap szerkesztője. Könyveket szerkeszt, ezenkívül a Fórum Társadalomtudományi Szemle főszerkesztője. A Bázis Egyesület tagja. Több gyűjteményes munka (tanulmánykötet és antológia) összeállítója.

1983-ban számos költeményt (szerelmi tárgyú szabad verset) írt Liszka Györgyihez; jelenleg a versírás hagyományát családon belül Liszka József ápolja a legkövetkezetesebben. Viszonylag sokáig csak Csanda Sándor irodalomtörténész fiaként ismerték, aztán viszont neki is született fia, s azóta Csanda Máté művészettörténész apjaként él a köztudatban. Köztes állapota, közép-szerűsége innen nézve fátum, másfelől alkati tulajdonság, amit szerkesztőként igyekszik kamatoztatni. Konzervatív típus, kötődése és ragaszkodása egy-egy kézirathoz hónapokban, évszakokban mérhető, konzervativizmusánál csak türelme nagyobb. Türelménél csak liberalizmusa nagyobb, felfogásában ez a fogalom a döntéshozatalok autonómiájával rokon értelmű. Konzervatív liberalizmusát jól mutatja első sírverse (írta Csanda Gábor): „Itt nyugszik Csanda Gábor, / apja volt Csanda Sándor. / Született anyától, / meghalt magától.”

Minden érdekli, ami a kertészkedéssel, a szakácsművészettel, a nyelv- és irodalomtudománnyal, a szociológiával, a néprajzzal és a történelemmel kapcsolatos, ezeknek kiemelkedő képviselőit csodálja és őszinte rajongással szereti. Kéziratból sajtó alá rendezte, közreadta és utószóval ellátta Sas Andor monográfiáját: A szlovákiai magyar zsidók üldözése 1939–1945. Pozsony, Kalligram, 1993.

Művei: Minden, amit a lumbágóról tudni kell (tan., 1996, kézirat); Az aranyértől az óceánig. Egy orvosi szakkönyv a pragmatista esztétika kereszttüzében (nyelvkritikai dolgozat; 1998, kézirat); Permetezz! (szonett, 2006, kézirat); Az aljas lisztharmat (rokokó vígeposz, 2006, kézirattöredék); Ach Bože môj, Bože môj (nyílt levél, szlovákul, 2008, kézirat, lappang); A hexensussz a magyar irodalomban és nyelvben (értekezés, 2010, kézirat).