Fajsúlyos anyagok és kellemes, pihentető olvasmányok a Fórum Társadalomtudományi Szemlében

Kitekintés az összehasonlító irodalomtudományra című dolgozatában (Fórum Társadalomtudományi Szemle, 2001/3) írja Zeman László: „Vannak könyvek, amelyeknek megjelentetése ismertetésüknek nem szab időbeli határt.” Ez szolgáljon mentségül az olvasónak és vigaszul a recenzensnek, amiért időbeli csúszással ismerteti a Fórum legutóbbi számát.

Kisebbségben, kétnyelvű közegben, az asszimiláció határtalansága – ha jelszavakat választanánk, röviden így jellemezhetnénk a Fórum Társadalomtudományi Szemle tavalyi utolsó számát. A tartalmuk és terjedelmük által kiemelkedő írások témája – legyen szó akár tanulmányról, kutatási eredmények összegzéséről, dokumentumról, ezeket a kérdéseket taglalja.

Tóth Károly Vághosszúfalun egyebek közt annak okait kutatta, hogy az etnikai peremvidéken levő községben, melyben a nem magyar nemzetiségű lakosság számaránya elenyésző volt az 1980-as, 1990-es években, miért vélik úgy, hogy a 2001-es népszámlálás eredményei sokkolóak lesznek. A nemzetiségi összetétel megváltozásának egyik jele, hogy 2000-ben a fal- óvodájában a szülők kérésére szlovák osztályt nyitottak. Holott „a szlovák pártok és szervezetek jelenléte a faluban elenyészőnek mondható”. Tíz év alatt négy százalékkal csökkent a magyar nemzetiségűek aránya, bár a lakosság száma emelkedett. Tíz esztendő elegendő volt ahhoz, hogy a magyar anyanyelvű lakosság elöregedjék, a szülők nemzedéke, valamint a legfiatalabb generáció aránya jelentősen emelkedjék. A községben végzett felmérés is arra utal, még mindig, tizenkét évvel a rendszerváltás után is az él az emberekben, hogy a gyerek jobban érvényesül, ha a többség nyelvén tanul, ha a többséghez alkalmazkodik. Tóth Károly senki fölött sem mond ítéletet, de azt sommásan megjegyzi: „A nyelvhasználat tekintetében azonban meg kell jegyezni, hogy érzékelhető különbségek tapasztalhatók akár a két évtizeddel ezelőtti helyzethez képest is. A beszélőalanyaim szerint – és ez majd a vegyes házasságok esetében lesz még szembetűnőbb adat – régebben (az 1980-as évek előtt) elképzelhetetlen volt, hogy egy szlovák anyanyelvű menyecske vagy a faluba betelepült más etnikumú egyén ne tanult volna meg azonnal magyarul. Mára a helyzet gyökeresen megváltozott. … Tehát a magyar nyelv elsajátítása megszűnt követelmény lenni.” Sajnos, Vághosszúfal- példája nem egyedi, ha több faluban is készült volna hasonló kutatás, az eredmény sok helyütt hasonló kórképet mutatna; igazolva, hogy nem elegendő az erőszakos asszimiláció ellen harcolni, meg kell találni az önkéntes beolvadás ellenszerét is.

Lampl Zsuzsanna azt vizsgálta Nyugat-Szlovákia tizenkét városának 20 gimnáziumában, (ebből 14 szlovák, 6 magyar tanítási nyelvű), mit helyeznek előtérbe az iskolai nevelésben, oktatásban az igazgatók, a pedagógusok, a diákok és a szülők, mely értékrendeket preferálják. A felmérésből egyebek közt kiderül, hogy a pedagógusok – nemzetiségre való tekintet nélkül egyformán rangsorolták a következő értékeket: család, munka, szakmai érvényesülés, mások megsegítése, hagyományos erkölcs, megbecsülés, siker és mindig mindent megszerezni. „Különösen nagy eltérés mutatkozik a nemzeti identitásnak, a közösségi problémák orvoslásának, a célok elérésének tulajdonított fontosság közt.” Minden diáknak egyaránt fontos a család, a megbecsülés, a jó emberi kapcsolatok, a szabad élet, segíteni másokon, a pénz, a tolerancia és a hagyományos erkölcs. A magyar diákok különösen nagy jelentőséget tulajdonítanak a nemzeti identitás megtartásának, a közösségi problémák orvoslásának. A szülőknél a fontossági sorrendben ugyancsak a család áll az első helyen. A nagyobb, lényegesebb eltérések a nevelési területeken mutatkoznak, a pedagógusok, szülők és diákok megítélése sok szempontból alaposan eltér. A felmérés eredményei alapján nem csoda, ha néhány iskolában nehezen értik meg egymást a pedagógusok, a diákok és a szülők. Talán lendíthetne az oktatásügy helyzetén, ha ilyen és ehhez hasonló felmérést minél több iskolában végeznének, s az eredmények nem „csak” folyóiratban jelennének meg, hanem az iskolákban is megvitatnák azokat, vagy olyan fórumokon is foglalkoznának velük, amelyek befolyásolhatják az oktatásügy fejlődési irányát.

Németh Andrea tanulmánya, A kódváltás pragmatikai kérdései egy kétnyelvű közösségben ugyancsak figyelmeztető lehet. Hiszen sajnos tény, hogy a szlovák közegben dolgozók egy része gyakran él a kódváltással – idegen, esetünkben szlovák szavak közbeiktatásával a magyar szövegbe –, s ha ezt elfogadjuk, egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy (némi túlzással, persze) szlovákiai magyar az, aki annak vallja magát, függetlenül attól, emlékszik-e még néhány magyar szóra gyerekkorából.

A Fórum egyik legfontosabb anyaga A szlovák és a magyar kedvezménytörvény – A Velencei Bizottság jelentése, ezekkel az anyagokkal a lap következő számában részletesen foglalkoznak.

A nemzetiségi szempontból fajsúlyos anyagok mellett könnyű zongoradarab, kellemes, pihentető olvasmány Siegfried Becker Búzavirágok című tanulmánya a búzavirág érzelemgazdag fejlődéséről és jelentéséről a Habsburg Birodalom „európai modelljében”, vagy Mészáros András dolgozata Szelényi Ödön vallásfilozófiájáról.

http://www.ujszo.com/clanok.asp?cl=21386