A Magyarok Szlovákiában III. kötetének bemutatója a dunaszerdahelyi Vámbéry Irodalmi Kávéházban

A Magyarok Szlovákiában kötetei a szlovákiai magyarság történetét foglalják össze a rendszerváltástól napjainkig. Az ezt megelőzően napvilágot látott, „sikerkönyvvé” vált Összefoglaló jelentés, amelyet Fazekas József és Hunčík Péter szerkesztett, kitért ugyan a kultúra helyzetére is, ám abban – terjedelemi okokból – nem kaphatott akkora teret, mint amekkorát egy önálló kötet kínál. Ezért, amint az a Kultúra (1989- 2006) előszavában a szerkesztők, Tóth Károly és Csanda Gábor tollából olvasható, a sorozatot a továbbiakban monografikus igényű kötetekkel kívánják folytatni. Tegyük azonban rögtön hozzá, hogy Oktatásügy (1989-2006) címmel már napvilágot látott a IV. kötet is.

„A monográfia átfogó, a kultúra legfontosabb területeit bemutatni szándékozó igénye óhatatlanul annak a látszatát is keltheti, hogy a kötet a maga keretei közt a kultúra és a művelődés tizenöt éves alakulásának kimerítő és mindenre kiterjedő összefoglalója kíván lenni, mégpedig a szükséges mértékben a kijelölt időszak elé és mögé is figyelve. Természetesen ez a cél lebegett a leginkább az érdekeltek, azaz a szerzők és a szerkesztők szeme előtt. Ugyanakkor az érintettek kezdettől fogva tisztában voltak lehetőségeik, ismereteik s végső soron céljaik korlátozottságával. A monográfia így korántsem tekinti magát cáfolhatatlan sarktételek tárának, avagy mélységében, szélességében és főként tárgya megközelítési irányaiban újra nem gondolható tótumfaktumnak” – olvasható az Előszóban. Az átfogó kulturális helyzetjelentésre való törekvést mutatja az is, hogy a kötet valóban kiterjed a kultúra minden szeletére. Ennek illusztrálására álljanak itt a fejezetcímek, zárójelben pedig a szerzők, akik az adott témát feldogozták: Irodalom (Csanda Gábor, H. Nagy Péter, Dusík Anikó, Polgár Anikó, Kocur László), Kortárs és jelenkori magyar képzőművészek (Hushegyi Gábor), Színházak – színházi élet (Hizsnyan Géza, Dömötör Varga Emese), Zenei élet (Duka-Zólyomi Emese, Puha József), A tudományos intézményrendszer, a tudományos élet és irodalom (Liszka József), Levéltárak (Novák Veronika), Muzeológia (Danter Izabella), Könyvtárak (Végh László), Színpadi folklór (Nagy Myrtil), Az egyházak szerepe a kulturális értékek ápolásában (A. Kis Béla, Zsidó János), A szlovákiai magyarok kulturális fogyasztásának néhány szelete a szociológiai felmérések tükrében (Lampl Zsuzsanna), A kulturális intézményrendszer (Tóth Károly, Nagy Myrtil), A szlovákiai magyarság nyelvi helyzete (Szabómihály Gizella). S hogy egy kicsit „hazabeszéljek”: jóleső érzés, hogy a kötet megszületéséhez bizonyos mértékben napilapunk is hozzájárult munkatársaink – Csanda Gábor, Kocur László, Puha József – révén. Végül is ne szerénykedjünk: a Vámbéry Kávéházban ugyancsak lapunk munkatársa, Korpás Árpád mutatta be kötetet. Számára „különösen rokonszenves az önmaga továbbgondolásában és továbbírásában érdekelt szerkesztői-szerzői magatartás, mert a kötet olyan képlékeny, több szempontú értékelést-összegzést igénylő, érzékeny területtel foglalkozik, mint amilyen a kultúra. Körültekintő, de egyben értékítéleteiben határozott, érveket, szakirodalmi fogalmakat és apparátust felsorakoztató értekezések sora ez a monográfia”.

A könyv szerkesztőinek képviseletében Csanda Gábor volt jelen a bemutatón, ő „alapos alapozó munkaként” jellemezte a Magyarok Szlovákiában IV. kötetét, bár, mint hozzátette, nem nyújt egységes rálátást a szlovákiai magyarok kultúrájára, de ez egy sokszerzős kötet esetében szinte elkerülhetetlen, hiszen minden szerző más stílusban, más szemszögből vizsgálja írása tárgyát, más szerzői attitűddel áll hozzá. Úgy véli, ilyen jellegű kiadványnak legalább ötévente meg kellene jelennie, hiszen egy közösségnek szüksége van a folyamatos önreflexióra. A Kultúra (1989-2006) nem csupán helyzetjelentés, hanem a gondokra is ráirányítja a figyelmet: erősen kongatja a vészharangot például levéltáraink helyzetét illetően. Érdekes volt Korpás Árpád azon felvetése is, mely szerint egy ilyen monográfia talán arra is vállalkozhatna, hogy megvizsgálja: mennyire vagyunk jelen a szlovákiai, netán az európai kultúrában. Nem biztos, hogy hosszú lenne ez a lista, de annyi bizonyos, hogy nem lenne üres.

S még egy gondolat Korpás Árpád alapos és mindenre kiterjedő méltatásból: „Modernizációs szakadék – úgy érzem, ez a Hushegyi Gábor által a kötetben használt fogalom lett az egyik kimozdíthatatlan viszonyítási pontja mindazoknak az értelmezési kísérleteimnek, amelyekkel a könyvben leírtakat próbáltam-próbálom a magam számára emészthetővé tenni. Hushegyi többé-kevésbé az egész kultúránkra, művelődésügyünkre vonatkoztatható gondolatot fogalmaz meg: ťA kultúrát és művészetet kétszínű fúgaként kellene értelmezni, amelyben helye van mind a magas, mind a helyi kultúrának és művészetnek, s egyik sem helyettesítheti a másikat, bármelyik preferálása öncsonkításhoz, a csak amatőr tevékenység elismerése modernizációs szakadékba vezet.Ť”