Magyar-szlovák történészkonferencia Pozsonyban

Pozsony. A Magyarországgal szomszédos államokban élő magyarok közül a szlovákiai magyarságot érintették a legkevésbé az 1956-os forradalom eseményei. Ezt a tényt erősítették meg annak a konferenciának az előadói, amelyet a pozsonyi Egyetemi Könyvtárban tartottak tegnap Az 1956-os magyar forradalom és Szlovákia címmel.

A magyar és szlovák történészek, kutatók előadásaiból kiderült, hogy a szlovákiai magyarok csak helyi szinten, szervezetlenül, a magyar himnusz eléneklésével, a II. világháborús magyar hadisírok rendbe tételével, a Budapesten elesettek tiszteletére kitűzött gyászszalaggal vagy a magyarországi forradalmat elítélő petíció aláírásának megtagadásával fejezték ki szimpátiájukat a Magyarországon történtekkel kapcsolatban.

Tényekkel nem lehet alátámasztani azt a nyugati sajtóban megjelent állítást, hogy Szlovákia déli részén szimpátia-tüntetéseket tartottak 1956 októberében, állítja Simon Attila történész. Az itt élő magyarok visszafogottságának több oka is volt. Michal Barnovský, a Szlovák Tudományos Akadémia munkatársa úgy véli, fontos tényező volt, hogy Csehszlovákiában a viszonylagos stabil gazdasági helyzetnek köszönhetően az 50-es évek közepén sikerült lecsillapítani a politikai elégedetlenkedőket. Simon Attila ennél sokkal fontosabbnak tartja, hogy a szlovákiai magyarság az 1945-48 közötti időszakot követően szinte teljesen értelmiség nélkül maradt, tehát hiányoztak a szellemi vezetői. A viszonylagos nyugalom ellenére 1956. október 24-én Szlovákiában 50 százalékos készültségbe helyezték a rendőrséget és a határőrséget. Bukovszky László, a Nemzeti Emlékezet Intézete munkatársának kutatásai bizonyítják: a belügyi szervek arra is készen álltak, hogy akár fegyverrel szorítsák vissza az esetleges lázadókat.

Dagmar Čierna-Lantayová szerint a szlovákiai nyilvánosság elsősorban a Szabad Európa Rádió és a Magyar Rádió adásaiból értesült a Budapesten történtekről, hiszen 1956-ban Csehszlovákiában már minden ötödik háztartásban volt rádiókészülék. Az országban élő magyarok számára fontos információforrást jelentett a magyarországi sajtó, ugyanis 1956 októberéig Dél-Szlovákiában több ezres példányszámban adtak el magyarországi lapokat. A forradalom napjaiban megjelent – a szlovák hatóságok által lázítónak tartott cikkek miatt – ezek többségének behozatalát egy időre letiltották.

Popély Árpád történész úgy véli, paradox módon épp 1956-nak köszönhető a szlovákiai magyar sajtó megerősödése. A magyarországi történések hatására ugyanis a Csehszlovák Kommunista Párt úgy döntött, hogy többszörösére emelik a szlovákiai magyar lapok, így pl. a Dolgozó Nő vagy az Új Ifjúság példányszámát, és jelentősen bővítették az Új Szó terjedelmét.