A kisebbségi önismeret kihívásai – Fórum Kisebbségkutató Intézet | Fórum inštitút pre výskum menšín | Forum Minority Research Institute

Kérlek segíts az új filmünk elkészítésében! Támogasd Te is! »

A kisebbségi önismeret kihívásai

A kisebbségi önismeret kihívásai

A negyedévente megjelenő Fórum Társadalomtudományi Szemle az értékközpontúság alapján tág teret biztosít a szellemi nyitottságnak

Az önmagát, úgymond, megelőző megjelenésnek persze azért megvan a maga oka. Most ünnepli a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet fennállásának 10. évfordulóját, s a vele összefonódó, de önállóságát is őrző lap pedig jövőre 9. évfolyamába lép. A két esemény természetesen összekapcsolódik, de mindkettőnek megvan a maga sajátos helye is kisebbségi szellemi életünkben. A lap legújabb száma mind az intézetben folyó kutatómunka sokrétűségének, mind a lap profiljának egyfajta – igaz, meglehetősen szűk keretek közé szoruló – tükre is egyben.

Tanulmány található benne – Öllős László tollából – A Magyar Koalíció Pártjának 2006-os választási szerepléséről, Lampl Zsuzsanna a szlovákiai magyarok politikai identitásáról közöl szociológiai felméréseken alapuló elemzést, Popély Árpád az 1948-ban az SZLKP KB által létrehozott Magyar Bizottságnak az Új Szó és a Csemadok létrejöttében játszott, eddig homályosan ismert szerepét dolgozta fel, Simon Attila pedig a Felvidéken 1938 őszén lejátszódott eseményeket vizsgálta meg. Emellett olvasható a lapban Liszka Józseftől és L. Juhász Ilonától származó értékes néprajzi anyag is, Lelkes Gábor – az uniós tagság tükrében vizsgált – dél-szlovákiai területi egyenlőtlenségről értekezik, Hunčík Péter az interetnikus tréningek pszichodramatikus módszereivel foglalkozik, Konkoly László és Kusy Ferenc pedig a Fórum Kisebbségkutató Intézeten belüli modern számítástechnikai lehetőségek alkalmazásáról számol be.

A lap legújabb számának viszont alighanem legizgalmasabb közleménye az a mélyinterjú, melyet Fazekas József készített az intézet igazgatójával, Tóth Károllyal. A beszélgetés átfogó s valószínűleg kellőképpen a tudományos berkekben sem ismert plasztikus képet ad az intézet létrejöttéről és eddig megtett útjáról.

Közintézmény – szolgáltató intézmény – kőintézmény

Ezekkel a fogalmakkal határozza meg Tóth Károly igazgató az 1996-ban létrejött Fórum Társadalomtudományi Intézet (mai nevén: Fórum Kisebbségkutató Intézet) jellegét. Döntőnek mindhárom kifejezésben az intézmény szót tartja. A kilencvenes évek közepére ugyanis már léteztek laza szerveződésként létrejött szlovákiai magyar tudományos műhelyek, amelyek témákhoz, programokhoz, eredendően egyéni teljesítményekhez kerestek alapítványi támogatást. A Tóth Károly körül kialakuló csoport viszont olyan intézmény működtetésében gondolkodott, amelyben a tudományos munka háttere teremtődik meg. A kőintézmény alatt azt értették – mondja Tóth Károly -, hogy „legyen egy olyan hely, ahol kutatók főállásban dolgozhatnak, ahová bárki bejöhet, ahol a kutatáshoz szükséges minden eszköz rendelkezésre áll”. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy néhány állandó munkatárs külsős kutatóhálózatot telepít az intézmény köré, ami számukra is kutatóbázisul szolgál. Ezen az alapon szorgalmazták a meglevő műhelyek integrációját. A törekvés nem talált teljes megértésre több műhely részéről, sőt ellentétek is keletkeztek. Tóth Károly nyíltan vall az egymás iránti bizalmatlanság akkori vélt és valós okairól. Végül is mára már egyértelmű: adottak a feltételek a saját útjukat járó szerveződések és a Fórum Kisebbségkutató Intézet egymást kiegészítő és gazdagító együttműködése számára. Ebben kiemelkedő szerepet játszik a Fórum Társadalomtudományi Szemle megjelenése. Persze a folyóirat létrehozásának közvetlen indítékát azok az impozáns kutatási eredmények jelentették, amelyeket nem egész két év alatt az intézmény maga mögött tudhatott. Még a puszta felsorolás is – egy cikk kereteiben – tulajdonképpen értelmetlen lenne. Maga az igazgató, Tóth Károly utal arra a terjedelmes mélyinterjúban, hogy küszködnie kell a dilemmával: nehogy valakit, illetve az immár hat részlegből álló intézet valamelyikét is megsértse a sommás megfogalmazásokra késztető ismertetéssel. Talán elég annyit megemlíteni: az intézet 30 kutatási programot valósított meg az elmúlt tíz év alatt, valamint 64 könyvet jelentetett meg. Épp az eredmények fényében mutatkozik meg az a tágabb szakmai közeg számára is gyakran homályba vesző roppant szervezőmunka, mely az intézmény fenntartását biztosító anyagi eszközök megszerzése mögött áll. Pedig ez ugyancsak rászolgál a közvélemény elismerésére. Széles körű kapcsolatépítés, az adódó lehetőségekre gyorsan, rugalmasan reagálni képes kitekintés, nyelvi előfeltételekre támaszkodó külföldi kapcsolattartás mind ott rejlik az intézet sikereiben.

Önállóság és összefonódás

A Fórum Társadalomtudományi Szemle megjelenését 1999 nyarán a szlovákiai értelmiség az Irodalmi Szemle és a Kalligram által képviselt irodalomkritika és irodalomtörténet mellett profilgazdagodásként fogadta és érzékelte. A figyelem nem nagyon terjedt ki a lap létrejöttének szakmai, szervezeti előzményeire, hátterére és körülményeire. Több minden arra vall, hogy ez a lap kihatásában ma is tetten érhető. Az első szám szerkesztőségi beköszöntője a lapot az intézet kiadványaként aposztrofálta, de hangsúlyozva, hogy az új folyóirat „a szlovákiai magyar tudományos műhelyek eredményeinek” fórumává kíván válni. Az érdeklődő olvasó azonban minden bizonnyal felfigyelt arra, hogy már az első számban az akkor létező szlovákiai magyar tudományos műhelyek bemutatására elkülönített rovat magának a Fórum Társadalomtudományi Intézetnek a részletes ismertetésével indul. Arról olvasva, hogy az immár hat részleggel működő intézet nem egészen két év alatt több mint 145 kutatóval került kapcsolatba, aligha lehetett kétséges, hogy a lap közleményeinek folyamatosságát biztosító szerep nem kis mértékben az intézetre hárul. S mára a lap már negyedévenként megjelenő tudományos folyóiratként határozhatja meg elnevezésében is önmagát. ĺgy teljesítheti ki mára a kezdetekben, a beköszöntőben is vállalt célkitűzést, hogy a lap „ösztönző környezetet szeretne teremteni szellemi és tudományos életünknek”. Ez annyit jelentett, hogy a lapnak önálló, sajátos szerepkört kell betöltenie. Vagyis nemcsak az intézetben születő nagyobb lélegzetű és időigényes feldolgozások és monográfiák részeredményeinek közzétételére kell támaszkodnia, hanem gondoskodnia kell a laphoz kötődő szerzőgárdáról is, a szakmai igényességen alapuló nyitottságra törekedve.

S ez a már bejáratott lapok szerkesztési adottságaihoz képest új kihívásokkal jár együtt. A lapszerkesztés nem hagyatkozhat a szerzők spontán jelentkezésére: a szerzők és a témák felkutatása kitartó szervezőmunkát igényel, ugyanakkor törekedni kell az egyes témakörök és szakterületek közötti arányosság megőrzésére, ami – az alapvetően fontos szakmai igényesség szerinti rangsoroláshoz ragaszkodva – rendkívüli érzékenységet követel az egyes lapszámok összeállítása során. Természetesen ennek garanciája a szerkesztőbizottság összetétele is, amelynek viszont már eleve kellően megfontolt előterjesztésekre van szüksége. Külön követelményeket támaszt a monotematikus számok kiadására irányuló igyekezet, a fiatal utánpótlás biztosítása, a cseh és szlovák szakmai közeggel kialakított kapcsolatok ápolása. Látszólag természetes, magától értetődő feladatok teljesítéséről van szó. A szakmai követelményekre érzékeny olvasó azonban hamar észreveszi, hogy elég a következetességben, a szervezőmunkában előadódó akárcsak kisebb megbicsaklás, s ez már a lap tekintélyét is érintő továbbgyűrűzést vonhat maga után. A mai körülmények között egyaránt jelen vannak a kisebbségi létből adódó korlátok, de a korábban nem létezett lehetőségek is. Elgondolkodásra adhat okot, hogy a két világháború közötti időszakban hozzávetőlegesen több tucatnyi középiskolai tanár is fejtett ki tudományos munkásságot. Mégis gondot okozott az egykori Masaryk Akadémia egyébként rangos folyóiratának, a Magyar Figyelőnek a feltöltése, amely végül is, s nem csak anyagi gondok miatt, csupán pár számot élt meg. A magyarázatkeresés valószínűleg okok szövevényére deríthetne olyan-amilyen fényt. Egyvalamiről azonban tanúskodik: nagyon meg kell becsülni a kínálkozó lehetőségeket, az elért eredményeket, mert azok könnyen kárba veszhetnek.

Elmondható és örvendetes, hogy a Fórum Társadalomtudományi Szemle főszerkesztője, Fazekas József e felelősség tudatában és áldozatkészen végzi kezdeményező szellemű, időszerű és távlatokban mozgó, koncepciózus munkáját.

Közösségi érdek és közügy

A Fórum Társadalomtudományi Szemle mára olyan szellemi értéktartomány, mely meghaladja a szűkebb tudományos élet kereteit. Létrejöttében kezdettől fogva benne volt az a szándék, hogy minél szervesebben kötődjön a szlovákiai magyarság közéletéhez, ismereteket nyújtson a kisebbségi lét gyakorlati szükségleteinek kielégítéséhez. Ilyen téren minden bizonnyal közvetlen haszonnak számítanak a munkapiaci, vállalkozási és migrációs tendenciákra kiterjedő vizsgálódások. A politikai pártok számára – remélhetőleg (!) – nélkülözhetetlenek a választási eredményeket és társadalmi-politikai folyamatokat elemző írások, amelyek a lapon keresztül nemcsak a politika belső köreibe jutnak be, hanem tágabb társadalmi kihatásukban közvéleményt és közgondolkodást alakító tényezővé válhatnak.

De a kifejezett kisebbségi önmegismerés és hagyományápolás talaján maradva: túlzás nélkül elmondható, hogy az immár második kiadást megért Összefoglaló jelentés (1989-2004). A rendszerváltástól az európai uniós csatlakozásig című, a Magyarok Szlovákiában sorozatban megjelenő feldolgozás – melynek elkészült a szlovák fordítása is – modern, nélkülözhetetlen kézikönyvként kaphat helyet a családi könyvespolcokon a sorozat legújabb köteteivel (Dokumentumok, kronológia 1989-2004; Kultúra; Oktatásügy) együtt. Ugyanez elmondható számos, az intézetben készült s a folyóiratban közzétett adattárról, kiváltképp a Popély Árpád által alapos feltáró munkával készült, a szlovákiai magyarság 1944 utáni történetének legfontosabb eseményeit 1993-ig ismertető kronológiáról is. A lap ennek egyes részeit folyamatosan megjelentette. Mivel már könyv alakban is napvilágot látott, remélni lehet, hogy hozzájárul a sajtóban történő szlovákiai magyar történeti hagyományápolásban mutatkozó – fontos évfordulókról nemritkán megfeledkező – esetlegességek kiküszöböléséhez.

A lap kisebbségi közhasznot hozó szerepével kapcsolatban önkéntelenül is felmerül a kérdés: jelen van-e súlyának, hozadékának megfelelően a szlovákiai magyar közgondolkodásban? Az 1956-os felkelésről készült összeállítás és az intézet által a Szlovák Tudományos Akadémiával közösen szervezett megemlékezés érezhetően felkeltette mind a folyóirat, mind az intézet iránti érdeklődést. Ez a tény jelzésértékű lehet abból a szempontból is, hogy a közvéleményt foglalkoztató kérdések előtérbe helyeződésével lépést tartó szerkesztés és tájékoztatás komoly visszhangra találhat. Persze a lap figyelemmel kíséréséből, a Tóth Károllyal készült interjúból, valamint a Fazekas József írásából kiderülő értékes információk azért elgondolkodásra késztetnek: mi tehető még egyáltalán a lap és az intézet közösségi hatóerejének fokozása érdekében. Valószínűleg a szakmai köröket meghaladó egyfajta közös gondolkodás kicsiholhat értékes, hasznosítható ötleteket és elképzeléseket.

Talán érdemes lenne elgondolkodni a gazdag tartalmú, sok területre kiterjedő lap közéleti funkciójával kapcsolatos lehetőségekről. Maga a lap a kisebbségi közegben egyfajta fókusz, mely igyekszik közel hozni a ma már szinte követhetetlenül megszaporodott, főként anyaországi kiadványokban napvilágot látó ismeretanyagot. Ezek nagy része még az internet jóvoltából sem jut el az érdeklődőkhöz. Ezért megnövekedik az eligazodást szolgáló eszköztár szerepe. A folyóirat a sajátos kisebbségi körülmények között tulajdonképpen láncszem a több áttételű információ közvetítésében. Igaz, e téren is tapasztalható, hogy fontos, főleg demográfiai jellegű feldolgozások a kisebbségi sajtóban is megjelennek. Úgy tűnik azonban, hogy a tudományos eredményeknek a sajtóban történő lecsapódását illetően még nagyobb rugalmasságra és szervezettségre lenne szükség. Ez viszont már a tudományos kutatás, a tudományszervezés, a folyóirat-szerkesztés és a napi sajtóban történő hagyományápolás közös feladata. Sőt talán a szlovákiai magyar kisebbség szellemi erőgyarapodásának létkérdése is.

Tóth Károly utal arra, hogy az intézményes kutatási feltételek minden kedvező körülmény ellenére is vékony jégen nyugszanak. Az értékóvás ezért közérdek, ami még önmagában nem jelenti azt, hogy közügy is. A Fórum Kisebbségkutató Intézet és a Fórum Társadalomtudományi Szemle számára meghatározó jelentőségű, hogy maga mögött tudhassa az egész kisebbségi közösség támogatását.

KategóriaCikk