A kutatókat, diákokat akarják segíteni – Fórum Kisebbségkutató Intézet | Fórum inštitút pre výskum menšín | Forum Minority Research Institute

A kutatókat, diákokat akarják segíteni

A kutatókat, diákokat akarják segíteni

Beszélgetés Végh Lászlóval, a somorjai Bibliotheca Hungarica igazgatójával, aki úgy véli, fontos lenne, ha a különböző helyi kiadványok is bekerülnének a könyvtár gyűjteményébe

Több mint tízéves a Fórum Társadalomtudományi Intézet könyvtára és levéltára, a somorjai Bibliotheca Hungarica. Megalakulásakor még nem a Fórum Intézet elemeként működött, csak később, 1997-ben vált szerves részévé. Az indulás idején Zalabai Zsigmond több helyen is elmondta, hogy szüksége lenne a honi magyarság társadalomkutatóinak, irodalomtudósainak egy olyan szakosodott könyvtárra, amelyben megtalálható a szlovákiai magyarságra vonatkozó összes könyv és sajtótermék, valamint számos dokumentumértékű hazai kiadvány, amely 1918-tól napjainkig jelent meg. A Somorjai Városi Honismereti Ház 1990 novemberében felhívással fordult a honi magyar intézményekhez és magánszemélyekhez, hogy könyvadományaikkal támogassák egy nemzetiségi központi könyvgyűjtemény kialakítását. Noha az új könyvtár számára megszerzendő könyvek közül sok minden megtalálható a közkönyvtárakban, ezek mégsem specializált intézmények. A Bibliotheca Hungaricában a gyűjtés, a könyvtáralapítás kezdeti időszakán túljutva megkezdődhetett a szakszerű könyvtárrendező és rendszerező munka.

Tudomásom szerint a Bibliotheca Hungarica jelenlegi könyvállománya mintegy tízezer kötetből áll. Ennek felét a szlovákiai magyar szerzők művei alkotják. Óhatatlanul is felmerül a kérdés: a mai viszonyok között lehet-e még ezt a gyűjteményt olyan ütemben bővíteni, mint az alapítás utáni években? Úgy tudom, a kezdet kezdetén a Bibliotheca Hungarica könyvállományát Zalabai Zsigmondék a Csemadok volt központi bizottsága kiskönyvtárának egy részével alapozták meg. Később pedig magánkönyvtárakban, antikváriumokban kutattak könyvek után, és sok magánszemély is felajánlott könyveket. Tudomásom szerint az ilyen források mára kiapadtak vagy elapadóban vannak.

A könyvtárépítés, a könyvállomány megalapozása nehéz, hosszadalmas, folyamatos és aprólékos munka. Amikor több mint tíz éve Zalabai Zsigmond felhívására a gyűjtőmunka megindult, az egész országban euforikus hangulat uralkodott. Lelkesen fordultunk a szlovákiai magyar nyilvánossághoz, írókhoz, szerkesztőségekhez, hogy ajándékozzanak könyvet a leendő könyvtárnak, és ezt sokan meghallották. ĺgy alakult meg az első szlovákiai magyar könyvtár. Az első évek ilyen lelkesedésben teltek, és meg kell állapítanom, hogy könyvállományunk megalapozása ennek a spontán, önzetlen gyűjtő- és adományozókedvnek, munkának köszönhető. Persze természetes, hogy az eufória mind a gyűjtők, mind az adományozók részéről nem tarthatott örökké, egy idő után természetszerűen alábbhagyott és elmúlt. Nemcsak azért, mert az emberek a napi gondok közepette elveszítették ilyen irányú érdeklődésüket, hanem prózai okok miatt. Magyarán: egy-egy családi könyvtárból elfogynak az adományozható könyvek.

Bizonyos könyvek, kiadványok, dokumentumok felkutatása, begyűjtése ma is folyik, de közben elkezdődött a könyvtári anyag rendszerezése. És az első kutatók is érdeklődni kezdtek…

Valóban megkezdődött a rendszeres könyvtárépítő munka. A fő célunk az volt, és a mai napig az, hogy összegyűjtsük a (Cseh)Szlovákiában 1918 óta kiadott könyveket, és folyamatosan töltsük fel az állományt a ma megjelenő magyar nyelvű könyvekkel és lapokkal. Szeretnénk beszerezni a II. világháború után megjelent összes hazai könyvet. Jó úton haladunk, de még korántsem értünk célba. Az 1918 és 1945 közötti időszak könyvtermésének maradéktalan begyűjtése okozza a legtöbb gondot. Ma már nehezen hozzáférhetőek ezek a kiadványok. A történelem viharaiban elkallódott sok minden, és már sajnos nagy magánkönyvtárak, könyvgyűjtemények sincsenek. Vagy korábban felvásárolták őket az antikváriumok, vagy sokszor a nyelvet és nemzetiséget váltott családok utódai már nem tudtak mit kezdeni a magyar kiadványokkal, és ezek a könyvtárak szétszóródtak, vagy más események folytán hullottak szét az amúgy értékes könyvgyűjtemények. Tudjuk, hogy azok a könyvek, amelyeknek az összegyűjtését célul tűztük ki, a nagy könyvtárakban – Pozsonyban, Turócszentmártonban, Budapesten – megtalálhatóak, de mi alulról építkezve szerettük volna megteremteni a könyvtárunkat, ha úgy teszik, egy szlovákiai magyar könyvtárat, ahol a saját szempontjaink és elveink szerint dolgozzuk fel a könyvállományt. Hogy vannak-e még a gyűjtésnek lehetőségei, esélyei? Természetesen igen, hiszen egy könyvár építése sohasem fejeződhet be. Keresni kell a hiányzó könyvek beszerzésének újabb lehetőségeit.

Fontos esemény volt a könyvtár életében, amikor megjelentették a Bibliotheca Hungarica szlovákiai magyar könyvállományának bibliográfiáját. A Lilium Aurum által megjelentetett könyv pontos címe: A Bibliotheca Hungarica (cseh) szlovákiai magyar könyvgyűjteményének bibliográfiája (1918-2000). Ez nem csak könyvtári katalógus, annál több. A kiadvány a gyűjtemény törzsanyagát képező szlovákiai hungarikumokat veszi számba. Egyrészt tartalmazza a jegyzék a szlovákiai magyar szerzők irodalmi műveit, de mást is, a szlovákiai magyarság művelődéstörténetére vonatkozó idegen nyelvű könyvkiadványok jegyzékét is. A két kötet elsősorban a kutatóknak jelent hatalmas segítséget.

Igen, és mindjárt hozzá kell tennem, hogy a bibliográfia nemcsak azokat a kiadványokat sorolja fel, amelyek Szlovákia területén jelentek meg, hanem a más országokban (például Csehország, Magyarország, Ukrajna) kiadott műveket is. Fő célunk az volt, hogy olyan hungarikumok jegyzékét adjuk közre, amely fontos forrás lehet a szlovákiai magyarság történetének a kutatásakor. Mindig is azt mondtuk, hogy ez nem egy nyilvános közkönyvtár, hanem tudományos kutató könyvtár, hiszen ennek is indult. A szlovákiai magyar kultúrával, irodalommal foglalkozó kutatókat, diákokat segíti munkájukban, tehát főleg ilyen szempontból építjük ezt a könyvtárat. A kétkötetes bibliográfiából látható, hogy könyvtárunkban tíz év alatt mit sikerült összegyűjteni: 3200 tételről van szó. Látszólag nem olyan sok ez, de az 1918-tól napjainkig kiadott szlovákiai magyar könyvek száma sem olyan nagy. Mindent egybevetve, talán ha ötezer címről lehet szó, s idővel sok minden pótolható. A könyvtár jelenlegi állományának mintegy felét alkotják a szlovákiai magyar szerzők művei. A szlovákiai magyar könyvtermést reprezentáló törzsállományban összesen 807 kiadó által megjelentetett könyvek és időszaki kiadványok találhatók. A legtöbb kötetet a Madách kiadványai képezik (634), továbbá a Szlovák Pedagógiai Könyvkiadó által kiadott 230 tankönyv, ezt követi a Lilium Aurum 132, a Kalligram 115 és a Nap Kiadó 66 művel. Legnagyobb számban Fábry Zoltán (50) művei találhatók, továbbá Tóth László (40), Egri Viktor (39), Koncsol László (38) könyvei. Az időszaki kiadványok közül legtöbb az iskolai évkönyv, emlékkönyv (110), van 70 naptár és 30 különböző évkönyv. A bibliográfiából kitűnik, mi van meg, s megtudható belőle, mi az, ami nincs a birtokunkban. A hiányzó könyvekre kutatók, szakemberek is egyre gyakrabban felhívják a figyelmünket.

Mi a helyzet a jelenleg megjelenő könyvekkel, a köteles példányokkal?

E téren nincsen különösebb gondunk. Jó szokássá vált, hogy nagyobb hazai kiadóink „nem kötelező” köteles példányként két kötetet eljuttatnak hozzánk. Tudjuk viszont, hogy az utóbbi években önkormányzatok, alapítványok, egyesületek, magánszemélyek is megjelentetnek különböző időszaki kiadványokat, könyveket. Ezekről a kiadványokról néha sajnos csak véletlenül szerzünk tudomást a sajtóból, rádióból vagy máshonnan. Ezután levélben fordulunk a kiadóhoz vagy a szerzőhöz. Nagy segítség lenne számunkra, ha megjelenésük után a Bibliotheca Hungarica is kaphatna két példányt.

Milyen kiadványokról van szó elsősorban?

Falumonográfiákról, helytörténeti munkákról, egy-egy együttes évfordulós füzetkéjéről, iskolai évkönyvről és másfajta kiadványokról. Fontos lenne, ha az ilyen helyi kiadványok is bekerülnének a gyűjteménybe egy, de jobb ha két példányban, hisz az egyiket a könyvtárba a másikat a raktárba helyezzük el.

Tehát az lenne az ideális, ha rögtön a megjelenés után máris postáznák a kiadványokat, lehetőleg két példányban a Bibliotheca Hungarica címére.

Valóban, azonban el kell mondani, hogy nemcsak könyveket gyűjtünk, hanem a szlovákiai magyarsággal kapcsolatos minden más írásos dokumentumot.

Ez képezi a gyűjtemény másik nagy csoportját…

Igen. Ennek része a sajtógyűjtemény. A (Cseh)Szlovákiában megjelent és megjelenő magyar újságok, folyóiratok, periodikumok, helyi kiadványok, lapok gyűjtését is vállaltuk. Az első csehszlovák köztársaság idején, 1918-38 között, majd a szlovák állam idején, 1939-45 között megjelent rengeteg szlovákiai magyar lapból vannak értékes, de csupán töredékes évfolyamaink, példányaink. Persze könyvtárunkban megtalálhatóak az egyes sajtótermékek hiánytalan, bekötött példányai is. Gyűjteményünkben az 1918-1945 közötti időszakból 64 szlovákiai magyar folyóirat, az 1949-től napjainkig terjedő korszakból pedig 150 központi és regionális sajtótermék található. Az 1949-1989 között megjelent központi szlovákiai magyar folyóiratok szinte teljes gyűjteménye megtalálható a Bibliotheca Hungarica folyóirattárában. Ez köszönhető annak is, hogy az 1990-es évek elején a megszűnt vagy megszüntetett lapok szerkesztőségeinek könyvtára a Bibliotheca Hungarica gondozásába került (Hét, Nő, Szabad Földműves, Tábortűz, Kis Építő szerkesztősége). Ez jó példa annak illusztrálására, hogy a Bibliotheca Hungarica milyen hasznos értékmentő szerepet tudott betölteni a szlovákiai magyar művelődési életben. Az állományban 195 folyóirat található.

Előfordulhat, hogy valaki ép, bekötött példányokat, évfolyamokat is őriz valamely ma már nehezebben beszerezhető sajtótermékből.

Ha tudnánk arról, kinek vannak otthon ilyen régi, bekötött számai, évfolyamai, azonnal jelentkeznénk. Ezúton kérnék mindenkit, akinek vannak ilyen régi újságai, s meg szeretne válni tőlük, mert nem tudja hol elhelyezni őket, jelentkezzenek a Bibliotheca Hungaricában Somorján. Nyugodt lélekkel ránk bízhatják eddig őrzött könyveiket, újságaikat, mert olyan szlovákiai magyar közgyűjteménybe kerülnek, amelyet elsősorban szakemberek használnak kutatómunkájuk során. Visszatérve arra, hogy egyebek között milyen sajtótermékek találhatóak meg nálunk, el kell mondanom, hogy az Új Szó 1948-as megjelenésétől számítva minden napvilágot látott szlovákiai magyar lap valamennyi évfolyama szinte teljes egészében gyűjteményünk része. Az A Hét, a Fáklya, az Új Ifjúság bekötött évfolyamairól van szó. Itt is ugyanaz a helyzet, mint a könyveknél, hiszen 1990 óta rengeteg új lap, helyi kiadvány jelenik meg. Központi nyilvántartásuk szinte alig van. Nem tudható tehát, hol mi lát napvilágot, milyen időszaki kiadvány. Néha évekig megjelenik egy-egy helyi lap, néha csak néhány szám erejéig, s mire tudomást szerzünk róla, már esetleg meg is szűnt. Nagyon sok önkormányzat rendszeresen megjelentet helyi kiadványt. A legtöbb helyről tisztességesen el is küldik címünkre az újságot, köszönet érte. Sok helyütt csak néhány számot adnak ki évente, de ezek is nagyon értékes helyi információkat tartalmazó lapok. Nem győzöm ismételten hangsúlyozni, ha ilyen időszaki kiadványokat megjelentetnek, gondoljanak a Bibliotheca Hungaricára is.

Az önök számára fontos mindennemű kisnyomtatvány is, bármily érdektelennek látszik is…

Természetesen. Ma, amikor nem gond meghívókat készíteni bármilyen kulturális vagy más rendezvényre, bennünket is megtisztelhetnének egy-egy olyan értesítővel, amely hónapok múltán is ott hever valamelyik asztal fiókjában, s végül az a sorsa, hogy kidobják. Az idejemúlt meghívóknak, programfüzeteknek a helyiek szempontjából semmi értékük nincs. Mi pedig örülnénk nekik, hiszen betehetnénk a gyűjteményünkbe. Gondoljunk bele, mekkora értéke lesz majd ezeknek 50-100 év múlva, amikor a szlovákiai magyar életet, mindennapi létet szeretné valaki rekonstruálni. Dokumentumértékű nyomtatványok ezek. Mit nem adnánk ma egy-egy harmincas évekbeli csehszlovákiai magyar nyomtatványért, ha előkerülne valahonnan… Semmi ilyesmit nem szabad kidobni. A Bibliotheca Hungarica szinte megalakulásától kezdve rendszeres gyűjtőmunkával alakítja ki fotóarchívumát is. Folyamatosan megbízta elsősorban a szlovákiai magyar folyóiratok fotóriportereit, hogy készítsenek felvételeket a szlovákiai magyar irodalmi, társadalmi és politikai élet eseményeiről a könyvtár fotógyűjteménye számára. Ez a gyűjtemény az ismert sajtófotósok (Gyökeres György, Prikler László, Somogyi Tibor, Dömötör Ede, Fogas Ferenc és Görföl Jenő) munkáiból idáig több mint 70 témakörben 1100 fényképet tartalmaz. Értékes részét képezi e gyűjteménynek az 1990-es évek végén Görföl Jenő által készített 70 szlovákiai magyar írót ábrázoló 249 színes portréfelvétel, melynek digitalizált változata CD-n is megtalálhatók. Továbbá megtalálható a 1960-80-as években készült, mintegy 300 fényképből álló kollekció (Prandl Sándor, Fogas Ferenc és Gyökeres György munkái) szlovákiai magyar írókról, közéleti személyiségekről. Kérem az olvasókat, ha birtokukban van ilyesmi, vegyék a fáradságot, és telefonáljanak vagy küldjék el ezeket a címünkre. Gyűjteményünkbe soroljuk és egyúttal a kutatás szolgálatába állítjuk őket.

Van egy új része is a dokumentumtárnak, a képeslapgyűjtemény. Sok magánszemély szenvedélye szerte a világban a képeslapgyűjtés. A könyvtár persze nem ilyen szenvedélytől vezéreltetve próbál beszerezni bizonyos képeslapokat. Egészen pontosan milyeneket?

A képeslap mulandó „műfaj”. Az ember megírja, nyaralás közben elküldi, a címzett elolvassa, örül neki, majd idővel eldobja. Viszont ha 50-60 év távlatából végignézünk és elolvasunk egy szlovákiai magyar tematikájú képeslapgyűjteményt, sok minden kiderülhet belőle. Elsősorban persze személyes dolgok, ám azon túl olyan információk birtokába juthatunk, amelyek a korabeli létviszonyokra, az emberek közti kapcsolatokra, a politikai helyzetre és sok más dologra vonatkozóan szolgáltathatnak érdekes tudnivalókat, információkat. Nem beszélve arról, ha jeles szlovákiai magyar személyiségtől származik a lap vagy neki címezték. Egy-egy ilyen gyűjteménynek hallatlan történelmi dokumentumértéke lehet. A képeslapok elterjedése a 19. század nyolcvanas-kilencvenes éveire tehető. Ebből az időszakból származnak a legértékesebb képeslapok. Mi főleg azokat gyűjtjük – s ezekből is van már vagy ezerötszáz darabunk –, amelyeket szlovákiai magyar helységekben adtak ki, többnyire kétnyelvűek, és sok mindent elárulnak városainkról, falvainkról. Ha mondjuk a 30-as évekből egyet-egyet megtekintünk közülük, láthatjuk, mennyire változott meg a régi városkép. A képeslapok alapján jól rekonstruálható mindez. Szlovákiai képeslapbörzéken és magángyűjtőktől beszerezve bővül folyamatosan a gyűjtemény, amely elsősorban a Szlovákia magyarlakta városai és községei állapotának 1918 utáni változásait dokumentálja, és igyekszik beszerezni a Szlovákia területén található magyar jellegű műemlékeket, történelmi emlékhelyeket ábrázoló képeslapokat. A helytörténeti kutatás szempontjából fontos dokumentáció az ez ideig mintegy 100 szlovákiai városról és községről található gyűjtemény. Az egyes helységek közül legtöbb képeslapunk Érsekújvárról (146), Kassáról (118), Komáromról (112), Pozsonyról (103), Somorjáról (59) van. Művelődéstörténeti szempontból legértékesebb a felvidéki honvédemlékműveket (Selmecbánya, Kassa, Nagysalló, Lőcse) ábrázoló 18 régi képeslap, az érsekújvári és losonci Kossuth-szobrot (18), a pozsonyi Petőfi-szobrot (15), Mária Terézia-szobrot (15), valamint a millenniumi emlékműveket (Dévény, Nyitra, Munkács) ábrázoló 13 képeslap, a magyar irodalomtörténet felvidéki emlékhelyeit (Jókai Mór-, Tompa Mihály-, Czuczor Gergely-szobor) ábrázoló képeslapok. Egyébként falvainkban, városainkban újra divatba jött képeslapot nyomtatni. Az utóbbi időben az önkormányzatok szép képeslapokat jelentetnek meg. Ezeket is igyekszünk begyűjteni. Nagyon örülnénk, ha minden olyan szlovákiai magyar faluból, városból, ahol képeslapon örökítették meg a helységet, küldenének nekünk is legalább 2 példányt, hogy meg tudjuk őrizni őket a jövőnek. Persze joggal mondhatják, hogy egy mai képeslap nem nagy érték, ám néhány évtized múltán dokumentumértéke igen jelentős lesz. Mi már akkor biztosan nem leszünk, de unokáink örülni fognak neki.

http://www.ujszo.com/clanok.asp?cl=25325

KategóriaCikk / Cikk / Cikk