L. Juhász Ilona-Liszka József : Jelek a térben 1 – Szakrális kisemlékeink

Az ismert néprajzkutató, a komáromi Etnológiai Központ vezetője, Liszka József az idén tavasszal, április 6-án töltötte be 50. életévét. A somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet, amelynek részlegeként az Etnológiai Központ is működik, azzal kedveskedett e jubileum kapcsán a szerzőnek, hogy megjelentette ezt a kötetet, amelyet Liszka József feleségével L. Juhász Ilonával közösen hozott létre, hiszen a szövegeket és a felvételeket is ők készítették. Afféle szépen kivitelezettt könyvről van szó, amely ízelítőt ad abból a több mint 2000 szakrális kisemléket tartalmazó dokumentumanyagból, amelyet a szerzőpáros gyűjtött össze. A magyarázó és eligazító szöveg nem hosszú és könnyen érthető a laikusok számára is, ráadásul három nyelven olvasható, hiszen a magyar változat szlovák és német fordítása is fellelhető a könyvben. A szöveget néhány költemény teszi teljesebbé : Ady Endre, Juhász Gyula egy-egy Krisztus-verse (elsőnek a szlovák és a német változata is, a másodiknak pedig a szlovák fordítása is olvasható), de Rainer Maria Rilke Heilige c. költeménye is bekerült a kötetbe, valamint egy dokumentáló vers is, Szulik József A farkaskereszt c. szerzeménye, amely Kürthi Péter szerencsés megmenekülését mondja el, aki a farkasok elől egy keresztre mászott fel és így kerülte el, hogy fenevadak szétmarcangolják. Az egyik felvételen olvasható Stampay János köbölkúti plébános egyik imádsága is, amely nyilván nem véletlenül szerepel a kötetben, elvégre Liszka József földijéről van szó, aki évtizedeken át működött a faluban és temetőjében alussza örök álmát. A kötet alig 90 oldalon bemutatja a Dél-Szlovákia különböző régióiban található szakrális kisemlékek legfontosabb típusait a képes fáktól a szentek szobrain át a haranglábakig és a kálváriákig. Mint a Bevezetés megállapítja : Míg a művészettörténet szoros együttműködésben a műemlékvédelemmel az objektumok esztétikai értékeire, művészi kivitelezéseire helyezi a hangsúlyt, addig néprajz, függetlenül az egyes kisemlékek megformáltságának művészi színvonalától, a helyi vallási életben betöltött szerepükkel,a kapcsolódó kultusszal, folklórhagyományokkal foglalkozik hangsúlyozottan. Ennek ellenére néhány szobor, képoszlop vagy kápolna művészi szempontból is jól sikerült alkotás (pl. a nagymácsédi Szent Család, az ipolyszalkai Szentháromság-szobor vagy a zsitvafödémesi töprengő Krisztus). A Liszka házaspár idestova tíz esztendeje foglalkozik módszeresen a szakrális kisemlékek feltérképezésével és dokumentálásával, azt is mondhatnánk, hogy ez lett néprajzi kutatásaik súlypontja. Korábban különösen a szocializmus évtizedeiben ezt a témát elhanyagolták, nem ismerték fel a fontosságát, és főleg azt, hogy egy-egy kisemlék-nek önmagán lényegesen túlmutató, az emléket létrehozó vagy állíttató egyén, közösség gondolkodásmódjáról, esetleg társadalmi helyzetéről, szerepéről is információt ad(hat). Az sem lényegtelen, hogy olykor több évtizede keletkezett vagy akár évszázados alkotásokról van szó, amelyeket bizony már erősen kikezdett az idő, ezért leírásuk és dokumentálásuk egyfajta leletmentésnek is nevezhető, sőt esélyt adhat egy majdani rekonstrukció pontos végrehajtására is. A kötet, mint a címlap főcíme is jelzi (Jelek a térben 1) alighanem egy tervezett sorozat első darabja, de erre sehol sem történik utalás, így csak találgatni lehet, hogy mi lesz a következő kötetben. Addig is osztozunk a szerzők reménykedésében : Bízunk benne, hogy Olvasóink kötetünk áttanulmányozását, lapozgatásait követően már nem mennek el érdektelenül szerény emlékeink mellettt, amelyek akkor lesznek igazán részesei környezeti kultúránknak, mindennapjainknak, ha tudatosítjuk őket, ha igyekszünk megóvni, rendben tartani valamennyit, mégpedig vallási hovatartozástól függetlenül. Egy-egy közösség életterét jelölik, és hozzásegítenek bennünket otthon lenni a világban.