Beszélgetés Tóth Károllyal, a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatójával

A Fórum Intézet jelenlegi székhelye, az épület, amelyet a somorjai önkormányzat évekkel ezelőtt jelképesen egy koronáért adott az intézetnek, egyre bővül, mindig történik itt valamilyen átépítés is. Hogyan sikerült belakni ezt az épületet?
– Olyannyira sikerült belakni, hogy most már kicsi is. A munkatársak irodái, munkaterei teljesen telítődtek ugye azzal, hogy itt csaknem huszonöt ember dolgozik folyamatosan.Tehát mindenképpen tovább kell építeni az épületet, hiszen a raktáraink, könyvtáraink szintén megteltek és ezek is bővítésre szorulnak a jövőben.

Van még hely, ahová terjeszkedni lehet?
– Hogyne, hiszen az épület felső részének csak a felét építettük be két évvel ezelőtt, úgyhogy azt tervezzük, hogy a következő lépésben az első szint maradék részét építenénk be.

Bár már benne járunk az áprilisban, talán nem fölösleges a kérdés, hogyan értékeli a Fórum Intézet igazgatója az elmúlt esztendőt és milyen tervek foglalkoztatják az intézmény munkatársait ebben az évben?
– A 2004-ik év ellentmondásos esztendő volt. Rendkívül nehéz volt elsősorban anyagi szempontból. Év elején nálunk is, Magyarországon is komoly gazdasági megszorításokat léptettek életbe és ez a pályázati rendszeren keresztül is érvényesült. Úgyhogy körülbelül egy harmaddal kevesebb bevételünk volt, mint amit eredetileg terveztünk és ez érződött az intézet munkáján. Másik szempontból meg eléggé sikeresnek mondható a 2004-es év, mert a gondok ellenére sikerült minden programunkat valóra váltani, beleértve a könyvkiadást, könyveink, folyóiratunk megjelentetését. Igaz, hogy némi késés előfordult, tehát átcsúszott egy-két publikációnk erre az évre, de ezeket természetszerűleg még a tavalyi költségvetésből fedeztük.

A publikációs tevékenység mellett a Fórum Intézetben rendszeresen szerveznek tudományos konferenciákat is. Melyek voltak a legfontosabbak az elmúlt időszakban?
– Én nem tudnék arra válaszolni, melyik volt a legfontosabb, mert akár a történészeket veszem, vagy a Somorjai Disputát, az irodalmi, vagy a nemzetiségekkel foglalkozó konferenciákat, mindnek megvolt a maga fontos hozadéka. Mindezek mellett volt itt az elmúlt évben egy komoly tanácskozás, az európai kisebbségi, vagy hátrányos helyzetű nyelvek szervezetének alakuló ülése, amely egy konferencia keretében zajlott. Ez is fontos esemény volt tavaly, nem beszélve ugye ez értelmiségi találkozókról, amelyek szakmai jellegű tanácskozások voltak és szintén rendkívül hasznosaknak, sikereseknek bizonyultak.

Melyek azok az intézmények és más társszervezetek, amelyekkel közösen rendezték ezeket az összejöveteleket, tanácskozásokat, illetve olykor együtt készítenek elő publikációkat is.
– Fel kellene mindenkit sorolnom és az elég nehéz lenne, de hogyha egy kicsit mérlegelni kell, kikkel dolgoztunk leginkább együtt az elmúlt évben, akkor mindenképpen a Magyar Tudományos Akadémiát kell említeni és a Teleki Intézetet Magyarországról. Ezzel a két intézménnyel nagyon szoros volt a kapcsolatunk. Idehaza pedig a Szlovákiai Magyar Értelmiségi Fórum, a Szlovákiai Magyar Írók Társasága, a Gramma nyelvi iroda, a Mercurius, a Kultúrantropológiai Műhely, a CSEMADOK, a pedagógusszövetség s a többi műhely szakmailag kapcsolódott be munkánkba.

Hogyan alakult a Fórum Intézet 2005-ös program- és munkaterve? Milyen kiadványok jelennek meg az intézmény gondozásában?
– Négy nagyobb konferenciát terveztünk ebben az évben. Az első Identitástudat a
21. században címmel már lezajlott. Ez egy nemzetközi konferencia volt jeles előadókkal.
A következő nagyobb konferenciánk június elején lesz. A kárpát-medencei
történettudománynak a jelenlegi állapotát próbáljuk mérlegelni, s az eredményeket felmutatni a határon túli régiókból érkező kutatókkal, történészekkel. Nevezetesen azt, hogy az elelt évben milyen kutatások valósultak meg és milyen munkák láttak napvilágot. A magyar tudomány ünnepe kapcsán ősszel szeretnénk egy nagyobb, szintén kárpát-medencei méretű kiállítást rendezni az elmúlt tizenöt év olyan tudományos irodalmából, amely Erdélyben, a Vajdaságban, Kárpátalján, természetesen Szlovákiában és más határmenti régiókban teremtődött. Tavaly volt már ennek egy kezdete Tornalján, szintén a magyar tudomány ünnepéhez kötődően. Tulajdonképpen ezt szeretnénk bővíteni egy nagyobb konferenciával és kiállítással. A hátrányos európai nyelvek szervezetének brüsszeli központjával közösen szeretnénk szervezni egy háromnapos konferenciát a nyelvi jogokról és az oktatásügyben érvényes nyelvi jogi lehetőségekről egész Európára, de mégis főleg Szlovákiára és Közép-Európára vonatkozóan. Megemlítem, hogy folytatódik az értelmiségi találkozó, amelynek fő témája ebben az évben az oktatásügy lesz. Két találkozót is szentelünk a témának. Az elsőt, amelynek a felsőoktatás a témája, már megtartottuk, a másodikat, amely a szaktanintézetekkel és szakközépiskolákkal foglalkozik, május végén valósul meg. Az őszi konferenciák pedig a kultúra és az önkormányzatok helyzetével foglalkoznak majd.
Ami a publikációkat illeti, a Fórum társadalomtudományi szemléből úgy mint tavaly négy számot jelentetünk meg. Az Acta Danubia és a komáromi etnológiai központ évkönyve is napvilágot lát majd. Tavaly kezdtük meg a szlovákiai kisebbségek évkönyvének a kiadását. A kétszázoldalas kiadvány az azévi állapotokat tükröző helyzetképet ad a Szlovákiában élő kisebbségekről. Szlovák és magyar változata is megjelent tavaly, s ezt folytatni fogjuk ebben az évben is. Tavaly jelent meg a Magyarok Szlovákiában c. kötet első könyve. Most fog megjelenni a második kötet, amely kronológiát és dokumentumokat tartalmaz. Egyéb publikációkat is ki akarunk hozni, de ezeknek a sorsa bizonytalan, mert egyedőre nincs meg a kiadáshoz az anyagi fedezetük, hátterük.

Szó volt a különböző tervezett konferenciákról, tanácskozásokról, a készülő könyvekről, de milyen hosszabb távú kutatások folynak a Fórum Intézetben?
– 2001-ben kidolgoztunk egy öt évre szóló tervet, amelynek megvalósítása a finishez érkezett és publikációs eredményei lesznek. Öt kötet megjelentetését tervezzük 2006-ban. Amit kiemelnék, mert eléggé érdekesnek tűnik, Alsószeli és Felsőszeli kutatása, amely modellszerű munka. A helyi vagy lokális történelmen keresztül mutatjuk be egy egész társadalom, a szlovákiai magyarok történetét 1918-tól napjainkig. Ebbe beletartozik az intézmények fejlődésének története, az oktatásügy, identitás-vizsgálat, a családok helyzetének a kutatása és minden olyan terület, ami egy mikroközösségben fellelhető, beleértve még a temetőket is. Ez egy komplex vizsgálódás lesz. Remélhetőleg meghozza majd azt az eredményt, amelyet eddig csak úgy sejtenek a kutatók az intézetünkben, meg kívüle is, nevezetesen azt, hogy egy mikrotársadalomban sokkal plasztikusabban, kézzelfoghatóbban lehet vizsgálni azokat a nagy politikai eseményeket vagy mozgásokat, rendszerváltozásokat, amelyeket az elmúlt nyolcvan évben a szlovákiai magyarok átéltek. Ezt a kutatást nem egyedül végezzük, hanem több más intézménnyel együtt, példának okáért a nyitrai és a komáromi egyetemmel, a Gramma nyelvi irodával, a Mercuriussal és a két érintett község önkormányzatával. A helyiek nagyon lelkesen álltak hozzá a kutatáshoz és eddig is mindenben segítettek bennünket.

Az intézet kebelében működnek olyan részlegek is, amelyek bizonyos kiadványok, dokumentumok gyűjtésére specializálódtak. Meg kell említenem a Bibliotheca Hungaricát is, amely része a Fórum Intézetnek. Mennyire sikerült feltölteni a folyóiratok, a könyvek állományát, illetve mi az, ami még gyűjtésre, felkutatásra vár, ami, úgy tűnik, hogy még csak a tervek szintjén létezik?
– Most már négy könyvtárat működtetünk. Amikor megkaptuk a várostól az épületet, kezelésbe átvettük a vársosi könyvtárat is. A könyvállománya nem a mi tulajdonunk, de mi működtetjük az intézményt. Emellett szakkönyvtáraink vannak, például a komáromi Etnológiai Központnak van egy Bibliotheca Etnologica nevű szakkönyvtára, van egy kisebbségtudományi szakkönyvtárunk, amely az európai és amerikai szakkönyveket próbálja begyűjteni és eddig 1500 példányú állománnyal rendelkezik. Végül, ugye, működik a Bibliotheca Hungarica, amely az 1918 óta megjelent összes magyar nyelvű publikációt gyűjti, folyóiratokat, könyveket, apró nyomtatványokat, plakátokat, minden más egyebet. A könyv- és dokumentumtár bővítése folyamatosan zajlik. Az 1945 után tájainkon megjelent könyvek és folyóiratok szinte teljes állománya megtalálható itt. Az 1945 előtti már hézagosabban, mert ebből az időszakból nagyon nehéz könyveket, folyóiratokat beszerezni, de egyéni hagyatékok és más egyéb beszerzési módok révén a hiányt lassan pótoljuk. Az adott évben megjelent könyveket is igyekszünk hiánytalanul beszerezni, s ebben segítségünkre van az összes fontos könyvkiadónk. Megjelent könyveikből úgymond a köteles példányt rendszeresen megküldik, ezért köszönet jár nekik. A helyi kiadványokkal nagyobb a gond, mert nagyon nehéz követni, hogy mikor, hol, mi jelenik meg.

Szó volt arról, hogy Szlovákiában milyen egyéb műhelyekkel működik együtt a Fórum Intézet, de vannek-e olyan hasonló intézmények a Kárpát-medencében, amelyekkel kapcsolatban állnak? S ha igen, milyen ez az együttműködés?
– Ezekkel az intézményekkel általában úgy kerülünk kapcsolatba, hogy valamilyen Kárpát-medencén belüli program keretében „találkozunk”, s ebből kifolyólag több hónapon, vagy éven át kapcsolatban állunk. Budapesten az MTA Szarka László által vezetette kisebbségkutató intézetével gyakran együttműködünk, hiszen ők elég sok olyan kárpát-medencei kutatást szerveznek, amelybe az összes régió intézményei bekapcsolódnak és így az Erdélyben, Kárpátalján, a Vajdaságban működő intézményekkel természetesen kapcsolatba kerülünk. Úgyhogy én most szintén nem rangsorolnék, hiszen attól függ az együttműködés mikéntje, hogy milyen kutatási témáról van szó. Erdélyben több, a többi helyen általában egy kutatóintézet van. Ezekkel az intézményekkel intenzív munkakapcsolatban vagyunk.

Hogy látja az igazgató, mennyire ismerik a Fórum Intézet munkáját, tevékenységét külföldön, a határon túl?
– Azt hiszem itthon és külföldön is eléggé ismerik. Az elmúlt években sikerült olyan nevet szerzni az intézetnek, hogy most már nem lehet megkerülni bennünket, ami nem nagy dolog, mert kutatóintézetből elég kevés van, de ez azért azt is jelzi, hogy sikerült jó pozíciót kivívni magunknak a tudomány területén. Persze ez nem az akadémiai tudományt jelenti. Mindenesetre az eredményekkel, publikációkkal, konferenciákkal (és itt nemcsak az általunk szervezettekről van szó, hanem azokról is, amelyeken résztvettünk) láttatni tudtuk magunkat és ez jó érzés mindannyiunk számára.