Arany A. Lászlóra emlékeztek Rozsnyón – Fórum Kisebbségkutató Intézet | Fórum inštitút pre výskum menšín | Forum Minority Research Institute

Kérlek segíts az új filmünk elkészítésében! Támogasd Te is! »

Arany A. Lászlóra emlékeztek Rozsnyón

Arany A. Lászlóra emlékeztek Rozsnyón

Fórum Kisebbségkutató Intézet kiállítást szervezett a városban, s bemutatták a jelentős nyelvészről és közösségszervezőről készült tanulmánykötetet is

Fórum Intézet ebből az alkalomból kiállítást is szervezett a városháza épületében a betléri-rozsnyói származású, kötődésű néhai jeles kutatóról, valamint bemutatták az Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére című vaskos, több mint 550 oldalas tanulmánykötetet, amely – ismert szerzők, kutatók tollából – írások sorával világítja meg az életmű egyes szakaszait, aspektusait.

Az előadások sok esetben szorosan összefüggtek a kötetbe rendezett tanulmányokkal. Természetesen a könyv külön recenzió(ka)t érdemel (sőt: követelne) meg, de az első pillantásra is látszik, hogy a szerkesztők – Tóth Károly, a Fórum Intézet igazgatója és Végh László, a Fórum Intézet keretében működő Bibliotheca Hungarica vezetője – hosszabb ideje készültek a kiadására. Erről tanúskodik, hogy megjelenésük eredeti nyelvén újraközlik Arany A. László főbb műveit (vagy azok egyes részeit), összegyűjtötték a róla szóló, vele kapcsolatos főbb visszaemlékezéseket kortársaktól, munkatársaktól és későbbi méltatóitól, összeállították írásai, művei bibliográfiáját, s a kötetet alapos személynév- és helynévmutató zárja a könnyebb tájékozódás érdekében.

A magyarországi, szlovákiai magyar és szlovák előadóknak köszönhetően nemzetköziként jegyzett, a szlovák kulturális tárca támogatásával megrendezett konferencia tehát egyfelől a röviden jellemzett kötet élőszóbani összefoglalójaként is felfogható, ám mindenképpen több annál. Egyfajta jelképes főhajtás a negyven évvel ezelőtt Rozsnyón elhunyt nyelvész, kultúra-, intézmény- és közösségszervező személyiség előtt, aki a jogfosztottság éveiben az illegális kisebbségi politikai szervezet, a Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség egyik fő aktivistája is volt.

Az Arany A. László életéről szóló kiállítást Tóth Károly nyitotta meg és mutatta be, a tárlatot a sors- és börtöntárs Lipcsey Gyula 2002- 2004 között naiv festőként készített, a jogfosztottság és a börtönélet mozzanatait megörökítő képei egészítették ki. Kontra Miklós nyelvész a kötetről szólt röviden, kitérve a többi közt arra is, hogy a magyar nyelvtudomány kissé késve figyelt fel a cseh strukturalista nyelvészet eredményeit hasznosító Arany A. Lászlóra. Hangsúlyozta, kétnyelvűséggel kapcsolatos megállapításainak nagy része a mai napig megállja a helyét.

A konferenciát Végh László nyitotta meg. Megítélése szerint az emlékkönyv mérföldkövet jelent a Fórum Intézet számára, mert sok hagyatéki forrásanyagot jelentet meg, azok feldolgozása azonban már a nyelvészek feladata lesz. A vendégeket Vladislav Laciak, Rozsnyó polgármestere köszöntötte. A nyelvész életútjára, kutatásaira utalva a rozsnyói etnikai sokszínűség gazdagító hatását, valamint a kölcsönös tolerancia szükségességét hangsúlyozta. Kiss Jenő egyetemi tanár, akadémikus, a Magyar Nyelvtudományi Társaság elnöke Arany A. Lászlótól származó és vele összefüggő dokumentummásolatokat adott át a Fórum Intézetnek a néhai nyelvész barátai, Király Péter és Király Tibor professzorok megbízásából. Kiss Jenőnek meggyőződése: Arany A. László idővel elfoglalhatja méltó helyét a magyar tudománytörténetben is.

Simon Attila történész, a Fórum Intézet munkatársa a kutató életútját ismertette, mondandóját a meghatározó momentumok, helyszínek és események köré szervezve (eről lásd keretes írásunkat – a szerk. megj.). Sándor Anna, a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem tanszékvezető tanára Arany A. László nyelvészeti munkáságával és zoboralji kutatómunkájával foglalkozott előadásában. Sorra ismertette a szlovák és a szlovákiai magyar nyelvjárások, valamint a kétnyelvűség kutatása terén elért eredményeit, a szlovák és a magyar nyelvészetben is sok esetben alapvető elméleti munkásságát. Slavomír Ondrejovič, a Szlovák Tudományos Akadémia Ľudovít Štúr Nyelvtudományi Intézetének igazgatója azt boncolgatta, hogy milyen helyet foglal el Arany A. László a szlovák nyelvészetben. Sajnálattal állapította meg, hogy szlovák nyelvészeti dolgozatai – kis példányszámuk miatt – nehezebben jutottak el a második világháború utáni szlovák nyelvészgenerációkhoz, magyarul írott művei pedig még kevésbé ismertek. Liszka József néprajzkutató, a Fórum Intézet munkatársa Arany A. László néprajzi munkásságát értékelte. Megállapította, hogy bár a nyelvész alapos, szorgalmas olvasóként nagy tudást halmozhatott fel, a Tiso-féle Szlovákiában erősödő néprajzi tevékenysége inkább népszerűsítő jellegű volt, mellőzte a tudományos előzményeket. Vörös Ottó, a szlovákiai magyartanárok képzésében is nagy szerepet vállaló magyarországi nyelvész, egyetemi oktató Arany A. Lászlót tudományszervezőként mutatta be. Bukovszky László levéltáros-történész, a Nemzeti Emlékezet Intézetének vezető munkatársa a Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Szövetség elleni perről és Arany A. László meghurcoltatásáról adott elő (a kutatóval e témában hamarosan interjút olvashatnak a Szülőföldünk mellékletben – a szerk. megj.). Ambrus Ferenc rozsnyói kultúraszervező – aki évtizedek óta ápolója Arany A. László rozsnyói kultuszának – a város és a nyelvész közti bensőséges, a kényszerű vagy vállalt el-eltávolodások ellenére is egész életre szóló kapcsolatról tartott sodró előadást.

S hogy mit hagyott ránk, (szlovákiai) magyarokra, szlovákokra Arany A. László? „Munkássága tételszerűen, szám szerint nem nagy. De: színvonala, újszerűsége és témaválasztása példamutató – mondta róla a rozsnyói konferencián Kiss Jenő professzor. – A következő területeken alkotott előrevivőt, megbecsülésre méltót: a magyar- szlovák kétnyelvűség, a magyar és szlovák nyelvjáráskutatás, az elméleti fonológia, a magyar nyelv szerkezettörténete, a magyar néprajz és művelődéstörténet kutatása területén. Ne feledjük azonban azt sem, hogy ťmágneses vonzerejű szervező és nevelőŤ volt, s nem csak a tudományok területén.”

Vörös Ottó szerint Arany A. László képes lett volna megteremteni az areális nyelvészet alapjait a Kárpát-medence északi részében. „Tervei ma is időszerűek – jegyzi meg az egyetemi tanár -, de úgy már nem lesznek megvalósíthatók, ahogy annak idején azok lettek volna. Csak azt a kérdést tehetjük fel egymásnak, ki veszített többet.”

Egy életút dióhéjban

Az 1918-1920-as impériumváltás után szlovák iskolába kerülő Arany A. László korán és alaposan megismerkedik a szlovák nyelvvel, s ez hamar felkelti érdeklődését a nyelvi kérdések iránt. A pozsonyi Komenský Egyetemen a cseh strukturalista nyelvészet hatása alá kerül. Későbbi pozsonyi tanárként 1938 után is vállalja a kisebbségi létet. Közben pedig a szlovák nyelvészetben is nélkülözhetetlen szakemberré válik (egyik fő műve A szlovák nyelv grammatikája című, szlovák nyelvű munka, amely 1946-ban jelent meg). Később, a jogfosztottság idején mégis egzisztenciáját veszti. Tervezett kitelepítése ellen jeles szlovák nyelvészek lépnek fel. Később a Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség egyik szervezőjeként börtönbüntetésre, kényszermunkára ítélik. Szabadulása után visszatér Rozsnyóra, a bányászati múzeum és a kisebbségi közösségi élet egyik szervezője lesz, és a kényszerű – és talán sorsszerű – kitérő után nyelvészettel is újra foglalkozni kezd. (korp)

Az emberi helytállás példája

Tóth Károly Arany A. László emberi helytállásának példáját is felemlítette a kiállításmegnyitón elmondott beszédében. „Ma, amikor a kitelepítésekről, deportálásokról, a második világháború utáni üldöztetésekről emlékezünk, amikor a mai demokratikus Szlovák Köztársaság kulturális minisztere kétes történészi munkákra hivatkozva kétségbe vonja a kollektív bűnösség elvének az érvényesítését 1945 után, és kijelentéseivel közvetlenül vagy közvetve azt állítja, hogy csecsemők, gyerekek, öregek, de ártatlan magyar emberek tízezrei is háborús bűnösként lettek kitelepítve és deportálva Szlovákiából, intő jel Arany A. László életműve és élete – fogalmazott Tóth Károly. – Azért, mert Arany jeles képviselője volt a cseh és szlovák prágai és pozsonyi strukturalista nyelvészeti iskolának, 1946-ban magyarként éppen ő volt az első strukturalista szlovák grammatika egyik megalkotója, Pozsonyban maradva a háború alatt is szlovák állampolgár volt. Ettől függetlenül rákerült a kitelepítendők hosszú listájára, és miután felemelte a hangját az atrocitásokkal szemben, társaival együtt a háború utáni (!) csehszlovák munkatáborokban és lágerekben töltött éveket. Ennyit a történelemről és benne egy életútról, de a máról is!”

KategóriaCikk