Liszka József, mellette Elena Botíková a Fórum klubban
A húsvétról, a kereszt(y)ények egyik legnagyobb ünnepéről és a tavasz megérkezéséhez kapcsolódó népszokások összefüggéseiről, valamint ennek az ünnepkörnek a magyar és a szlovák néphagyományban elfoglalt szerepéről beszélgetett a minap a somorjai Fórum klubban Liszka József, a Fórum Kisebbségkutató Intézet Komáromi Etnológiai Központjának igazgatója és Marta Botíková egyetemi docens, a pozsonyi Komenský Egyetem Etnológiai és Kulturális Antropológiai Tanszékének vezetője. A tartalmas és hangulatos rendezvény néhány részletét az alábbiakban közöljük.

Örök remény
Liszka József: – A régi korok emberei sok szállal kapcsolódtak a természethez. Nagyon sok népnél gazdag hiedelem és szokáskincs kapcsolódott a tavasz beköszöntéséhez. Sok nép teremtett olyan istent magának, kinek élete, halála, feltámadása a tél, nyár természeti ritmusát követi. A feltámadás gondolata mély emberi vágyat fejez ki, hogy az élet győzedelmeskedjen a halálon, az elmúláson. Mint a legtöbb keresztény ünnep esetében, a húsvétnak is ilyen népi, mondhatni pogány előtörténete van, amely máig él a népszokásokban. A másik előzmény a zsidó kultúrában, a pészah és a pászka ünnepkörében található. Az Ótestamentum szerint a halál angyala lecsapott az egyiptomiakra, a zsidók kapuja azonban egy frissen leölt bárány vérével volt bekenve, így az ő házukat elkerülte. Menekülésük miatt nem volt idő a kenyértészta elkészítésére, ezért kovásztalan kenyeret, pászkát ettek, amelynek az emléke, tisztelete máig él.
Elena Botíková: – A húsvét pontos időpontjának a meghatározásáról évszázados vita folyt, amely jórészt a különböző, a lunáris és a szoláris, illetve a Juliánus- és a Gergely-naptár, időszámításokból adódik. Sokáig igyekeztek pontosan rögzített dátumra, leg-inkább mindig április második vasárnapjára tenni az ünnepet, de nem született egyezség. Így aztán húsvét időpontja minden évben a tavaszi nap-éjegyenlőséget követő első holdtölte utáni első vasárnap. Ez a napéj-
egyenlőség március 21-én következik be, ehhez kell tehát igazítani a húsvét időpontjának megállapítását.
L. J.: Érdekes téma azt elemezni, hogy egy-egy nyelvben mire utal az ünnep megnevezése. A húsvét magyar neve például arra, hogy régen, a negyven napon át tartó böjt után ekkor ettek először húst az emberek, „húst vettek magukhoz”.
E. B.: Mostanság a húsvéti ünnepkör tulajdonképpen a virágvasárnappal kezdődik, amikor a Biblia szerint Jézus szamárháton, zarándokként vonult be Jeruzsálembe, ahol ünneplő tömeg fogadta, kezében a béke jelképével, a pálmaággal. Ennek az emlékére rendeznek napjainkban is a templomokban virágvasárnapi körmeneteket.

Jelképes télpusztítás
L. J.: Európa-szerte elterjedt szokás a telet jelképező szalmabábu elpusztítása, elégetése vagy vízbe fojtása. Nálunk egyes vidékeken, például a Zobor-alján vagy az Ipoly mentén, a bábu neve kisze, kice, a vegyesen lakott területen morena, amelyet virágvasárnapkor dobnak a patakba, folyóba, vagy ha az nincs a közelben, akkor elégetik. A magyar népszokásokban ismert ezen a napon a zöldág-hordás, más néven villőzés: a termékenységet segítő eljárás. Az ággal megütögették a fiatal lányokat, menyecskéket. A barkaszentelés pedig a keresztény és a pogány szokások érdekes ötvözete. A barkát virágvasárnap a templomban megszentelik. A szentelt barkának bajelhárító szerepe van.

Csütörtöktől vasárnapig
E. B.: A szlovákok lakta területen az összefont fűzfavesszőnek tulajdonítottak szinte mágikus jelenséget, amely elűzi a betegséget, a gonosz szellemeket. Ezeknek egyik megjelenítője számukra éppen a tél volt, amely jelentős szenvedést, megpróbáltatást hozott a középkori vagy a még korábban élők számára, élelmük is fogytán volt. Ezért ettek azután zöldcsütörtökön spenótot vagy sóskát, amely már a tavasz közeledtét hirdette számukra.
L. J.: Ilyenkor a néphit szerint a harangok Rómába mennek, mert a templomokban kereplőkkel jelzik a szertartások kezdetét. Sok helyen különböző legendák maradtak fenn. Nagypéntek, Jézus kereszthalálának napja – gyász-ünnep. Az emberek a helységek szélén lévő kálváriadombokra vonulnak, s megállnak az egyes stációkat jelölő kápolnáknál, mintegy eljátszva Jézus keresztvitelének útját. A középkorban és korábban ezeket a misztériumjátékokat a szegények bibliájának nevezték, hiszen a legtöbb hívő nem tudott olvasni, ezért a bibliai részleteket valamilyen módon megjelenítették. Sok helyen, leg-inkább Németországban, de például több Ipoly menti faluban is, ezekben a napokban tisztítják ki a falusi kutakat, ahonnan a helybeliek évszázadokon át az ivóvizüket szerezték be. Mostanság a kitisztított és feldíszített falukút például Németországban idegenforgalmi látványosság.
E. B: Nem is olyan régen a nagypéntek a hazai nagytakarítások ideje is volt. Ekkor tisztították ki a házakat és az udvarokat, mintegy jelképezve, hogy testben és lélekben is megtisztulva várják az ünnepet. Ezen a napon volt a legszigorúbb a böjt.
L. J.: Nagyszombat estéje a feltámadás jegyében zajlik. Megszólalnak a harangok, az esti körmenetek, a templomokban meggyújtott új tüzek, a feltámadt Jézus, egyben pedig az örök emberi remény jelképe. Szombat este a hagyományos ételek – a sonka, tojás, kalács, más tájakon az elmaradhatatlan bárányhús – kerül az asztalra.
E. B.: Elődeink rendszerint karácsony előtt vágtak disznót, esetleg farsangkor, s azóta őrizték a sonkát, amelyhez nem nyúlhattak, csak húsvétkor. Ezt a parancsot akkor is megtartották, ha már fogytán volt az élelmük, mert ez bizony gyakran megtörtént.

Locsolás, nyúl, hímes tojás
L. J.: A víz mindig az örök megújulásnak, a fiatalságnak és az egészségnek a jelképe volt. Ezért locsolták meg a legények a leányokat húsvéthétfőn. A tojás pedig az ősi húsvéti eledelekhez tartozik. A tojás, az életnek, az átváltozásnak, az újjászületésnek archaikus jelképe. Amint a tojásból élet kel, épp-úgy támad föl Krisztus is a sírjából, tartották őseink. A piros tojás pedig az élet egyik alapelemét, a vért idézi fel. Számos népszokás él még ma is, különösen Székelyföldön, az Ipoly mentén, de más térségben is.
Sokan kérdezik, vajon miért a nyuszi hozza a húsvéti tojást? Szakemberek kétféle választ ismernek: az egyik az, hogy a nyuszi a szaporaság egyik megtestesítője, s így az emberiség gyarapodásának a szimbóluma. A másik magyarázat szerint a tévedés áldozata ez a szimbólum. Németországban a gyöngytyúkhoz hasonló császármadárt hívják Haselhuhnnak, míg a nyulat Hasenak. Állítólag a két megnevezés felcserélése miatt keletkezett a húsvéti nyuszi kultusza.
E. B.: Szlovák vidékeken, de néhány vegyesen lakta régióban is locsolás helyett korbáccsal, fűzfavesszővel ütögetik a lányokat, s ezzel erősítik egészségüket, szaporodási ösztönüket. Néhány helyen eléggé eldurvult mindkét húsvéthétfői népszokás, főleg a túlzott alkoholfogyasztás miatt. Tapasztaljuk azt is, hogy sok leány és családanya nem hajlandó elviselni ezeket a tortúrákat, ezért inkább elutaznak az ünnepekre vagy csak húsvéthétfőre. Ennek ellenére a hagyományok tovább élnek, s csak rajtunk, valamint az utánunk következő generációkon múlik, hogy idővel kimúlnak, átalakulnak vagy megmaradnak-e.