A régiónkban letelepedő pozsonyiakról és a változásokról kezdődött tudományos kutatás

Lapunkban már beszámoltunk arról, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központjának győri Nyugat-magyarországi Tudományos Intézete és a somorjai Fórum Kisebbségtudományi Intézet közös kutatásba kezd, amelynek célja megvizsgálni, hogy a Pozsonyból kiköltözők milyen változásokat és gondokat hoznak a csallóközi és a szigetközi térségekben. A projekt részleteiről kérdeztük Tóth Károlyt, a szlovákiai intézmény igazgatóját.

– Mi a kutatás célja és milyen területeken végeznek felméréseket?
– Az elmúlt években Pozsonyban felerősödött a lakosság kiköltözése. Először a Záhorie, utána a Modrától Szencig terjedő térségbe, harmadik hullámként pedig a csallóközi régióba. A főváros határ menti elhelyezkedése és az ingatlanpiac sajátosságai miatt ezt a szuburbán zónát kiterjesztették a magyarországi és az osztrák határterületre is. Ennek a folyamatnak a jellegzetességeit és következményeit vizsgáljuk győri partnerünkkel.
– Sokan aggódva figyelik egyre több jöttment letelepedését térségünkben…
– Bizonyos mértékig érthető ez a magatartás. Tény viszont, hogy a dinamikusan fejlődő európai nagyvárosok ugyanilyen gyorsan növekvő szuburbanisztikus zónát alakítottak ki maguk körül. A lakosok kiköltözése tehát semmiképpen sem pozsonyi vagy szlovákiai sajátosság.
A kutatásban három csallóközi és ugyanannyi szigetközi önkormányzat is részt vesz. Miért éppen ezeket választották?
– Pozsonypüspökire azért esett a választásunk, mert ott már alapvetően megváltozott a településszerkezet, hiszen az egykori, kétezres lélekszámú község mintegy harmincezres városkerületté alakult át. Ott főleg az érdekel bennünket, hogy ennek a folyamatnak mik voltak a következményei. Somorján is jelentősek a változások, mert sok pozsonyi költözött ide. Vajka helyzete pedig azért különleges, mert a faluközösség mellett tulajdonképpen hétvégi üdülőhely épült ki, amely különösen a környezetet érinti. Természetesen majdnem minden csallóközi település tapasztalja ezt a kiköltözést, amely már egészen Bősig és Gútáig ér el.
– Milyen problémákat okoz ez a folyamat?
– A Csallóközbe költözött polgároknak több mint a felének még nincs itt állandó lakhelye, mert nem jelentkezett be. Munkahelyeik, vállalkozásaik székhelyei másutt vannak. Rendszerint csak esténként aludni járnak ide, s a hétvégéik többségét töltik itt. Nem itt adóznak, viszont számos szolgáltatásra – például a közlekedés, a lakóhelyek előtti parkolás, szemételhordás, egészségügyi ellátás, oktatás, kulturális rendezvények – igényt tartanak. Ez a helyzet egyre nagyobb anyagi megterhelést jelent az illetékes önkormányzatoknak.
– A Szigetközben nyilván még összetettebb a helyzet.
– Igen, mert ugyan mindkét állam uniós ország, ám a Rajkára, Dunakilitire, Mosonmagyaróvárra és más határ menti magyar községbe költözött pozsonyiakért és más szlovák állampolgárokért az ottani önkormányzatok nem kapnak normatív állami támogatást, viszont az ottani önkormányzatok kiadásai ugyancsak megnövekednek. Ott nyelvi és nemzetiségi problémák is akadnak. Az oda költözöttek már szlovák tannyelvű óvoda és általános iskolai osztály megnyitását szorgalmazzák, ami természetes igény, viszont ez a törekvés további anyagi és pedagógiai gondokat vet fel.
– A kiköltözés nyilván megváltoztatja az adott közösség összetételét és szokásait is. Ezeket is megvizsgálják majd?
– Természetesen, hiszen az évszázadok alatt kialakult, eddig meglehetősen zárt közösségbe számos vonatkozásban idegen elem kerül, más igényekkel, amelyeket a helyi önkormányzatnak kezelnie kell. Mi majd elsősorban azt vizsgáljuk, hogy mindez miként érinti a szolgáltató szférát, tehát az egészségügyet, a helyi oktatást és kulturális életet, a szociális ellátást, az adózást, a közlekedést, amely egyébként egyre súlyosabb gondot jelent a Csallóközben. A Szigetközben még nem, ezért is költözik sok pozsonyi oda, mert például a szlovák állampolgár Rajkáról, de még Mosonmagyaróvárról is jóval gyorsabban jut el a fővárosi munkahelyére, mint Somorjáról. Azt is felmérjük, hogy a kiköltözöttek miért éppen a csallóközi térséget választották, hogy érzik magukat, s mik az igényeik.
– Felmérik-e ennek a folyamatnak a várható hosszabb távú következményeit?
– Igen, Abból indulunk ki, hogy a még csak aludni, illetve víkednezni idejáró felnőttek gyermekeinek a nagy többsége már helyben integrálódik. Ide járnak iskolába, templomba, kulturális rendezvényekre. Ők második generációként már letelepednek, s nemsokára választópolgárokként is jelentkeznek. Ennek a folyamatnak már jelentős nemzetiségi vonatkozásai lesznek. Ugyan nem minden kiköltöző szlovák, mert pozsonyi magyarok is akadnak közöttük, ám mégis az előbbiek vannak többségben, ami a települések lakosságának nemzetiségi arányait is megváltoztatja. Somorján például már az utca nyelve nem magyar. Pedig amikor évekkel ezelőtt ide költöztem, alig hallottam szlovák szót. Most pedig már nem számít ritkaságnak, hogy például a bolti eladó somorjai, mégsem tud magyarul.
– Milyen tudományos eszközökkel dolgoznak, s mikor lesznek nyilvánosak a kutatásaik eredményei?
– Kérdőíves módszerrel és interjúkkal dolgoznak a győri és a somorjai intézmény munkatársai. Az uniós forrásból is támogatott kutatásaink összegzése jövő augusztusára várható, amelyet természetesen publikálunk, s angol összefoglalóval látunk el. Mindeközben internetes portált nyitunk, ahol majd a részeredményekről és az egyes problémakörökről tájékoztatunk. A további lépésként pedig az önkormányzatok, a civil szervezetek, a szolgáltatók és más érintettek részvételével olyan, a határon átnyúló agglomerációs hálózatot szeretnénk kiépíteni és intézményesíteni, amely a kutatásaink eredményei és más ismeretek alapján tudja kezelni a már felmerült s a további gondokat. Még mielőtt különösebb feszültséget vagy helyi konfliktusokat okoznának.