Polgári társulások, közhasznú szervezetek

Valljuk be, az emberek többsége annyit tud ezekről a szervezetekről, mint a fiatalabbak az egykori magyar filmvígjátékról, amely Latabár miatt vált felejthetetlenné. A tájékozottabb polgár, illetve civil, azt is mondhatná, elég, ha annyian tudnak ezekről a szerveződésekről, ahányan az adójuk 2%-ával támogathatják a működésüket. Már ameddig Fico kormánya nem változtatja meg az erre vonatkozó törvényt. Társadalomkutatóink megdöbbentőnek tartják, hogy a szlovákiai magyar kisebbségi intézményrendszer alig ismeri a civil szektort, civil szféra, civil szervezet fogalmát.
Elemzők valószínűleg nemigen kutatják az okát, miért alakulnak, szerveződnek a szlovák társadaloménál lassabban a magyar nemzetiségi társadalomban a polgári társulások, szervezetek. Hajlamosak a már dokumentált, ismert tényekkel magyarázni ezt a passzivitást. Igaz, hogy a tartósan magas munkanélküliség, a műveltésgbeli alalcsonyabb arányszámok,a keserves történelmi tapasztalatokat máig kísérő bizalmatlanság,a közelmúlt társadalmi változásait követő bizonytalanság valóban fékezheti a lakosság kezdeményező, összefogás által jobbításban reménykedő hitét vagy kedvét.
Aki azonban már megpróbált összehozni ilyen szervezetet, egyesületet, az tudja, a fő gondot éppen az elmúlt tizenöt éveben az okozta, hogy azt vajon (amíg létrejön, s működni kezd) miből lehet fenntartani. Néhány életképes, régióink számára igencsak fontos étrékmentő, hagyományok megőrzését célul kitűző alalpítványt, társulást kivéve, a rendszerváltás után 10 évvel csupán 189 olyan magyar szervezetet jegyeztek,a mely jogosult volt arra, hogy pályázhasson, vagyis saját fenntartásáról gondoskodhasson. Sajnos, amíg nem lettünk az Európai Unió tagországa, csaknem kizárólag a politika mentén lehetett anyagi támogatáshoz jutni, s attól függően csurrant vagy cseppent Magyarországról egy kis pénz, hogy az éppen a pénzekhez közelebb lévő párt, pártok számára rokonszenves volt-e az alakulni akaró szervezet programja, célja, illetve, szervezője. És itthonról is súgtak odaátra, vagy nem, egyik vagy másik civil kezdeményezését. A polgári szervezet ugyanis egészen az uniós időkig nem csak önmagát jelentette, hanem azt is, aki támogatta, illetve, akit (majd) a szervezet támogat (hat). És bizony országos, régiós szinteken a politika nemigen igényelte a civileket. Hadd álljon itt egyetlen példa. A rendszerváltást követően a leglátványosabban s leggyorsabban a mezőgazdasági ágazat szerkezete omlott össze. Biztatónak tűnt, hogy agrárvállakozóként boldogulnak majd a rátermett gazdák, mezőgazdasági szakemberek. Ennek a széles körű egvalósulása elmaradt.Tétován s tanácstalanul várta a legszélesebb, vállakozásra kész réteg a fejleményeket. Szervezetet, egyesületet nem tudott alakítani. Igaz, kistérségi társulások létrejöttek, érdekvédelmet és jogi, szakmai tanácsadást is nyújtó szervezet azonban nem alakult. Még azután sem, amikor az uniós csatlakozást követően a zöldségtermesztési ágazat teljesen összeroppant, s az agrármunkaerő lélekszáma (a mi magyarlakta járásainkat sújtva elsősorban) 10 százalékkal visszaesett. Az agrárium uniós támogatási rendszere kialakult, a versenyképessége új irányt vett, azonban éppen az intenzív emberi munkát igénylő hazai zöldségtermesztés és feldolgozás nem került bele ebbe a támogatási rendszerbe. Talán ha lett volna olyan szervezete, egyesülete, amely erre is figyelmezet vagy keresi a megoldást, hogyan lehet bekapcsolni azt a 10 százalékot képező munkaerőt a hlyi források feltárásába az ökozöldségek, gyógynövények termesztésébe, nem zuhantak volna a régiónkban élők olyan tartós, visszahúzó munkanélküliségbe.
Pedig sokan vannak (és még többen lesznek), akik a mindenkori politikától mentesen, például a gyerekek,a fiatalok, az idős emberek vagy a fiatal agrárvállalkozók, esetleg a nagycsaládosok helyzetét kívánnák javítani. Másutt a környezetvédelemben,a falusi turizmus fejlesztésében lehet célt találni. Általában azokat a gondokat vállalja, válalhatja fel a civil szféra,a melyek a politika számára másodlagosak, nem túl látványosak vagy egyszerűen úgy vélik, nincs politikai súlyukl.
Szerencsére a Fórum Információs Központ számos kezdeményezéssel segítette, segíti a hazai magyar civil szektor megerősödését, úgy is mondhatnám, önállósodását. A Nonprofit 1*1 (ma már interneten is elérhető) kiadvány tankönyvszerű útikalauz. Célja, hogy a fiatal, vagy éppen alakuló szervezeteknek segítséget, tanácsot nyújtson. Ma már a polgári szerveződések tényleg megállhatnak a saját lábukon, ha megtanulják felhívni, megpályázni az uniós forrásokból nyerhető támogatásokat. Hatékony képzés és tanácsadás, egész tájékoztatási rendszer szolgálja ezt a célt.
Az önkormányzatok, valamint a helyi körülményeket ismerő, azokon változtatni kívánó leleményes, másokért is felelősséget érző emberek a rokon szemléletűeket maguk köré gyűjtve sokat tehetnek falujukért, városukért. Azért, hogy a szülőföld úgy tartsa meg, hogy el is tarja az ott élőket. Saját tartalékainak, erőforrásainak feltárásáért érdemes megragadni minden lehetőséget.