Értelmiségi terefere és játszóház volt a hab a tortán a gasztronómiai fesztiválon

Városi időmértékkel mérve a halászléfőzők, a gulyáskészítő mesterek, a kalács-, lepény-, hurka- és csülöksütők, no meg a Czucz pékség mesterei kora reggeltől sütötték-főzték az ínycsiklandó ételeket. Finom illatok lengték be a falut, melynek utcáit talán még soha nem járta be annyi ember, mint a múlt hét végén. A halászléfőző-verseny a focipályán folyt, s aki ebéd után ért oda, már csak az üres kondérokat nézegethette vágyakozó szemmel, itt-ott néhány cső főtt kukorica árválkodott a hatalmas fazekak alján, az üdítő- és jégkrémárusok is csomagoltak. A faluban azonban késő estig zajlott a kóstoló. Hatalmas tejfölös-szalonnás, barackos-mákos lepények sültek régi és új kemencékben ropogósra, a házak előtt kis asztalkákon kínálták a házi túrós-lekváros kalácsokat, az udvarban hatalmas kondérban főtt a disznótoros káposzta, sercegett a hurka, kolbász.
A kézművesek utcájában kosárfonók, keramikusok kínálták portékájukat, s a gyerekek is kipróbálhatták mellettük kézügyességüket. Az óvoda udvarán játszóház várta a legkisebbeket, akik gyöngyöt fűztek, agyagoztak késő délutánig.
Aki eltikkadt a hőségtől, a közeli bányatavakban fürödhetett, úszhatott egy jót, aki pedig csak vízre vágyott, csónakázhatott egyet. Egyetlen sátor kivételével a fesztiválokon, falunapokon megszokott vásári zsibárusok nem vették hírét a doborgazi ételünnepnek, így nem vették el a népiétel-kóstolás ízét. Akik némi értelmiségi tereferével óhajtották fűszerezni a finom falatokat, a Fórum Intézet munkatársaival piknikezhettek egy árnyas udvaron.