A vár tövében álló, hajdani Brämer-kúriában székelő Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma 2015. február 10-én újabb első világháborús konferenciának adott otthont az egykori koronázóváros színhelyén, Pozsonyban. A somorjai székhelyű Fórum Kisebbségkutató Intézet indítványozására egy évszázad távlatából gyűltek össze azon történészek, tudományos szakemberek és muzeológusok, akik úgy gondolták: van még mit megvitatni az első világégést illetően annak ellenére, hogy a tavalyi 2014-es esztendő roskadozott a megemlékezésektől és a különféle tudományos fórumoktól.

Magyarország Pozsonyi Nagykövetségének köszönhetően a rendezvény nemzetközi jelleget öltött a szlovák és a magyar tudományos élet résztvevőinek jelenlétével. Az ide látogató, többségében szakmabeli közönség tíz előadásnak lehetett tanúja, ráadásként pedig megtekinthette a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány támogatásával megvalósult „Gondolatban mindig ott leszek” című fotókiállítást.  Az első világháború idején készült műtermi katona-, családi és páros portrék nézegetése közben számos gondolat került megvitatásra a múzeum aulájában helyet adó konferencia keretében. Vajon szükségünk volt erre a háborúra? Tényleg nem lehetett kitérni a hadüzenet elől? Hogyan harcoltak a szlovákok a Nagy Háborúban?  Felkészültek a határmenti vármegyék egy esetleges orosz támadásra? Hány háborús emlékhely található az egykori Felvidéken? Ismerjük valamennyi katonai temető létezését? És mi volt a helyzet a hadifogoly-táborokkal? Töprengtünk már azon, a lakosság vajon miként élte meg a hátországban az eseményeket? Miben és mennyire gátolta a hadiállapot a hétköznapi életet? Ilyen s ehhez hasonló kérdéseket feszegetett a pozsonyi eszmecsere.

A konferenciát Harmati Zsolt, a pozsonyi magyar nagykövetség ügyvivője nyitotta meg, majd Simon Attila, a Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatója üdvözölte a megjelenteket. Az előadásokat tematikus csoportokba bontva három blokkban hallhattuk. A nyitóelőadás ifj. Bertényi Ivánt, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi karának oktatóját, ill. az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének munkatársát illette meg, aki arra próbált választ adni, mit vártak és mit kaptak a magyarok az első világháborútól. A sort Dušan Kováč történész folytatta, a Szlovák Tudományos Akadémia (SZTA) Történettudományi Intézeténet képviseletében, a szlovák társadalomnak a Nagy Háborúhoz való viszonyáról tartott érdekes előadásával. Az első szekciót Pollmann Ferenc, a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadtörténeti Intézetének munkatársa zárta, prezentálva a felvidéki vármegyék védelmét az 1915. hadiév elején. A rövid szakmai vita után került sor a már említett vándorkiállítás hivatalos megnyitójára, melyet a házigazda szerepében Jarábik Gabriella, a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának igazgatónője öltött magára, majd átvéve a szót Pintér Tamás, az Alapítvány nevében ismertette a tárlatot.

A szünet után következő második blokkban hasonlóképpen Pintér Tamás, a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány kuratóriumának elnöke folytatta az előadás-sorozatot az első világháborús harcok felvidéki emlékeinek kutatásával ismertetve meg a hallgatóságot. Őt követően a hátország mindennapi életének hangulatába engedett bepillantást Gabriela Dudeková, a SZTA Történettudományi Intézetének munkatársa, aki a postaforgalom cenzúrájáról tartott rövid beszámolót, majd a besztercebányai székhelyű Közép-Szlovákiai Múzeum művészettörténésze, Kubička Kucsera Klára Besztercebánya hátországi szerepvállalásának aspektusait tárta elénk.

A harmadik blokk megkezdését mintegy félórás ebédszünet előzte meg, amely alatt szűkebb körökben, immár kötetlenül folytatódott tovább a diskurzus a finom falatok elfogyasztása mellett. A Fórum Kisebbségkutató Intézet képviseletében L. Juhász Ilona etnológus kiselőadása indította az utolsó szekciót néprajzi szempontok alapján értékelve a világháborús eseményeket, a temetések, az újratemetések és a mementókon keresztül mutatva be elsősorban a háború áldozatainak emlékezetét. A pozsonyi Hadtörténeti Intézet nevében Jana Zaťková tárta elénk az egykori csallóközi hadifogoly-táborok történetét, a folytatásban pedig Kreutzer Andrea, a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeumképviseletében a Háborúban Feldúlt Tűzhelyeket Újjáépítő Bizottság kezdeményezéséről tartott ismertetőjét hallhattuk. A nap záróelőadása Kerényi Éva muzeológus, a Gömör-Kishonti Múzeumtörténészének prezentációjában merült ki, aki szintúgy a hátországba kalauzolva egy kisváros, Rimaszombat példáján vázolta fel a hátországban élő polgárság hétköznapi életét a Nagy Háború árnyékában.

Hogy megválaszolásra került-e minden kérdés a centenáriumi emlékévre és a közös múltra való tekintettel, idővel elválik, hiszen egyetlen nap viszonylag szűknek mondható a tisztázatlan kérdések és témakörök megvitatására. Tény, hogy maradtak feltáratlan részek a jövő szakemberei számára, kutatni való témából nem előreláthatólag nem lesz hiány az elkövetkező években sem. 2015-öt írva, jogosan merül fel a kérdés, folytatódnak-e még az első világháborúval kapcsolatos hazai és nemzetközi fórumok mind Szlovákiában, mind Magyarországon? Mivel újabb emlékévhez értünk, az isonzói front kialakulásának 100. évfordulójához, valószínűleg igen. Bizakodva tekintve a jövőbe, remélhetőleg az egykori Felvidéken is hallani fogunk az ehhez kapcsolódó megemlékezésekről és rendezvényekről.

A szakmai tanácskozás kétnyelvűségét a szlovák és a magyar nyelvű szinkrontolmácsolás biztosította. A konferencia megvalósításához az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság, ill. a Szlovák Köztársaság Kormányhivatala is hozzájárult, utóbbi a „Nemzeti kisebbségi kultúrák 2015” program révén.

A borítókép a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának facebook oldaláról érhető el itt.

További hírösszefoglaló az eseményről itt érhető el.