A komáromi Etnológiai Központ legutóbbi, két és félszáz oldalas évkönyvének anyagáról

Ezt jelzi az is, hogy a kötetben a magyar mellett németül és szlovákul is olvasható néhány írás. A kiadvány világosan tagolt: tanulmányokat, konferenciákon elhangzott edlőadásokat, kisebb közleményeket, anyagközléseket, könyvismertetéseket, annotációkat és nekrológokat tartalmazó rovatokat tartalmaz.

A két és félszáz oldalas évkönyvet Liszka József tanulmánya nyitja (Adalékok Nepomuki Szent János ikonográfiájához), melyben Közép-Európa talán legnépszerűbb szentjének kisalföldi vonatkozásait és európai összefüggéseit vizsgálja a szerző. Lukács László a vándorló templomok, kápolnák problematikáját tárgyalja a következőkben (Egy vándorló templom útja Vágmagyarádtól Ráckevéig). Az Európa-szerte ismert vándormonda helyi vonatkozásait mutatja be, többek között egy, a pozsonyi Szlovák Központi Levéltárban őrzött 1732-es keltezésű tanúvallatási jegyzőkönyv alapján.

A továbbiakban a Kisemlékkutatók XV. Nemzetközi Konferenciájáról olvashatunk, amelyet Komáromban az Etnológiai Központ szervezésében tartottak 2002. május 10-12-én. A tanácskozás krónikájából (L. Juhász Ilona áttekintése) többek között megtudhatjuk, mit sorolunk a kisemlék kategóriájába, és képet nyerhetünk a kisemlékkutatás közép-európai múltjáról is. Örömteli tényként könyvelhetjük el, hogy 1997-ben a komáromi Etnológiai Központban létrehozták a Szakrális Kisemlék Archívumot azzal a céllal, hogy feltérképezzék a Dél-Szlovákia területén található szakrális kisemlékeket. Az archívumban – ahogy azt Liszka József tájékoztatójából megtudhatjuk – jelenleg több mint 2000 adatlappal rendelkező objektumot kutattak fel és tartanak nyilván. Ezeket az adatokat, dokumentumokat a műemlékvédelmi szakemberek, folklórkutatók, vallástörténettel foglalkozók is hasznosíthatnák. A 2002-es tanácskozáson elhangzott előadások közül négy német nyelvű tanulmány (magyar és szlovák összefoglalókkal) látott napvilágot ebben a kötetben. Klaudia Buganová a Kassán és környékén napjainkban még fellelhető út menti kereszteket vette számba. A legrégibb, napjainkban is megtalálható keresztnek a kálvária-kereszt számít 1739-ből (Kassától 20 kilométerre délre), Buzita községben. Danter Izabella Nagyfödémes község szakrális kisemlékeit mutatta be. A gazdag fényképillusztráció plasztikus képet nyújt egy meghatározott település összes kisemlékéről. Karl Stein írásának témája: az ember és a kisemlékek viszonyának alakulása Észak-Csehországban 1945 után. A cseh és a német lakosság kicserélődése következtében a német etnikumhoz kötődő kisemlékek a teljes leépülés áldozataivá váltak. Pozitív változásnak az 1970–1980 közötti időszakot tarthatjuk, amikor a lakosság ezekre a területekre már mint saját hazájára tekint, és ez magával hozza a kisemlékek rendbetételének igényét is. L. Juhász Ilona a kopjafa mint nemzeti szimbólum vizsgálatával foglalkozik. A ’70-es évek második felétől, ám tömegesebben a ’90-es években a magyar nemzeti identitás kifejezőeszközeiként kerültek (kerülnek) ezek az emlékoszlopok felállításra Dél-Szlovákia területén.

Pusko Gábor írása („Megadja a módját, mint kálosiak az óbégatásnak!” Proverbiumok egy munkaközösség tagjainak szókészletében a gömöri Tornalján) az Anyagközlés című rovatban olvasható. A kutató adatközlői egykori munkatársai voltak, akiknél a résztvevő megfigyelés módszerét alkalmazva jegyezte fel a mindennapi beszédükben előforduló szólásokat és közmondásokat. Figyelemre méltó Pusko Gábor gyűjtéskor alkalmazott elmélete, miszerint az obszcén „[…] szavakat tartalmazó szólások is hozzátartoznak nyelvünkhöz, illetve folklórunkhoz, s jelentős hányadát képezik a vizsgált közösség proverbium-készletének, helyük van e gyűjteménybe. Az adatgyűjtés ugyanis nem esztétikai szempontok, s nem is az elmúlt korszak által megkövetelt álszent szemléletmód alapján folyt, hanem a teljesség igényével […].” A Kisebb közlemények rovatban Juha Pentikäinen finn folklorista a finn nemzeti eposz kapcsán a mítosz és történelem kapcsolatairól szól (A Kalevala mint mítosz és történelem. A nemzeti történelem- és mitográfia-írásról), a mítosz és történelem szavak problematikáját is fejtegeti. Klaus-Jürgen Hermanik osztrák kisebbségkutató A rejtett szlovén kisebbség Sobothban (ausztriai Stájerország) a határvidék asszimilációjának egy példájával a kétnyelvű kisebbség elnyomásával foglalkozik tanulmányában. Varga Lídia A népi táplálkozás táji tagolódása a Kárpát-medence északnyugati térségében cimű közleményében a Csallóköz népi táplálkozását mutatja be, majd összeveti a Mátyusfölddel, a Vág és Garam, valamint a Garam és Ipoly menti területekkel. Lukács László, teljes terjedelmében magyarul, szlovákul és németül is olvasható beszámolójában a Duna Menti Tartományok és Megyék Munkaközösségének Donaueschingenben, a Duna forrásánál 2001 októberében megtartott üléséről tájékoztat. Ennek keretében bemutatták a nyomtatott és CD-Rom formájában megjelent dunai kulturális térképet. Az Etnológiai Központ ötéves fennállása alkalmából 2002. május 5-én Komáromban tudományos tanácskozásra került sor. Ennek keretében Ján Botik és Kósa László Liszka József: A szlovákiai magyarok néprajza című monográfiáját mutatta be. Liszka József bevezető előadása után neves magyarországi néprajzkutatók értékelték az Etnológiai Központ munkáját, ezek közül jelen kötetben Lukács László: A szlovákiai magyarok néprajzi bibliográfiájának négy kötetéről; Voigt Vilmos: Az Acta Ethnologica Danubiana és az Interethnica köteteiről; Selmeczi Kovács Attila: A Lokális és regionális monográfiák megjelent köteteiről; Voigt Vilmos: Zárszó című hozzászólása olvasható.