Beszélgetés Simon Attila történésszel

Negyven éve, 1968 augusztus 21-én a Varsói Szerződés csapatai megszállták Csehszlovákiát. Ebben az esztendőben azonban nemcsak erre a konkrét napra emlékezünk, hanem a Prágai Tavasz társadalomformáló időszakára is. Ez most már történelem, és gondolom, hogy a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet számára is kihívás mindkét évforduló. Simon Attila történésztől, az intézet és a komáromi Selye János Egyetem munkatársától kérdezem, a szlovákiai magyar kutatók hogyan foglalkoznak majd ezzel a témával?
-A Fórum Intézet számára az idei program kiemelt része az 1968-as év eseményeinek kutatása. Nem csak 1968-ról és augusztus 21-ről van szó, hanem arról a hosszú folyamatról, amely már valamikor a hatvanas évek közepén elkezdődött, arról az erjedési folyamatról, amely aztán 1968 eseményeiben csúcsosodott ki. Persze volt egy lecsengése 1969-70-ben, hiszen azok az emberek, akik 1968-ban az események tevékeny részesei voltak, a következő években kerülnek a vizsgálóbizottságok elé. Tehát egy hosszú folyamat eseménytörténetéről van szó, amely a mai napig nincs még kellően feltárva, tisztázva sem országos szinten, sem a szlovákiai magyarság viszonylatában.
-Nem bonyolítja a kutatást, hogy sok szereplő még él?
-A kutatást általában két dolog bonyolítja. Az egyik, ha a szereplők már meghaltak, s akkkor nincs kitől kérdezni, a másik pedig az, amikor a résztvevők valamilyen szempontból érintettek, és ezért nem akarják elmondani élményeiket, emlékeiket. Én mégis azt gondolom, hogy szerencsés eset, ha egy olyan eseménnnyel találjuk magunkat szemben, amelynek aktív szerplői még élnek. Az a korosztály, amely 1968-ban az eseményeket alakította, még itt van közöttünk, és őrzi az emlékeket, tapasztalatokat, amelyekről esetleg a mai napig nem beszélt. Ebből a szempontból a munka fontos elemét képezi nemcsak a levéltári források kutatása, amely még mindig nem fejeződött be-, hanem a résztvevők emlékeinek a felgyűjtése is.
-Hogyan lehetne jellemezni azt a tevékenységet,a melyet a Fórum Intézet ebben a konkrét témában szeretne kifejteni? Feltételezem, hogy a szemtanúk még sok mindent el tudnának mondani. Őket meg kell találni, meg kell kérdezni, el kell velük beszélgetni, ez az egyik feladat. Újból át kellene tanulmányozni különböző forrásokat, dokumentumokat, sőt vannak olyanok, amelyek még nem kerültek a kutatók kezébe, valahol meg kellene keresni őket. Mi volna még, ami ezzel összefüggésben fontos lenne?
-Intézetünk kidolgozott egy kutatási tervet. Az 1968-as események és szlovákiai magyar vonatkozásaiknak a megismerése, feldolgozása lenne a cél. Az egyik fontos feladat a levéltári források feltárása, ami már javában folyik. Popély Árpád pozsonyi, prágai, budapesti levéltárakban kutatja a témát. Az év végére talán meg is jelenhet a Fórum Intézet dokumentumkönyv-sorozatában az a publikáció, amely 1968 szlovákiai magyar vonatkozásainak a feldolgozásását tartalmazza. A másik nagyon fontos dolog az események feltárása, dokumentálása. Nagyon sok minden történt ebben az időszakban, az erjedés elindított egy folyamatot, amely nagyon sok esetben intézmények kialakításához, megteremtéséhez vezetett. Több olyan szervezet alakul 1968 táján, amely addig nem volt elképzelhető, mert nem engedték meg a viszonyok. Ezekről keveset tudunk. Aztán itt van az augusztus 21-e, a megszállás, a szovjet, a magyar hadsereg bevonulása… Mit tudunk arról, hogyan élte meg Dél-Szlovákia népessége, például az érsekújváriak,a lévaiak, hogy egyik napról a másikra magyar katonák jelentek meg városukban, s ott voltak mondjuk egy hónapig. Ezeket a dolgokat nem ismerjük, tehát nagyon fontos lenne, hogy megszólaltassuk azokat az embereket, akik átélték ezt az időszakot. Ezért a Fórum Intézet megpróbálja az eseményeket vagy azok szlovákiai magyar vonatkozásait feltárni. Az év végén konferenciát szeretnénk rendezni az eredményeiből, de igazi eredmények csak akkor várhatók, ha a szélesebb közvélemyény segít nekünk. Ezúton is szeretném megkérni azokat, akiknek vannak információik, átélték az eseményeket, vagy otthon őriznek olyan röplapokat, fényképeket, amelyeket akkor készítettek, hogy jelentkezzenek a Fórum Intézetben. Mi megpróbáljuk lejegyezni információikat, elbeszéléseiket, emlékeiket. Dokumentumaikat digitalizáljuk és visszaadjuk nekik. Szeretnénk kialakítani egy adatbázist az 1968-as év magyar vonatkozásaiból. Nagyon fontos lenne, ha a közvélemény valamiképpen bekapcsolódna ebbe, és a helytörténészek otthon, a saját régiójukban elvégeznék ezeket a munkákat, és az év végi konferencián aztán közzétennék kutatásaik eredményét, példának okáért azt, ami történt 1968-ban mondjuk Rimaszombatban, vagy Királyhelmecen. Fontos lenne nemcsak országos szinten ismerni az eseményeket, hogy kialakulhasson egy részletesebb kép, nagy ívű hatvanyolcas tabló.
-A kisebbségek élményeit, emlékeit nem lehet kiragadni abból a kontextusból, amely egy egész országot érintő eseménysorozat volt. Elképzelhető, hogy a Fórum Intézet munkatársai, mint korábban már 1956 kapcsán, esetleg a szlovák kollégákkal is egyeztetnek, együttműködnek?
-Természeteesen mi nagyon fontosnak tartjuk az együttműködést, a csehszlovákiai események kontextusában vizsgáljuk a kisebbségi eseményeket. A konferenciának is azt a címet adtuk: 1968 és a nemzeti kérdés, mert volt ugye egyfajta szlovák kérdés is, meg szlovák-magyar, szlovák-cseh kérdés, viszony is. Tehát ezeket a dolgokat is meg kell nézni, és persze a helyi eseményeket is górcső alá kell venni. Nem elszigetelve dolgozunk, hanem a cseh, a szlovák, kollégákkal egyeztetve, őket is bevonva ebbe a munkába.