Somorjai disputa VII.

Somorján, a Fórum Kisebbségkutató Intézet székházában rendezték meg 2006. októben 7-én a Somorjai disputa néven elhíresült szakmai tanácskozás 7. rendezvényét,a- melynek címe (és témája) A (cseh)szlovákiai irodalom 1989-2006 volt. A szervezők H. Nagy Péter irodalomtörténészt kérték fel a költészet, Dusík Anikót, a Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének vezetőjét a próza, Polgár Anikót a fordításirodalom, Kocur Lászlót a gyermekirodalom és Csanda Gábort az irodalomtudomány és -kritika értékelésére. Két korreferátum is született : Sánta Szilárd a költészettel, Keserű József a prózával foglalkozó előadást egészítette ki, illetve vitatta bizonyos megállapításait, megközelítési szampontjait. Sajnos Kocur László és Csanda Gábor előadása elmaradt, mert a szerzők nem készültek el a szóbanforgó időszak elemzésével. A legterjedelmesebb és legátfogóbb előadást H. Nagy Péter tartotta, aki elsősorban Tőzsér Árpád és Cselényi László lírájával foglalkozott, de a fiatalabb nemzedék képviselőit is górcső alá vette. Tartalmas előadását sajnos kénytelen volt lerövidíteni, így a vitában csak ezzel a zanzásított változattal foglalkozhattak. Fel is vetődött, hogy a jövőben az elkészült előadások szövegét előzetesen megküldjék a résztvevőknek, és a disputában már ezek ismeretében folytassanak eszmecserét. Dusik Anikó előadásást Keserű József korreferátumában elnagyoltnak és hiányosnak nevezte, főleg a magyarországi és az erdélyi viszonyítási pontokat hiányolta. Mások azt is kifogásolták, hogy az előadásban nem esett szó az idősebb nemzedék képviselőiről (pl. Duba Gyuláról, Gál Sándorról), ugyanakkor egykötetes, és egyelőre csak hangjukat kereső alkotókról az előadó pozitív véleményt fogalmazott meg. Németh Zoltán irodalomkritikus hozzászólásában meglepő megállapítást tett: azért furcsállja pl. Kulcsár Ferenc vagy Bettes István költészetének pozitív minősítését, mert a nevezett lírilusok nem publikálnak a magyarországi Jelenkorban, Alföldben vagy a Bárkában. Erre Fonód Zoltán reagált, aki szerint az alkotómunkát nem minősítheti a publikálás fóruma, sőt ismeretesek olyan jelentős életművek is, amelyek lapokban vagy folyóiratokban soha nem láttak napvilágot. Ismét szóba került az a kérdés is, hogy vajon van-e egyáltalán (cseh)szlovákiai magyar irodalom. Mivel a Somorjai disputa résztvevői többnyire a fiatalabb nemzedékhez tartoznak, amely vitatja a (cseh)szloákiai magyar irodalom létét, illetve ennek a kategóriának a valóságtartalmát, így inkább a negliláló hangok domináltak. Polgár Anikó előadásást Csanda Gábor ismertette (miután a költőnő néhány nappal korábban egy kislánynak adott életet, és így nem vehettett részt a tanácskozáson). Ebből megtudhattuk, hogy a szlovákiai magyar kiadók közül szinte kizárólag a Kalligram tartja feladatának, hogy tolmácsolja a szlovák és a cseh szerzők műveit magyar nyelven, de ezt fordított irányban is végzi.
A tanácskozásnak otthont adó intézmény igazgatója, Tóth Károly bemutatta azt a kétkötetes kiadványt (Magyarok Szlovákiában), amely a szóban forgó időszak összefoglaló jelentését, illetve dokumentumait tartalmazza. Mint elmondta, hamarosan napvilágot látnak majd a kultúrával és az oktatásüggyel foglalkozó kötetek is. A Somorjai disputa szervezői őszintén remélik, hogy a most elhangzott előadások és hozzászólások is kötetbe gyűjtve megjelennek majd.