ÖSSZEFOGLALÓ

Ismerjük-e önmagunkat? Tudjuk-e, milyen közegben élünk? Még több olyan kutatásra lenne szükség, amely választ adhat a kérdéseinkre – vezette fel a dunaszerdahelyi Arthe Caféban megrendezett estet Hodossy Gyula, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának elnöke. A szlovákiai magyarok szociológiájának első kötetét – mely a Szlovákiai és magyar címet viseli – szakmai szempontból Fábri István magyarországi szociológus méltatta, az „olvasók térfeléről” pedig Szüllő György mondta el a kiadvánnyal kapcsolatos reflexióit.

Lampl Zsuzsanna új könyve négy nagy szerkezeti egységből áll. Az első fejezet a nemzetiségi, kisebbségi kutatások kiindulási pontját képező alapfogalmakat, a téma tudományos-elméleti hátterét foglalja össze, továbbá tárgyalja a szlovákiai magyar közösség mint nemzeti kisebbség létezésének politikai kereteit (ezen belül a szlovák és a magyar alkotmány vonatkozó passzusait, és kitér a 2012-ben elfogadott szlovákiai magyar kisebbségi minimumra is). A második egység a 2011-es népszámlálás adatait dolgozza fel, a harmadik pedig a szlovákiai magyarok körében végzett empirikus kutatások alapján számos alapkérdésre választ ad: Kik a szlovákiai magyarok? Minek tekintik, minek nevezik magukat? Mit tekintenek hazájuknak? Néhány adat erejéig érinti a nyelvhasználat és az iskolaválasztás témáját – bár, mint az a könyvbemutatón elhangzott, ezek a kérdések részletesen tárgyalva a folytatásban fognak megjelenni. A kötetet záró, negyedik részben a szerző egyéb tanulmányaiból gyűjtött össze néhányat.

A szlovákiai magyarok szociológiája alapmű – fogalmazott Fábri István. Kiemelte: miközben a szerző érezhetően fontosnak tartja a szlovákiai magyarságnak megfogalmazott üzenetet, tárgyilagos marad, nem az üzenetnek rendeli alá a kutatást. A magyarországi szociológus azt is megjegyezte: Lampl Zsuzsanna munkájában érezhető a kötetben is tárgyalt Rogers Brubaker amerikai szociológus hatása. Brubaker elmélete szerint a nemzeti kisebbségek létrejötte és mindenkori helyzete nem statikus állapot, hanem egy háromszereplős küzdőtéren zajló interakciók eredménye, a három szereplő pedig a nemzeti kisebbség, a nemzetiesítő állam és az anyaország. Ehhez a gondolathoz a méltatást követő beszélgetés során Lampl Zsuzsanna is visszatért. Úgy fogalmazott: a szlovákiai magyar kisebbség esetében is érvényes, hogy a fent említett három entitás kommunikációja folyamatosan „huzatot teremt”, azok is ebben a huzatban élnek, akik egyébként nem érzékelnek problémákat – és ez a huzat erőteljesen kihat az asszimilációs folyamatokra is.