A Fórum 2008/3. száma

A negyedévenként megjelenő társadalomtudományi szemle legújabb számában elsősorban a szlovákiai nemzeti kisebbségek (közelebbről a magyarok és a ruszinok-ukránok) kerültek sajátos megvilágításba. Lelkes Gábor Területi különbségek a dél-szlovákiai vállalkozói térben c. figyelemre méltó tanulmányában a zömében magyarok által lakott régió gazdasági viszonyait elemzi a vállalkozások számának és aktivitásuknak a tükrében. A Statisztikai Hivatal adatait közérthetőbb nyelvre lefordítva és értelmezve, egzakt módon jut el arra a következtetésre, amely egyébként már régóta sejthető, az tudniillik, hogy Dél-Szlovákia számára az 1989-es rendszerváltozás sem hozta meg a gyors felzárkózás lehetőségét, sőt a múlt század 90-es éveinek diszkriminatív gazdaságpolitikája arra kényszerítette a magyar nemzetiségű vállalkozókat, hogy kapcsolati tőke híján, csak önerejükre és a családjuk támogatására hagyatkozva kezdjenek el vállalkozni. Persze vannak kedvezőbb régiók, pl. Dunaszerdahely és környéke, valamint a nagyvárosokhoz – Pozsonyhoz, Kassához – közeli területek, ahol az összképhez viszonyítva kedvezőbb a helyzet, de még itt sem sikerült elérni az országos élmezőnyt. Mint Lelkes Gábor megállapítja: Napjainkban a vállalkozási aktivitást illetően a dél-szlovákiai térben olyan mértékű területi különbségek fordulnak elő, melyek elfogadhatatlan esélyegyenlőtlenséget teremtenek a társadalom ott élő tagjai számára, s megfelelő beavatkozás hiányában a szegregációs folyamatok felerősödése, a hátrányos helyzetű térségek teljes leszakadása fenyeget. Úgy tűnik, a jelenlegi kormány nem kíván ezzel érdemben foglalkozni, amit még csak súlyosbít az uniós pályázatok diszkriminációgyanús elbírálása, illetve a dél-szlovákiai települések kiéheztetése. Lelkes Gábor szerint ezen a téren sokat segíthetnek azok a magyarországi vállalkozások, amelyek Szlovákiában kedvezőbb feltételeket találnak a működésükhöz, és ez akár vonzó is lehet számukra. Gaucsík István is gazdasági témábal foglalkozik a lap legújabb számában, hiszen a két világháború közötti szlovákiai magyar szövetkezeti mozgalom fejlődését veszi górcső alá. A Hanza – ezt már a recenzens teszi hozzá – napjainkban is példaerejű lehetne, és talán politikusainknak sem ártana, ha alaposabban tanulmányoznák ezt a mozgalmat, és valamilyen hasznosítható elképzelést fogalmaznának meg ennek nyomán.
A szlovákiai ruszin és ukrán kisebbségről a szocializmus évtizedeiben jobbára csak annyit tudtunk, amennyi egy-egy svidníki (felsővízközi) folklórfesztivál vagy írószövetségi összejövetel kapcsán a sajtóban megjelent. Noha 1945 után a Csehszlovákiában élő ukránokat és ruszinokat nem sújtották olyan intézkedések, mint a magyarokat és a németeket, azért az ő helyzetük sem volt ideálisnak mondható. Kárpátalja a Szovjetunió része lett, így a ruszinok-ukránok számaránya jóval kisebb lett. Hogy hogyan indult meg a II. világháború utáni nemzetiségi oktatás az ukrán tanítási nyelvű iskolákban, arról Marián Gajdoš értekezik a folyóiratban. Még a tájékozottabbak számára is sok új tény szerepel ebben a tanulmányban, és talán arra is választ kapunk, hogyan sorvadt el majdnem teljesen az ukrán-ruszin nyelvű oktatás Szlovákiában. Egy másik dolgozat a ruszin és az ukrán kisebbség kulturális életének kibontakozását mutatja be. Stanislav Konečný az irodalom, a képzőművészet, a színjátszás, a muzeológia és a hivatásos népművészeti együttes eredményeit veszi számba lényegében 1955-ig. Szívesen olvasnánk a későbbi évtizedekről is.
Kozmács István Kisebbségi nyelvhasználat – anyaország nélkül c. tanulmányában az Oroszországban élő finnugor népek közül az udmurtokkal foglalkozik behatóbban, bemutatva nemcsak történelmüket, kultúrájukat, nyelvüket, hanem társadalmi helyzetüket is. Talán nem elképzelhetetlen, hogy a szerző (esetleg másokkal közösen) egy összefoglaló munkát állít össze ezekről a kis rokonnépekről, hiszen valóban hiányosak a velük kapcsolatos ismereteink.
Háhn Judit Sztereotípiák és előítéletek nyomában: a magyarországi németség 1945-ben c. dolgozatának már az elnevezése sok mindent elárul a tartalmáról. Paradox módon ezek az előítéletek emlékeztetnek a zsidókról kialakított tévhitekre is, és nyilván összefüggnek a korabeli viszonyokkal is. A németek elleni előítéleteket egyrészt a hivatalos propaganda is táplálta, másrészt a kényszerhelyzet is szülte, hiszen Romániából és Csehszlovákiából kb. 250 ezer magyar érkezett az anyaországba, és nekik lakóhelyre és megélhetési lehetőségre volt szükségük.
A Fórum – 1968-as csehszlovákiai események 40. évfordulója alkalmából – több 1968-as vonatkozású szlovákiai magyar dokumentumot is közöl, természetesen nemcsak 1968-ból, hanem a későbbi évekből is, köztük Fábry Zoltán 1969. október 5-én keletkezett, a Csemadok KB-nak címezett emlékezetes levelét.