Egy nemzeti kisebbségi politikus vagy értelmiségi feladata a helytállás, a példamutatás

A kilencvenes évek derekán európai vita keletkezett a politika és az etika, a politikus és az értelmiségi viszonyáról. Az értelmiség tevékenységében mindig is fontos szerepet játszott a szakmai és a hatalmi elem aránya és viszonya. Ez a vita közmegegyezést teremtett az értelmiség körében arról, hogy a politikusi státusz vállalásával ezen túl automatikusan felfüggesztődik az érintett értelmiségi státusza. Egyszerűen azért, mert – szerepvállalásával az érintett személy – szakmai tudását politikai hatalomra váltotta. A politikusi megközelítés azonban nem egyezik ezzel az értelmiségi megállapítással, és inkább a hatalom és a szakmai tudás ötvözésében látja saját maga tevékenységét.

Az európai értelmiségieknek ez a közmegegyezése természetesen nem a személyt, hanem inkább a politikát minősíti. Az értelmiség ezzel nyilvánvalóvá teszi, hogy a civilizált világ jelenkori politikai kultúrája, jelenkori törvénykezési gyakorlata olykor-olykor nem felel meg az erkölcsi szabadság elvárásainak. És egyre többször nem felel meg, mert a politikai élet erkölcsösségét kikezdő érdekek egyre többször kényszerítik kompromisszumokra a politikát. Talán emiatt lett mára közhellyé a mondás, hogy a politika a kompromisszumkötések művészete.

A kompromisszumkötések mindenkor erkölcsi megítélés alá vetik azokat, akik azt megkötötték. ĺgy volt ez a Magyar Koalíció Pártjával is 2001 nyarán, miután a közigazgatási területrendezésre vonatkozó ajánlataink semmibe vétele miatt kilépésünket fontolgattuk a kormánykoalícióból. Szinte egész nyáron a felelősségek malomkövei között őrlődtünk. Ebben a megmérettetésben jutottunk el ahhoz a megrázó felismeréshez: a szabadság legnagyobb kockázata az, hogy a rossz is győzhet. Bárhonnan is nézzük, erkölcsi dilemma volt ez a javából. Ha kilépünk, nagyobb térhez juttatjuk a rosszat. Ha 2001 szeptemberében a Magyar Koalíció Pártja kilép a kormányból, a közigazgatás decentralizációja még a mai szintet sem érné el. A szlovákiai magyarok pedig jóval kisebb mértékben vehetnének részt, s még kisebb mértékig szólhatnának bele az őket közvetlenül érintő gazdasági, területfejlesztési, oktatásügyi, kulturális ügyek intézésébe. Az értelmiség ezzel kapcsolatban kifejtett álláspontja egyértelműen a bennmaradás volt. Kormányon maradtunk, de máig érvényes, amit e kentaurtörvény jóváhagyása után kijelentettünk. A szlovákiai magyarok politikai képviselői nemcsak magyar választóik nemzeti identitása érdekében ragaszkodnak továbbra is az igazságosabb megyehatárokhoz, vagyis a számukra kedvezőtlen közigazgatási törvény módosításához, hanem elsősorban a szlovákiai demokrácia érdekében.

A politikusok és értelmiségiek felelőssége abban közös, hogy alapjában véve mindkettejüknek az emberi történelem által felhalmozott szellemi értékeket kell közvetíteniük. Kinek-kinek a gazdasági élet irányításában, katedrák, tudományos, informatikai, mediális és egyéb műhelyek keretében, önálló alkotótevékenység révén, vagy éppenséggel a törvényhozás, az állam- és közigazgatás területein. Játékterünket az erkölcsi szabadság és az emberhez méltó élet feszültségi viszonya tartja egységben. Hadd tegyem hozzá, hogy egy nemzeti kisebbségi politikus vagy értelmiségi feladata ezen felül a helytállás, a példamutatás. (…) A könnyebb értelmezés kedvéért hadd vázoljak föl egy mindnyájunk által ismert alaphelyzetet. Két szlovákiai magyar értelmiség suttogva beszélget a munkahelyi folyosón, mert még ott is rejtegetik nemzeti hovatartozásukat. Csak nehogy kiderüljön! A példával, természetesen, egyetlen suttogó-rejtezkedő magyart sem akarok morálisan elítélni. De szlovákiai magyar politikusként vágyom arra, hogy mind a humán-, mind a reálértelmiségünk szakmailag legkiválóbb tagjai mindenhol, minden helyzetben vállalják anyanyelvünket, nemzeti identitásunkat. Akik ezt vállalják, azok az integrálódás, és nem az asszimilálódás hívei. (…) Hasonló a helyzet a kétnyelvű feliratokkal, plakátokkal, hirdetményekkel és nyomtatványokkal. Mindnyájan tudhatjuk, mihez kínál lehetőséget a 20 százalékos kétnyelvűségi határ. Amennyiben polgármestereink, önkormányzati képviselőink vállalkozóink, s nem utolsósorban a magyar nyelven írott sajtó és a helyi értelmiségiek komolyabban vennék a törvény szavát, s kieszközölnék annak betartását, a szlovák nyelvű feliratok mellől nem hiányoznának a magyar nyelvű feliratok sem. Az áruházláncokat, a benzinkúthálózatokat az önkormányzatoknak szerződésben kellene kötelezniük arra, hogy betartsák a nyelvtörvény vonatkozó passzusát, különben szedhetik a cókmókjukat, s helyüket elfoglalhatja a konkurencia. Minden szlovák nyelvű megnevezésnek automatikusan meg kellene jelennie az adott kisebbség nyelvén is – ezt mondja a törvény. (…) Európai uniós tagországként Szlovákia valamennyi állampolgárának kérvényeznie kell majd új személyazonossági igazolványt, útlevelet, jogosítványt, egészségügyi biztosító kártyát s nyilván megannyi más igazolványt, iratot, nyomtatványt. Csak remélni merem, hogy a szlovákiai magyarok zöme ezt a folyamatot az anyakönyvi hivatalban kezdi. A törvényes kereteket teremtettünk. A többi az állampolgárokon múlik, s nem kevésbé az értelmiségiek példamutatásán.

Az MKP teljesítette egyetemalapító kötelezettségét is. Sikerült szlovák politikai partnereket szereznünk az egyetem létrehozásához, s karöltve velük, kellő költségvetési támogatást biztosítanunk az elindításához. Csak kívánni tudom, hogy a komáromi magyar egyetem a tudás megszerzésének olyan fellegvára legyen, amelyben mindenekelőtt a professzorok és tanárok kifogástalan szakmai felkészültségére épül majd az egyetem erkölcsi tőkéje. Mondom ezt azért, mert ismerem az emberi természetet. Tudom, hogy az emberek többsége hajlamos mind az anyagi, mind az ideológiai korrupcióra. Ezen az egyetemen a nyitottságnak, a tudásnak kell érvényesülnie, s az európai gondolkozás három alappillérének egyikéről sem mondhat le. A tradíció, a szolidaritás és szabadság eszményének alapértékeiről kellő tudásanyaggal kell felvérteznie hallgatóit. Számomra ez csak úgy képzelhető el, ha mind a humán, mind a reál értelmiségünk átérzi az egyetemalapítás nyújtotta óriási lehetőségeket, és egyikük sem fog az egyetem léte ellen dolgozni. Kívánom ezt annak ellenére, hogy a nyitrai egyetem nagy hirtelen beindított Közép-európai Tudományok Kara az értelmiség egy részének segítségével tudatosan gyengíteni kívánja a komáromi egyetem pedagógiai karának beindítási esélyeit. Plurális társadalomban, természetesen, az oktatásban is helye van a konkurenciának. A jelenlegi helyzet viszont azt sejteti velem, nem vagyunk annyira erősek, hogy mellőzni tudjuk az összefogást. Ezúttal is kérem a szlovákiai magyar értelmiségieket, vigyázó szemük sarkából, állandó jelleggel vessenek pillantást Komáromra.

A működőképesség, persze, elképzelhetetlen kellő anyagi háttér biztosítási nélkül. A rendszeres anyagi támogatás közösségkovácsoló erejéről ezen a helyen talán nem kell részletesebben szólnom. Az MKP meghatározó tényezőként működött közre az U.S. Steel, a MOL majd az OTP, illetve, legutóbb a Samsung szlovákiai letelepedésében. Radikálisan csökkentettük a vállalkozók adóterheit. Adója 2%-át minden vállalat, vállalkozó és magánszemély támogatásra fordíthatja. Vajon a szlovákiai magyarság hogyan fog élni ezzel a lehetőséggel?

A magas, néhány esetben európai szakmai szintet elért művészeti, tudományos, kiadói, oktatási intézményeink, illetve a többféle szinten és formában tevékenykedő társadalmi szervezeteink rendszere igazi mozgatója lehet a kisebbségi közösségépítésnek. Ez azonban elképzelhetetlen átgondolt, strukturált, rendszeres anyagi háttér nélkül. A rendszerességet a szlovákiai kisebbségi kultúrák támogatásáról szóló törvénnyel kívánjuk garantálni.

Itt is tudatosítanunk kell, hogy mind a politika, mind az értelmiségi térfél számára a játéktér közös. És a felelősség is az. Ugyanakkor mindenkit kérek arra, hogy tudatosítsa, mi a politika feladata, mihez van mandátuma, hol húzódnak lehetőségének határai. A kiharcolt törvényeket nem nekik, hanem az állampolgároknak kell valós tettekkel, konkrét cselekedetekkel életben tartaniuk. A nem alkalmazott törvény szelleme halott szellem. Mint az MPK elnöke, arra kérem a szlovákiai magyar humán- és reálértelmiséget, töltsék meg élettel, tartalommal a nemzeti identitásunkat közvetlenül érintő törvényeket. (…) Ne feledjék, valójában a különféle európai pályázatok megírása, kidolgozása is kemény szakmai és alapos nyelvi felkészültséget igénylő értelmiségi szerepkör.

A szlovákiai magyar értelmiségi találkozón elhangzott felszólalás rövidített változata