(Köz)vélemények a státustörvényről – Fórum Kisebbségkutató Intézet | Fórum inštitút pre výskum menšín | Forum Minority Research Institute

Kérlek segíts az új filmünk elkészítésében! Támogasd Te is! »

(Köz)vélemények a státustörvényről

(Köz)vélemények a státustörvényről

A Fórum Társadalomtudományi Intézet ez év júniusában, a szlovákiai magyarok körében végzett felmérésének rövid, vázlatos összegzése

A Fórum Társadalomtudományi Intézet ez év júniusának végén közvélemény-kutatást végzett a szlovákiai magyarok körében. A mintát 800 felnőttkorú, azaz 18 éven felüli szlovákiai magyar ember alkotta. A feldolgozott kérdőívek száma 774 volt. A terjedelmes kérdőív több témát is felölelt, mint például a nemzeti hovatartozás kérdései, más etnikai és társadalmi csoportokhoz való viszony, médiapreferenciák és médiafogyasztói szokások (ezeken belül külön vizsgáltuk az Új Szó és a Vasárnap olvasottságát), civil szervezetek, az Európai Unióhoz és a NATO-hoz való csatlakozás, s nem utolsósorban a státustörvény. A közeljövőben valamennyi feltérképezett területről közlünk majd írásokat. Ezúttal a státustörvénnyel kapcsolatos kérdésekre kapott válaszok rövid, vázlatos összegzése következik.

Arra a kérdésre, hogy hallott-e már az ún. státustörvényről, a megkérdezettek 72 százaléka válaszolta, hogy igen, hallott róla, 28 százalékuk pedig nemleges választ adott. Azok, akiknek volt tudomásuk a státustörvény létezéséről, leginkább a tömegkommunikációs eszközökből szereztek róla tudomást: 40 százalékuk a magyarországi médiából, 30 százalékuk a hazai magyar nyelvű médiából, 9,2 százalékuk a hazai szlovák nyelvű médiából. Emellett a megkérdezettek 9,5 százaléka személyes kapcsolatok révén kapott tájékoztatást a törvényről. A népszámláláskor terjesztett magyar nyelvű szórólapok, amelyek a státustörvényből származó némely kedvezményre próbálták felhívni a magyar lakosság figyelmét, nem igazán töltötték be az információforrás szerepét, hiszen a megkérdezetteknek csupán 3,4 százaléka válaszolta, hogy ezúton tájékozódott.

A továbbiakban arra kértük a reszpondenseket, fogalmazzák meg, szerintük mi a státustörvény lényege. Annak ellenére, hogy csaknem háromnegyedük hallott már a törvényről, a megkérdezetteknek csupán 55 százaléka, azaz a 774 reszpondens közül 422 vállalkozott arra, hogy saját szavaival jellemezze a törvényt. A legtöbben (43%) tömören és általánosan fogalmazva ennyit mondtak: a megsegítésünkre szolgál. A többiek konkrétabb válaszokat adtak: 24 százalékuk szerint a státustörvény más külföldi állampolgárokhoz képest kedvezményeket, előnyöket biztosít a szlovákiai magyaroknak Magyarországon, 11 százalékuk szerint a határontúli magyaroknak a magyarországi állampolgárokkal azonos jogokat garantálja. Természetesen egyéb értelmezések is elhangzottak: a státustörvény arra szolgál, hogy egyesítse a Kárpát-medence magyarságát, erősítse a magyarok összetartását, egységes nemzetet alakítson ki (8,2%), országonként elősegíti a kisebbségi jogok tiszteletben tartását (4,5%), kettős állampolgárságot biztosít (2,4%), szabad mozgási lehetőséget ad, lelassítja az asszimilációs folyamatot, gátolja a Magyarországra való kivándorlást, kiterjeszti Magyarországnak a régió feletti hatalmát.

Említettem, hogy a reszpondensek 55 százalékának volt konkrét elképzelése a státustörvényről, ennél viszont sokkal többen vannak azok, akik a törvényt kisebb-nagyobb mértékben, s főleg a körülményekhez mérten, de fontosnak tartják. Amint az 1. Ábra szemlélteti, a törvényt fontosnak tartó 67 százalék mellett, a megkérdezettek 29 százaléka nem tudta megmondani, a szlovákiai magyaroknak kell-e ez a törvény vagy sem, s nem egészen 4 százalék azoknak a részaránya, akik határozottan kimondták, hogy nem kell, nem fontos. Azt is látjuk, hogy a törvényt fontosnak tartók közül azok vannak a legtöbben, akik minden körülmények között fontosnak tartják (46%). A másik két megfontolás Magyarország és Szlovákia nemzetközi helyzetéhez, főleg az EU-hoz való tagsághoz kötődik. Most nem olyan fontos a törvény, de a jövőben még fontos lehet, tehát akkor, amikor Szlovákia még nem, de Magyarország már az EU tagja lesz, mondja a reszpondensek 14 százaléka. Most fontos, de a jövőben már nem lesz az, amennyiben mindkét ország már EU tagállammá válik (7%).

A kérdésre adott válaszok további elemzése azt mutatja, hogy minél magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek a megkérdezettek, annál inkább jellemző rájuk, hogy minden körülmények között nagyon fontosnak tartják a státustörvényt (az alapiskolai végzettséggel rendelkezők 40 százaléka, a diplomások 61,3 százaléka). A nyugat-szlovákiai megkérdezettek is átlagon felül képviselik ezt a véleményt: 50 százalékuk a közép- és kelet-szlovákiai reszpondensek 37 százalékához képest. A három régió lakói közül ugyancsak a nyugat-szlovákiaiak (18%) képviselik a közép (11%) és a keleti országrésszel szemben (5%) leginkább azt a véleményt, hogy most még nem fontos a törvény, de a jövőben fontos lehet

A következő kérdés arra vonatkozott, hogy a reszpondensek ki akarják-e váltani a Magyar Igazolványt. A válaszokból kiderül, hogy 45 százalékuk igen, 44 százalékuk még nem tudja, 11 százalékuk viszont nem akarja kiváltani. A megkérdezettek kora fontos szerepet játszik a válaszadásnál. Leginkább a középkorúak (50,4%) és a fiatalok (47,6%) szeretnék kiváltani az igazolványt, legkevésbé az 55 éven felüliek (34,9%). Az iskolai végzettség szerinti elemzésből pedig az derül ki, hogy minél magasabb a válaszadók iskolai végzettsége, annál inkább jellemző rájuk, hogy szeretnék kiváltani a Magyar Igazolványt, s annál kevésbé jellemző, hogy nem kell nekik vagy egyelőre még nem tudják, hogy fog-e nekik kelleni. Régiók szerinti bontásban: a legkevésbé a közép-szlovákiaiak tartanak igényt az igazolványra. Ugyancsak jellemző, hogy a városi lakosok (51,9%) közül többen szeretnék kiváltani, mint a falusi lakosok közül (35,5%).

Ki bírálja el a Magyar Igazolvány odaítélését – ez egy nagyon fontos kérdés, hiszen különböző fórumokon zajló viták esetleg arra engednek következtetni, hogy sokan már most nem bíznak egy ilyen célra szakosodott bizottság pártatlanságában, sőt eleve megkérdőjelezik a létjogosultságát, mondván sértő és méltatlan helyzet, hogy valakinek a magyarságát ily módon, formálisan is bizonyítania kelljen. Közvélemény-kutatásunk eredményei azonban azt tanúsítják, hogy a megkérdezettek többsége nem zárkózik el egy ilyen igazolványtól, sőt, ahogyan azt a 2. Ábra szemlélteti, csaknem 80 százalékuknak konkrét elképzelése van arról is, hogy ki döntsön a Magyar Igazolvány odaítéléséről. Három, csaknem azonos nagyságú csoport a következőképpen látja a dolgot: a Magyar Igazolványt egy független testületnek kell odaítélnie (22%), bírálják el Magyarországon (21%), szlovákiai magyar szervezetek döntsék el (20%). Jóval kevesebben szeretnék, hogy a Magyar Nagykövetségen (8,6%), s még kevésbé, hogy a szlovákiai magyar politikusokon (5,3%) múljon, ki kapja meg az igazolványt.

A megkérdezettek neme eddig egyetlen kérdésnél sem volt meghatározó, itt viszont igen. Ugyanis a nők közül a férfiaknál négyszer többen szeretnék, hogy a hazai magyar politikusok döntsenek az igazolvány odaítélése ügyében. Az iskolai végzettség szerinti elemzés feltárta azt is, hogy őket főleg az alapiskolai végzettségűek szeretnék a döntőbíró szerepében látni. Az iskolai végzettség emelkedésével növekszik azoknak a részaránya, akik egy független testületre vagy pedig a szlovákiai magyar szervezetekre szavaznak. Ezzel ellentétben az iskolai végzettséggel fordítottan arányos a „bírálják el Magyarországon” és a „bírálja el a Magyar Nagykövetség” válasz. Korcsoportok szerint és város-falu szerinti bontásban nem tapasztalunk említésreméltó válaszkülönbségeket. Régiók szerint: a kelet-, s még inkább a közép-szlovákiaiaknak sokkal inkább mindegy, ki fogja elbírálni a Magyar Igazolvány odaítélését, mint a nyugat-szlovákiaiaknak. A keletiek emellett inkább preferálnának egy magyarországi testületet, míg a nyugatiak inkább egy hazai, de független testületet képzelnének el.

E rövid ismertetés befejezéseképpen tekintsük meg, mit gondolnak a megkérdezettek a státustörvény következményeiről. Három területre koncentráltunk: Szlovákia és Magyarország viszonyára, a szlovákiai magyarok és a szlovákok viszonyára, valamint a szlovákiai magyarok és a magyarországi magyarok viszonyára. A válaszmegoszlásokat a 3. Ábra szemlélteti.

Az első szembetűnő dolog a „nem tudom”-mal válaszolók magas részaránya (nem egyedi jelenség ennél a témakörnél, sőt az egész közvélemény-kutatásra jellemző volt). A megkérdezettek csaknem 30 százaléka tehát nem tudta megmondani, milyen hatásai lehetnek a státustörvénynek. A többiek leginkább azzal számolnak, hogy semmi sem fog változni. A pozitív és a negatív hatás megítélése területenként változó. Szlovákia és Magyarország, de főképp a szlovákok és a szlovákiai magyarok viszonya inkább romlani fog, mint javulni, az előbbinél kétszer annyian, az utóbbinál ötször anynyian számolnak negatív, mint ahányan pozitív következményekkel. Egyedül a magyarországi és a szlovákiai magyarok viszonyát illetően vannak kétszer többen azok, akik javulást remélnek, mint azok, akik a kapcsolatok romlásától tartanak. A viszonyítási alap természetesen a jelenlegi helyzet, ezért azt is megkérdeztük, milyen ma a szlovákok és a magyarok viszonya. 2001. júniusában ilyen értékelés született: inkább jó (44%), inkább rossz (35,6%), jó (8,2%), nem tudja (6,6%), rossz (5,6%).

http://www.ujszo.com/clanok.asp?cl=7439

KategóriaCikk