Beszélgetés Végh László szociológussal, a Bibliotheca Hungarica igazgatójával

A somorjai Bibliotheca Hungarica jelenleg a Fórum Társadalomtudományi Intézet könyvtára és levéltára. Mint köztudott, korábban, a kezdet kezdetén önállóan indult, s akkor még sejteni sem lehetett, hogy sok évvel a botladozó indulás után 1997-ben egy nagyobb egység részévé válik. A Bibliotheca Hungarica létrehozásának egyik ötletadója a mára már elhunyt Zalabai Zsigmond volt, aki minden lehetőséget megragadott, hogy elmondja, a szlovákiai magyarság kutatóinak bizony nagyon jól jönne egy olyan könyvtár és levéltár megalapítása, amelyben megtalálható lenne a szlovákiai magyarságra vonatkozó összes könyv és sajtótermék, valamint számos dokumentumértékű hazai kiadvány, amely 1918-tól napjainkig jelent meg. 1990 novemberében felhívással fordultak a honi magyar emberekhez, hogy könyvadományaikkal támogassák egy nemzetiségi központi könyvgyűjtemény kialakítását. Ez volt az első bizonytalan lépés, ám lassan megkezdődhetett az érdembeli munka, a legfontosabb dokumentumok, könyvek és lapok begyűjtése. S itt meg kell jegyezni azt, hogy a Csemadok volt központi bizottságának a könyvtára alapozta meg a Bibliotheca Hungarica gyűjteményét, amely mára már túljutott a könyvtárépítés, a könyvállomány megalapozásának nehéz, hosszadalmas időszakán. Persze bizonyos könyvek, kiadványok, dokumentumok felkutatása, begyűjtése ma is folyik, de közben az anyag rendszerezése is előrehaladt, a kutatók egymásnak adják a kilincset, különösen most, amikor a pozsonyi Egyetemi Könyvtár be van zárva. Dr. Végh László szociológus, igazgató, aki egyébként a közelmúltban érkezett el élete fontos évfordulójához, hiszen 55 éves lett, a kezdetektől fogva sokat munkálkodott az intézmény létrehozásán és megalapozásán.

Hol tartanak manapság, az utóbbi egy, másfél évben mennyit gyarapodott a könyvtár? Van-e lehetőség az állandó fejlesztésre?
– A legnagyobb változást az utóbbi másfél évben az jelentette, hogy tavaly nyáron fölépült a Fórum Kisebbségkutató Intézet somorjai székháza, tehát emelet került a városi könyvtár épületére. Egyúttal felújítottuk a Bibliotheca Hungarica részlegét is. Most tehát a földszinti helyiségekben továbbra is a városi könyvtár, valamint a Bibliotheca Hungarica található, amelynek gyűjteménye folyamatosan bővül. A szlovákiai magyar kiadóktól, a lapszerkesztőségektől megkapjuk a kötelező példányokat. Igyekszünk folyamatosan begyűjteni a kisnyomtatványokat és a különböző más, a szlovákiai magyarsággal összefüggő dokumentumokat. Ezeknek a rendszerezésével, feldolgozásával telnek napjaink.

Van-e még lehetőség arra, hogy a frissen megjelent kiadványokon kívül régi vagy régebben megjelent könyvekkel is gyarapodjon a könyvtár?
– A Bibliotheca Hungarica évente ezer kötettel gyarapodik. Ennek nagy része, mondhatnánk fele a szlovákiai magyar könyvkiadásból származik. Emellett persze fontosnak tartjuk azt, hogy tovább építsük a kézikönyvtárat, tehát a kutatók számára a nélkülözhetetlen kézikönyveket is beszerezzük. Mindez főleg magyarországi támogatásból történik. Mára elmondhatjuk, modern magyar kézikönyvtár áll a kutatók rendelkezésére. Természetesen a szlovákiai magyar írók munkáit is igyekszünk beszerezni. Mindezen túl pedig a kor követelményeinek megfelelően bővítjük a CD ROM-tárunkat. Folyóirat-gyűjteményünk szintén gazdag, hiszen a szerkesztőségek, a Szlovákiában megjelenő magyar lapok, folyóiratok példányait rendszeresen eljuttatják hozzánk, valamint megkapjuk az időszaki kiadványokat is. Örülünk annak, hogy egyre több a vidéken megjelenő kisvárosi, községi lap, amelyet általában megküldenek nekünk. Mi pedig elhelyezzük őket a gyűjteményben és a kutatók rendelkezésére bocsátjuk. A Bibliotheca Hungarica nem öncélú könyvtár, amely csak összegyűjti a Szlovákiában megjelenő magyar nyelvű könyveket, folyóiratokat és különböző dokumentumokat, hanem fel is dogozza őket. Repertóriumok, bibliográfiák és hasonló könyvtártudományi munkák is rendszeresen készülnek intézményünkben.

A kutatások „eredményét” közlik aztán a Fórum Társadalomtudományi Szemlében. Mielőtt erről beszélnénk, talán nem ártana megemlíteni azt, hogy az utóbbi időszakban is kerülnek ide hagyatékok részei, illetve teljes hagyatékok, amelyek könyveket, kéziratokat, levéltári anyagokat, különböző dokumentumokat tartalmaznak. Ezek közül melyek az említésre méltóak?
– A könyveken kívül a levéltári anyagunk is gyarapszik, főleg a különböző hagyatékok jóvoltából. Nagyon fontos volt számunkra, hogy sikerült megszereznünk Gyönyör József hagyatékát, amely egy igen jelentős irategyüttes, több dobozból álló hatalmas gyűjtemény. Feldolgozása most van folyamatban. Nagyon fontos hagyaték Szalatnay Rezső lányának, Juditnak az ajándéka. Több száz könyvből álló gyűjteményt adományozott az édesapja könyvtárából és ezen kívül még az első Szlovák Köztársaság idején megjelenő pozsonyi magyar lapok számos példányát és nagyon értékes fényképgyűjteményt adott át a könyvtárunknak. Megemlíthetném még a kassai orvos, Petneházy Ferenc könyvtári hagyatékának egy részét, amely szintén több száz értékes kötetből áll. Ezeknek a hagyatékoknak a beszerzésére és földolgozására jelentős anyagi támogatást kaptunk Csáky Pál miniszterelnök-helyettes jóvoltából. Rendszeresen folyik gyűjteményünk adattárának digitalizálása is. Célunk például a csaknem háromezer darabból álló képeslap-gyűjteményünknek a közzététele internetes honlapunkon. A levéltári dokumentumokról különböző jegyzékek készülnek, s folyamatosan ezeket is a kutatók rendelkezésére bocsátjuk. Intézetünk adja ki a Fórum Társadalomtudományi Szemlét, amelyben az említett hagyatékokból közlünk dokumentum-összeállításokat. Megjelentettünk már részleteket Gyönyör József egy kiadatlan kéziratából, valamint egy összeállítást a nálunk megtalálható Csemadok-levéltár feldolgozott dokumentumaiból. A digitalizálással kapcsolatban megemlítem, hogy több adatbázison dolgoznak munkatársaink. Folyamatosan dolgozzuk fel a szlovákiai magyar sajtót, a könyvkiadást, s mindezt az Interneten hozzáférhetővé kívánjuk tenni. Köztudomású, hogy aki a szlovákiai magyar irodalomban tájékozódni szeretne, Szőke József négykötetes bibliográfiája után nyúl. Ez a munka 1985-ben lezárult. Azóta hasonló bibliográfia a mi térfelünkön nem készült, és mi azt szeretnénk, ha az 1986-1991-ig terjedő időszakot – Szőke József munkájának folytatásaként – feldolgozhatnánk a Bibliotheca Hungarica műhelyében. Azért 1991-ig terjedően, mert 1992-től a Dunaszerdahelyi Járási Könyvtár munkatársai a Szlovák Nemzeti Könyvtárral együttműködve folyamatosan végzik ezt a munkát. Ám az az öt-hat év, tehát az 1986-tól 1991-ig terjedő időszak bibliográfiai feldolgozása még várat magára. Ezt a munkát azonban most kell elvégezni, természetesen a régi módszerrel. Tehát fel kell lapozni a korabeli sajtót és hangyamunkával el kell készíteni a hiányzó néhány év bibliográfiáját.

Úgy hallottam, hogy most már egyre több érdeklődő, kutató jár ide nemcsak Szlovákiából, hanem Magyarországról és máshonnan is…
– Örömmel mondhatom el, hogy a szlovákiai magyar kultúrával, irodalommal, művelődéstörténettel foglalkozó kutatók most már rendszeresen látogatják könyvtárunkat. Hiszen az Új Szó minden évfolyamának minden száma megtalálható itt nálunk, és az öszszes, 1949-50-től kiadott sajtótermék. Tehát emiatt is kénytelenek Somorjára utazni. Azonban mi nemcsak a múltba nézünk, hanem ahogy már mondtam, igyekszünk felkutatni minden legfrissebb magyar kiadványt. Örömmel mondhatom azt, hogy a Szövetség a Közös Célokért területi irodáival is együttműködünk. Munkatársai átadták nekünk az utóbbi időszak általuk összegyűjtött „termését”, tehát az irodáikba érkezett és eljuttatott különböző meghívók, helyi kiadványok, monográfiák, regionális újságok gyűjteményét. A Bibliotheca Hungarica feldolgozza, megőrzi és a kutatók rendelkezésére bocsátja ezeket az anyagokat.

Szó volt a képeslap-gyűjteményről, megjelenítéséről az Interneten. De mi a helyzet a lapok feldolgozottságával, azokkal az anyagokkal, amelyek nem kerültek be a Szőke-féle bibliográfiába, elsősorban témájuk miatt. Tudjuk, hogy minden sajtótermék szinte minden példánya megtalálható a könyvtárban. Gondolom távolabbi cél, hogy ezeknek a lapoknak a teljes bibliográfiai feldolgozása megtörténjen.
– Ez valóban távolabbi célunk, hiszen óriási munkát feltételez sok munkatárs bevonásával. Ennek ellenére mindenképpen szeretnénk feldolgozni ezeket a lapokat, folyóiratokat. Példaként megemlítem, hogy a Hét című hetilap valamiféle repertóriuma, bibliográfiája teljességgel hiányzik, persze azon kívül, amit Szőke József beválogatott a bibliográfiájába, hiszen ő válogatott bibliográfiát jelentetett meg. Mi jelenleg sokféle munkát végzünk, folyamatosan dolgozunk, s az imént említett feldolgozás nagy vágyunk, ám igen sok év munkája kell majd ahhoz, hogy az említett bibliográfiát elkészítsük.

Beszélgetett: Lacza Éva