Látogatóban Liszka József néprajzkutatónál – Fórum Kisebbségkutató Intézet | Fórum inštitút pre výskum menšín | Forum Minority Research Institute

77 éve történt a tornaljai robbantás! Kérlek segíts Te is emlékezni, támogasd a filmünket »

Látogatóban Liszka József néprajzkutatónál

Látogatóban Liszka József néprajzkutatónál

Liszka József, néprajzkutató, jelenleg a Fórum Társadalomtudományi Intézet komáromi Etnológiai Központjának vezetője. Munkássága kétségkívül nagy jelentőséggel bír a felvidéki magyarság néprajzának kutatásában. Ennek elismeréséül számtalan rangos, hazai és külföldi tudományos díjat kapott. Szakmai érdeklődése többek között az interetnikus kapcsolatok és a szakrális néprajz – pontosabban a szakrális kisemlékek kutatatására – irányul. E témában több tanulmányt is megjelentetett, legutóbb Állíttatott keresztínyi buzgóságbul címen egy összefoglaló kötetet a Lilium Aurum Kiadó jóvoltából.

Beszélgetésünk elején engedje meg, hogy megkérdezzem: miért éppen a néprajzi kutatást választotta hivatásául? Mi vezette a múlt emlékeinek szeretetére?

A történelem már gyermekkoromban is érdekelt. Olvasmányélményeim, elsősorban Vojtech Zamarovský könyveinek hatására, egyre bizonyosabb voltam benne, hogy régész szeretnék lenni. S mivel Köbölkútról származom és a szomszédos községben, Szőgyénben a hetvenes években jelentős régészeti feltárások folytak, általános iskolás és gimnazista koromban, ha tehettem, szívesen töltöttem ott nyaranta az időmet. Mindaközben – őszintén szólva – a néprajzról hosszú ideig fogalmam sem volt. Csak később, némi vargabetűvel, az egyetemen találkoztam vele. A régészet akkoriban nagyon kis szak volt, nem nyílt minden évben; sem Prágában, sem Pozsonyban, sem pedig Budapesten. Németül viszont már akkor is elég jól beszéltem, ezért érettségi után német-történelem szakra adtam be a jelentkezésemet, Prágába. Mások tanácsára jelentkeztem Budapestre is, néprajz szakra. Végül is mindkét helyre felvettek, de Budapesten, az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen kötöttem ki, ahol a néprajz mellé már az első évben sikerült gyerekkori álmaim tudományát, a régészetet is felvennem. Furcsa módon, később mégis a néprajzba szerettem bele, nem kis mértékben professzoraim nagyszerű előadásainak hatására. Később, 1980-ban a szakdolgozatomat is e szakból írtam.
A sors iróniája, hogy tanulmányaim befejezése után – bár az archeológia akkor már nemigen érdekelt – 1980-ban csak régészként tudtam elhelyezkedni az Érsekújvári Honismereti Múzeumban. Így aztán, miközben kenyéradó szakmám a régészet lett, a néprajzzal tíz esztendőn keresztül amolyan önkéntes gyűjtőként, csak szabad időmben foglalkozhattam.

Ön nagyon sok néprajzi területen végzett kutatásokat. Megjelent tanulmányaiban szinte mindenféle témával foglalkozik. Mióta érdekli a szakrális néprajz?

Korábban valóban viszonylag sok témában dolgoztam. Egyetemistaként, szlovákiai magyar hallgatótársaimmal, sokat foglalkoztunk azzal, mit lehetne a szlovákiai magyar néprajz ügyéért tenni. Különféle programokat dolgoztunk ki, megoldásokat kerestünk a legégetőbb szakmai problémákra. (Vitacikket is írtam ezzel kapcsolatban, még a hetvenes években, amely a Vasárnapi Új Szó hasábjain jelent meg). Rájöttünk ugyanis, hogy a dél-szlovákiai magyar tájak néprajzi kutatásában rendkívül sok a fehér folt. Ezek eltüntetése, betöltése nagyon nagy erőfeszítést igényelt. A legalapvetőbb gondokat igyekeztük-igyekeztem megoldani. Így tehát foglalkoztam kutatástörténettel, a különféle népszokások feldolgozásával, monda- és néphitkutatással, népi építészettel stb. Még ma is fontosnak tartom a szlovákiai magyar néprajzi bibliográfia összeállítását, amelyet lényegében még egyetemista koromban végeztem el, ám csak 1988-ban jelent meg a Szlovák Tudományos Akadémia Néprajzi Intézete és a Csemadok közös kiadásában.
Visszatérve kérdésére, érintőleges már a kezdetektől foglalkoztam szakrális néprajzzal, különösen, amennyiben a temetők vizsgálatát is ide soroljuk. Hiszen már a szakdolgozatom is A falusi és kisvárosi temetők a Vág és Garam közén címet viselte. Intenzívebben akkor kezdtem szakrális néprajzzal foglalkozni, mikor tudomást szereztem róla, hogy német nyelvterületen, kétévenként rendeznek konferenciát az szakrális kisemlékek kutatói. 1994-ben sikerült kijutnom az egyikre, Tauberbishofsheimbe, ahol már előadást is vállaltam, mégpedig Szent Vendel kisalföldi kultuszáról. Ez azt jelenti, hogy bár korábban sem volt tőlem idegen a téma, komolyabban e konferencia után kezdett foglalkoztatni a szakrális kisemlékek kutatása. Itt mindenképpen meg kell említenem, hogy ez az érdeklődésem alapvetően találkozott feleségem érdeklődési körével is és azóta gyakorlatilag ketten (egymással szinte versengve) végezzük ezeket a kutatásokat.

Hosszú ideig volt Németországban. Milyen tudományos munkát végzett ott? Milyen tapasztalatokkal tért haza?

A bonni székhelyű Alexander von Humboldt Alapítvány ösztöndíjasaként, másfél évig voltam kint. Az alapítvány a külföldi kutatók tudományos tevékenységét támogatja Németországon. Ehhez tudományos fokozatra, tudományos publikációk felmutatására, kutatási tervre, egy német kutatóhely befogadónyilatkozatára és nemzetközileg elismert szakemberek ajánlására volt szükség. Kutatási tervemet az interetnikus kapcsolatok témájában adtam be. A mai Szlovákia területén élő magyarok sohasem éltek elszigetelten, az elmúlt évszázadok alatt kapcsolatban voltak más etnikumokkal (németekkel, szlovákokkal stb.). Ezek a különféle nyelvű, részben különböző kultúrájú népek kölcsönösen befolyásolták egymást. E kapcsolatok feltárását tartottam és tartom fontosnak. A XX. sz. első felének, a Pozsony környéki szlovák – magyar – német etnikum együttéléséről végeztem tanulmányokat Németországban. A második világháború után oda kitelepített, Pozsony környékéről származó németekkel készítettem beszélgetéseket, néprajzi adatokat gyűjtöttem az anyaghoz, először egy éven keresztül Münchenben, majd utána Marburgban. Természetesen volt idő a szakrális néprajz témájával is foglalkozni, miközben a német néprajzkutatás legfrissebb anyagait tanulmányoztam.

1997-től a Fórum Társadalomtudományi Intézet komáromi Etnológiai Központját vezeti? Hogyan jött létre az intézet? Mik a tudományos céljai?

Ehhez egy kicsit korábbra kell visszanyúlni. 1991-ben felkértek a Duna Menti Múzeum Szlovákiai Magyar Nemzetiségi Osztályának a létrehozására. 1995 októberéig, néprajzos osztályvezetőként dolgoztam itt. Munkatársaimmal kutatómunkát és publikációs tevékenységet folytattunk. Időközben – a mečiari korszakban -, miközben én Németországban tartózkodtam igazgatóváltás történt. Németországból hazatérve leváltottak tisztségemből és közös megegyezés alapján a múzeumból is távoztam. Ezután, két hónapos munkanélküliség után, 1997. október 1-vel hoztuk létre a Fórum Társadalomtudományi Intézet keretei között a komáromi Etnológiai Központot. A néprajztudomány hazai magyar életéből hiányzott egy ilyen jellegű intézmény.
Az Etnológiai Központban alapvetően összehasonlító néprajzi kutatásokat végzünk. Fő tevékenységeink közé tartozik a néprajzi kutatások koordinálása, tudományos publikációk megjelentetése és konferenciák szervezése. Három fő tudományos problematikára összpontosítjuk figyelmünket: interetnikus (összehasonlító) kutatásokat és néprajzi változásvizsgálatokat végzünk, valamint a szakrális néprajz keretében felkutatjuk, dokumentáljuk és nyilvántartjuk a szakrális kisemlékeket.

Ez utóbbi tudományos tevékenység eredményeképpen archívum jött létre. Mi is ez tulajdonképpen?

Az Etnológiai Központ keretei között hoztuk létre a Szakrális Kisemlék Archívumot. Ennek célja az, hogy a Dél-Szlovákiában fellelhető, összes szakrális kisemléket dokumentálja. Szakrális kisemlék terminus alatt értendő, minden olyan vallási témájú objektum, mely nem templomban, hanem szabad téren található. Ilyenek a képes fák, szentek szobrai, keresztek vagy éppen a mezei oltárok. Ezeknek, a teljesség igényével történő nyilvántartására törekszünk. A helyszínen lefényképezzük az adott objektumokat és igyekszünk feltérképezni azok történetét és a hozzájuk fűződő kultuszt. Igyekszünk felkutatni a szakrális kisemlékekre vonatkozó, összes fellelhető hírlapi tudósítást, valamint levéltári dokumentumot is – elsősorban az alapító levelet.
Minden szakrális kisemléket számon tartunk, tehát nemcsak a művészileg jelentős, szép alkotásokat, hanem a legegyszerűbbeket is. Nem számít a szakrális kisemlék kora sem, hiszen az újonnan állítottakat néprajzi szempontból legalább annyira fontosak, mint a régiek. Dokumentáljuk a változásokat, hiszen archívumunkban például számtalan olyan kisemlék dokumentációja megtalálható, amelyet az elmúlt tíz esztendőben lecseréltek, felújítottak. Sőt olyanokról is akad feljegyzésünk, melyek már nem is léteznek (pl. Krasznahorkaváralján egy kereszt, melynek ábrázolását csupán egy múlt századi metszeten találtuk meg.) Az archívumban jelenleg mintegy 2000 objektumot tartunk számon, ám ez a szám állandóan növekszik.

A szakrális kisemlékekről olvashatunk az Állíttatott keresztínyi buzgóságbul című könyvében. Mivel ismerteti meg az olvasót e művében?

A könyv anyaga egyrészt az archívum létrehozása előtti kutatásaimból való, másrészt, az azt követő gyűjtőmunkából. Hangsúlyozni szeretném, hogy ez nem egy összefoglaló monográfia, nem a teljesség igényével készült. A nyitótanulmány a szakrális kisemlékek magyar terminológiáját és tipológiáját kísérli meg meghatározni, majd egy kiválasztott terület, a szlovákiai Kisalföld, néhány szakrális kisemlék-típusának a bemutatását tartalmazza, számos tanulmány keretében. Olvasható benne dolgozat Szent Vendel, Nepomuki Szent János, Szent Orbán, Szent Donát stb. kisalföldi emlékeiről, valamint egy falu, az érsekújvári járásbeli Kürt szakrális kisemlékeinek teljes körű feldolgozását adja. A téma e kötettel természetesen még koránt sincs kimerítve.

A tavasszal Komárom ad otthont a korábban már említett, tudományos konferencia sorozat legújabb rendezvényének.

A szakrális kisemlékek kutatóinak konferenciáját a 70-es években kezdték el szervezni, német nyelvterületen. 1998-ban, először rendezték meg az egykori keleti blokk egyik országában, a Szudéta-vidéken, Csehországban. 2000-ben az ausztriai Bad Ausseeban mi is ott voltunk egy a dél-szlovákiai szakrális kisemlékeket bemutató fotókiállítással, ugyanezen rendezvényen. Akkor merült fel, hogy 2002-ben, mi vállalnánk a házigazda szerepét, itt Komáromban.
A négynapos konferenciára május 9-12-e között kerül sor. Legalább nyolc országból érkeznek majd szakemberek, nemcsak német nyelvterületről. Az első értesítéseket e hetekben küldtük szét, így még nem ismerjük a vendégek pontos létszámát. 80-120 főre számítunk. A néprajzi előadásokon kívül, szakmai kirándulásokra is sor kerül majd.

Milyen állapotban vannak ma e szakrális kisemlékek? Mit tapasztalt eddigi munkája során?
A szakrális kisemlékeket általában tudatosan nem pusztították a kommunizmusban. Mindamellett nagyon elhanyagolták azokat s ennek sajnos meg is lett a maga következménye. Az elmúlt évtizedek alatt állapotuk rendkívüli módon leromlott. Szerencsére az utóbbi időben jelentős javulás mutatkozott e téren. Számos településen került sor a szabadtéren található szakrális objektumok restaurálására, rendbehozatalára. Követendő példának tartom Udvardot, illetve Szőgyént – hogy csak párat említsek.
Archívumunk szívesen áll mindazon községek, falvak és városok rendelkezésére, akik hasonlóképpen szeretnének cselekedni. Pénzügyi lehetőségeink sajnos nincsenek, de szakmai tanácsokat tudunk nyújtani a nagyon megrongálódott, csonka szobrok kiegészítésében, hiszen sokszor az sem egyértelmű, mely szent alakjáról is van szó. Ugyanakkor fontosnak tartom a restauráláshoz szükséges technikai tanácsadást is. Sok esetben ugyanis nem elég csak a jó szándék és tenni vágyás. A szakmai hozzáértés hiánya sokszor nagyobb kárt tesz a műemlékekben, mint az elhanyagoltság.

Jelenleg milyen szakrális néprajzzal kapcsolatos tervei vannak? Min dolgozik éppen?

Most éppen a passaui egyetem évkönyvébe írok egy tanulmányt egy szeredi Nepomuki Szent János-szoborról, amely egyedülálló a maga nemében. A szent a rágalmazást jelképező, hosszú nyelvű emberi fejet tapos. Nagyon ritka a szentnek az ilyen jellegű ábrázolása. Kis szentképeken (grafikákon) és oltárképeken fordul elő szórványosan, ám a téma szobor formájában történő hasonló megfogalmazásáról a szeredi mellett máshonnan nem tudok.
Hasonló jellegű a másik téma problematikája is, amely jelenleg foglalkoztat. Ez egy somorjai mezei oltár, nálunk különleges, XVIII. századi Krisztus-szobra. A megbilincselt Krisztus alaknak, Dél-Szlovákiában – tudomásom szerint – nincsen párja. A szobor prototípusa a bajorországi Wieskirchen kegytemplomában található. Szép lenne kideríteni, hogy milyen úton-módon került az ábrázolás Somorjára.

KategóriaCikk / Cikk / Cikk