-Kutatásaik tükrében mennnyire elégedettek jelenleg a szlovákiai magyarok?
-A Napokban készült el ezzel kapcsolatban a legújabb felmérés, mely azt mutatja, hogy az emberek meglehetősen elégedettek. Összehasonlítva a magyarországi felmérések eredményeivel, azt tapasztaljuk, hogy nálunk sokkal jobban értékelik a helyzetüket (lakáshelyzet, kereset és hosszú távú perspektíva) az emberek, mint a magyarországiak – és ez a keleti régiókra is vonatkozik.
-Összehasonlítva a szlovákiai magyarság helyzetét az erdélyiekével vagy a vajdaságiakéval, miben láthatjuk a legnagyobb különbséget?
-Az erdélyi magyarsággal szemben Szlovákiában (bár nagyon szeretnék) nem alakult ki homogén magyar közösség. A székelyföldi magyarok például teljesen elzártan élnek, ott román iskolák sincsenek: az teljesen magyar világ. Kolozsvár környékén már más a helyzet, mi inkább hozzájuk hasonlítunk. A szlovákiai magyarság körében készített felmérések azt mutatják: ők nemcsak szlovákiai magyarnak tartják magukat, hanem szlovákiainak is, európainak is, és mint említettem, a szűkebb közösségük tagjának. Tudják, hogy Szlovákiában élnek magyarként, de nem egy egységes népesség militáns tagjaiként.
-Némileg meglepő, hogy a szlovákiai magyarásgot még mindig Szlovákia európai uniós csatlakozása után is erősen foglalkoztatja a trianoni szerződés kérdése.
-Manapság ha négy-öt magyar összejön valahol, mindegy milyen rendezvényen, azonnal Trianont kiált. Kimondani, hogy Trainon ma már nem kérdés, közéleti emberként, politikusként, de akár kutatóként, pedagógusként szinte lehetetlen. Bizonyos hangadó körök azonnal nemzetárulónak bélyegeznének. És ha ezt nem lehet kimondani, akkor azonnal az elllenkezője lesz igaz, mert az jelenik meg a sajtóban. Éppen ezért kell hangsúlyozottan kimondani: ma Trianon nem kérdés! Egészen mástól függ a magyar nemzet jövője, és arról kellene beszélni: versenyképesség a pályázatokban, az oktatásügyben, a kultúrában! Természetesen foglalkozni kell a háború utáni meghurcoltatásokkal, a kárpótlások kérdésével, de ezeknek ma jogilag Trianonhoz semmi közük sincsen. Nagyon érzékenyen kell reagálni az olyan kijelentésekre, hogy a szlovákiai magyarok százezrei, beleértve a csecsemőket, gyerekekt is, háborús bűnösök voltak. Ezek hazug, célzatos és sok esetben fasisztoid kijelentések. Ha kormánykörökből érkeznek, akkor pedig vérlázítóak. Apáinkról, anyáinkról, felmenőinkről, százezreket érintő kérdésről van szó, megilleti őket az anyagi és főleg erkölcsi kárpótlás. A következmények felszámolásához egyébként nagyon kevés is elegendő: gesztusok, kijelentések, amelyek arról szólnak, hogy az akkori politikusok tévedtek. Az a hisztéria, ami most van, éppen ezen gesztusok hiányából ered. Ha a gesztusok, megkövetések nem történnek meg, akkor mindenki úgy értelmezi, hogy az akkori politikus felfogását képviselik a mostani politikusok is. És ez nagyon nagy baj! Mert minden állampolgárnak éreznie kell, hjogy emberszámba veszik, hogy ennek az országnak az egyenjogú polgára.
-Melyek a szlovákiai magyarság legaktuálisabb gondjai?
-Nyelvhasználati jogok, közigazgatási problémák, egyenlőtlen regionális fejlesztések, de említhetném akár az effektív részvétel hiányát a közügyekben állami szinten, vagy hogy az ünnepeink nem képezik részét az állami ünnepeknek, és a többi. De a legfontosabb és a legsürgetőbb az oktatásügy gondjainak megoldása lenne. Korszerű, versenyképes óvoda-és iskolahálózatot kellene kialakítanunk. Az alapiskola a gyermek számára meghatározó. Ha az alapiskolában nem kapják meg a gyermekek az alapvető ismeretanyagot, kulturális értékeket, ha nem fejlesztik megfelelően a képességeiket, akkor kevés az esélyük a továbbtanulásra. Ezen a téren mindenkinek hatalmas a felelőssége, mivel nagyon kevés a gyermek. Sajnos, mostanra a szlovákiai magyar családokra már az egy-két gyermek jellemző! Ennél nagyobb gond, hogy a szlovákiai Magyar fiatalok közt egyre többen élnek egyedül, és nem is terveznek családot, mert úgy érzik: a gyermek veszélyeztetné anyagi biztonságukat, életszínvonalukat, karrierjüket.
-A parlament már elfogadta az új oktatási törvényt. Ha az elnök úr, Ivan Gašparovič is aláírja, milyen negatív hatással kell számolnunk?
-Jelenleg a szakmai közvélemyény az új oktatási törvényt elutasítja, mert kidolgozásánál egyáltalán nem vették figyelembe a társadalmi elvárásokat, a pedagógusok észrevételeit. A magyar iskolák diákjai ennek következtében hosszú távon hátrányos helyzetbe kerülhetnek, hiszen a szlovák nyelv otaátása nem pusztán a magyar nyelv oktatásának rovására megy, hanem az idegen nyelvekére is. Ennek következtében a szlovákiai magyar diákok versenyképessége jelentősen csökkenhet. Káros következményeit kiküszöbölni csak egyféleképpen lehet: versenyképes, modern, nyitott és vonző iskolákat kell építenünk. Sok minden múlik rajtunk, mert a bürokrata, kiszolgáló magatartást a legjobb törvény se tudja korrigálni.
-A statisztikák szerint a szlovák nyelvű lakosság közt sokkal magasabb a diplomások száma, mint a szlovákiai magyarok közt. Az utóbbi pár évben történt változás?
-A kilencvenes években még óriási volt a különbség. Mostanra valamelyest javult a helyzet, de még mindig óriási hátrányban van ezen a téren a szlovákiai magyarság. A komáromi Selye János Egyetem, a nyitrai kar és a magyarországi főiskolák kihelyezett tagozatai segítenek ezen az áldatlan helkyzeten, de ez még mindig nem elég, mert itt nem százakban mérhető a lemaradás, hanem ezrekben. Ma már egyetemet elvégezni olyan, mint pár évtizede érettségivel rendelkezni. Ebben a kérdésben a magyar tannyelvű középiskolák versenyképessége a döntő, hiszen ettől függ, mennyi diák tud bejutni a felsőoktatási intézményekbe. De nem csupán a felsőfokú végzettség terén van lemaradásunk, hiszen az alapfokú végzettséggel rendelkezők száma Dél-Szlovákiában rettentően magas. Ugyancsak jelentős a száma azoknak a szlovákiai magyaroknak, akik szakmunkásképzőbe jártak, vagy megszakították szakközépiskolai tanulmányaikat. A legnagyobb problémát ebben látom.
-Minek tudható be ez az áldatlan állapot, ami a szlovákia magyarok iskolázottsága terén kialakult?
-Ennek több oka is van. A szlovákiai magyar iskolahálózat a belső struktúráját tekintve nem korszerű, nem elégíti ki a kor igényeit. Ráadásul a legtöbb településen, és itt a városokra gondolok, jó ha egy magyar iskola van, ezzel szemben szlovák tannyelvű kettő-három. Emelett a szülői mentalitás sem a legmegfelelőbb, nem mindig támogatják a gyereket a továbbtanulásban. Tapasztalatom szerint azonban egyre többen választanak értelmiségi pályát.
-A fiatalok számára egyre több a külföldi lehetőség. Nem áll fönn annak a veszélye, hogy a szlovákiai magyar értelmiségi réteg elöregszik?
-A szlovákiai magyar lakosság önmagában véve elöregedett, hiszen rendkívül csökkent a születések száma. Másrészt a fiatalok előtt rengeteg a külföldi lehetőség, ma már a legkisebb zoboraljai vagy gömöri faluból is legalább két-három fiatal kint él. Nyelvet tanulnak, kitágul a kapcsolatrendszerük. A szlovákiai magyarság jelentős része falvakban él, és ha ezekből a kisközösségekből elmegy pár fiatal külföldre, az már érzékelhető a településen. Viszont a felmérések azt mutatják, hogy a családi és nemzeti kötődés a fiatalok körében rendkívül erős. Valószínű, hogy ez a két tényező idővel hazahozza a fiatalokat. Ez egyre inkább tapasztalható-ők pedig nyelvtudásuknak, tapsztalataiknak köszönhetően mozgatórugói lesznek régiójuk fejlesztésének. Figyelembe kell venni, hogy a magyar nyelv ismerete többlettudást jelent, amit kamatoztatni lehet a munkaerőpiacion!
-Jelenleg mennyire megfelelő a kisebbségi kultúra támogatottsága?
-Ezen a téren nagyon sok probléma van. Egyrészt a finanszírozási rendszer kedvezőtlenebbé vált. Régebben sokkal kevesebb támogatással is lehetett boldogulni, mert az emberek nagy része önkéntesen is hajlandó volt segíteni, dolgozni. Ma már egyre nagyobbak az intézmények anyagi terhei, és ebben az új helyzetben nehezen boldogulnak. A másik oldalon viszont a nagyobb intézmények megtanultak egymással együttműködni. Mostanra a helyi és a megyei önkormányzatok is eljutottak arra a szintre, hogy komolyabban támogatják a kulturális intézményeket, sőt, gyakran sikreül egy-egy projektumra az Európai Unió támogatását is megszerezni. Ami viszont még hiányzik, az a nagyvállakozók mecénáskodása, ami az intézményrendszer szempontjából lenne fontos. Az apróbb támogatások rendszere szinte minden településen jelen van, de a mecénási rendszer, tehát egy szervezet és vállalkozók közös érdekeinek felismerése, még várat magára. A fejlett államokban sokkal több pénzt adnak a kultúra támogatására. Idővel talán ez nálunk is kialakul.
-Hogyan vélekedünk az eurozónába történő belépésről?
-A bizonytalanság érzése mindanyiunkban megvan, ezzel meg kell tanulnunk együtt élni. A szlovákiai magyarság szempontjából fontosabb az, hogyan definiáljuk magunkat. A 2001-es népszámláláskor született egy riasztó adat: közel ötvenezer magyar eltűnt. A legnagyobb fogyást a Dunaszerdahelyi és a Komáromi járásban mérték. Ott, ahol a legkönnyebb magyarnak lenni! A szlovákiai magyarság azonosságtudata differenciált. Van egy nagyon erős lokális tudat, amely nem mindig vagy csak részben azonos a nemzeti tudattal, és egyre erősebb a nyitott, kozmopolita tudat. A régi rendszerben a magyarság eléggé zárt közösség volt. Mára változott az identitástudata, új elemek jelentek meg benne. Sokkal nyitottabbak a szlovákiai magyarok, új egyéni és családi stratégiák jelentkeznek náluk, és nem mindig a nemzeti törésvonal mentén, de ettől ők még magyarok (vállalkozók, szakmunkások, tudósok, egyeemi oktatók és a többi)! Van, aki erre úgy tekint, hogy a szlovákiai magyarság feladata, elveszíti önazonosságát. Pedig az identitás megvan, csak más formában, és ha ezt nem vesszük észre, nem fogadjuk el, kiközösítjük azokat, akik nem verik a mellüket, akkor az itteni magyarok komoly hányada tényleg nemzetet fog váltani. Új korban élünk, és ezt tudatosítanunk kell.