Mit ér a 2 százalék? – Fórum Kisebbségkutató Intézet | Fórum inštitút pre výskum menšín | Forum Minority Research Institute

77 éve történt a tornaljai robbantás! Kérlek segíts Te is emlékezni, támogasd a filmünket »

Mit ér a 2 százalék?

Mit ér a 2 százalék?

Emlékszik még a kedves Olvasó Móricz Zsigmond feledhetetlen novellájára, a Hét krajcárra? A nagy szegénység közepette nehezen előteremtett hetedik krajcárt ott végül egy koldus adja. Szlovákiában ennek éppen az ellentéte zajlik, a harmadik szektor által összekoldult krajcárokra Állam bácsi készül rátenyerelni.

December derekán a Polgári Konzervatív Párt alelnöke, Ondrej Dostál arról számolt be a médiának, mennyire elégedett, hogy a miniszterek kevés törvénytervezetet dolgoznak ki, s így kevesebb kerül a törvényhozás elé. „Minél kevesebbet dolgozik a kabinet, annál kevesebbet árt az országnak” – mondta egész pontosan a honatya. Ez sok mindent elárul a hazai állapotokról. Például azt, hogy mégsem eszik olyan forrón a Fico főzte kását, mint az a választások utáni néhány hétben tűnt. Hogy nevezett kormányfőnk mivel tudta levenni a lábukról az első alkalommal választókat és a fiatal értelmiséget, örök titok marad számomra; az viszont tény, hogy a nyugdíjasok jelentős hányadát a tizenharmadik nyugdíj illúziójával kápráztatta el. Úgy tűnik, hogy bőkezűségét a harmadik szektor „szívja meg”, mely az utóbbi időben állítólag igen „elburjánzott” e kies végeken.
Az előzményekről
A jövedelemadóról szóló, 595/2003-as számú törvény értelmében 2004. január 1-jétől a természetes és jogi személyek adójuk két százalékát közhasznú szervezetek számlájára utalhatják át. A polgárok csupán egyet támogathatnak, a cégek többet is. Az adófelajánlás persze nem szlovák találmány, hiszen Magyarországon már 1996 óta lehetséges, és Litvániában is hasonlóan rendelkezik a törvény. Csodák csodájára a nem éppen rugalmasságáról ismert szlovák adóhivatal kezdettől fogva megfelelően rugalmasan kezelte a felajánlásokat, így mindenki jól járt – a polgár azért, mert jó ügyet támogathatott, a nonprofit szervezetek meg a pályázatokon nyert összegeken kívül is pénzhez jutottak.
Miért vált tehát szálkává a kormány szemében az a két százalék?
Mert a választási ígéreteket teljesíteni kell; mert a harmadik szektor elszemtelenedett, olyan feladatok megoldását vállalva, melyek rendes körülmények közt az államra tartoznának. Mert a két százalékból befolyó százmilliók újabb szerveződések létrehozására buzdítanak – márpedig ez egy rendes szocdem-szélsőjobb kormány világképébe nem igazán fér bele.
Ján Počiatek pénzügyminiszter hivatalos indoklásában arra hivatkozott, hogy a kormányprogram garantálja a harmadik szektor számára a pénzforrásokat. Említést tett arról is, hogy az országban túl sok a civil szervezet, s hogy a jogi személyek által létrehozott alapítványok visszaélésekre adnak lehetőséget. Egyes szervezetek anyagi szükségleteit – például a Rákellenes Ligáét – egyenesen eltúlzottnak nevezte, s végül elhangzott a kulcsmondat is: a két százalékból túl sok pénz áramlik a harmadik szektorba.
Azt már csak én gondoltam hozzá, hogy az államkasszában ezek a százmilliók nyilván sokkal jobb helyen lennének: építhetnének belőlük például alagutakat Észak-Szlovákia hegyeiben, ahelyett hogy holmi fantomokkal – rákkal, újnácikkal, miegymással – hadakoznak…

Íme, néhány álláspont
A választ a sarkalatos kérdésre, hogy mit ér a szóban forgó két százalék, a civil szervezetek vezetői fogalmazták meg.
Lucia Štasselová, a Szlovákiai Gyermekekért Alapítvány (ez különben a legkiterjedtebb tevékenységet folytató hazai gyermek- és ifjúságvédelmi alapítvány) ügyvezetője elmondta, hogy a kétszázalékos adófelajánlás megszűntével az alapítvány költségvetése egyharmadával csökkenne, és ez a már futó projektek idő előtti befejezéséhez, majd – eszközök hiányában – a szervezet hanyatlásához vezetne. A költségvetés várható, felére történő visszaeséséről számolt be Martin Opeta, az Ár Ellen Polgári Társulás elnöke is. Hangsúlyozta, ha a kormány nem lenne képes megfelelő mértékben pótolni a civil szervezetek és társulások bevételkiesését, egy részük megszűnne, s ennek hatása érződne a szociális szférában. A harmadik szektor ugyanis egy sor olyan probléma megoldását vagy mérséklését vállalta magára, melyekkel az állam nem tud mit kezdeni.
Pavel Hanšut, a Társulás a Szociális Reformokért nevű szervezet vezetője szerint a legnagyobb gond az, hogy az állam nem szívesen teremtene kedvezőbb feltételeket a polgári szerveződések számára. A törvénytervezet például megszünteti a háromszázezer koronára kiterjedő adómentességet, és ez két vállra fekteti a kisebb szervezeteket.

Házunk táján…
Házunk táján körülnézve árulom el, hogy a törvénymódosítás csaknem ötszáz (!) dél-szlovákiai civil szervezetet fog érinteni. Érzékenyen elsősorban azokat, melyek kis költségvetéssel dolgoznak, s az országnak olyan részeiben tevékenykednek, ahol a lakosság bevételei az átlagosnál alacsonyabbak – azaz Dél-Szlovákia jó kétharmadában.
Hogy azért a civil szféra mégsem nyel le minden békát, annak jó példája a Fórum Kisebbségkutató Intézet által 2007. december 7-én Somorján rendezett, Lehetőségek és kilátások – a civil társadalom Szlovákiában című találkozó, amelyen illusztris határon inneni és túli vendégek is részt vettek. A jelenlevők közös nyilatkozatot fogadtak el a szlovák és magyar civil szervezetek együttműködéséről, valamint kinyilatkoztatták, hogy közös céljuk a szlovákiai civil társadalom megerősítése.

Végezetül…
Szlovákiában december 15-éig 7700 civil szervezet jegyeztette be magát a kétszázalékos adófelajánlást fogadók jegyzékébe. Ez elsősorban az Emberek az emberekért című kampány sikerének köszönhető. A kampány – a fent említett nyilatkozatot idézve – „a civil szervezetek közötti hatékony együttműködést bizonyítja, és további erőfeszítésekre ösztönöz a harmadik szektor jogi és gazdasági hátterének javítására. Végső megoldást csak az érdekeltek, a civil szervezetek aktív bevonásával lehet kidolgozni és elfogadni, ami a mostani törvénymódosításnál elmaradt.”
Mindent egybevetve: a kérdéses két százalék még mindig nem veszett fejsze nyele…

KategóriaCikk