A cél egy olyan kiállítás létrehozása, amely tárgyi emlékeinket mutatná be

Egy-egy gyűjtőúthoz, feltáráshoz, múzeumi feldolgozáshoz hosszú, szívós és körültekintő aprómunka kell. S úgy tűnik, ugyanilyen kitartás szükséges a honi magyarok szlovákiai múzeumokban őrzött tárgyi emlékeinek számbavételéhez, valamint a valószínűleg gazdag anyag tervezett reprezentatív bemutatásához is. Legalábbis erről tanúskodik az a mozaikot mozaik mellé rakó tevékenység, amelyet a Mátyusföldi Muzeológiai Társaság, a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet és a Galántai Honismereti Múzeum közös szervezéssel, további intézmények hathatós közreműködésével fejt ki már fél évtizede.

A munka elsősorban az évről évre megrendezett Museum Hungaricum konferenciában „ölt testet” – a 2003-as, más című konferenciát is számítva az ötödik ilyen rendezvény október 25-én zajlott a somorjai Fórum Intézetben. Természetesen – például a Szlovákiai Magyar Múzeumi Kollégium révén – a dél-szlovákiai szakemberek évközben is folyamatosan kapcsolatot tartanak egymással. Az információáramlás ugyanis e téren is nélkülözhetetlen. Gondoljunk csak arra, hogy a mai dél-szlovákiai kutatónak (is) sok esetben előbb pályázati pénzeket kell elnyernie ahhoz, hogy az érdemi munkát egyáltalán elkezdhesse.

Mindez érvényes azzal a kezdeményezéssel kapcsolatban is, amit az alábbiakban mutatunk be röviden. Danter Izabella néprajzkutató, a Mátyusföldi Muzeológiai Társaság és a Museum Hungaricum konferenciasorozat lelke a már említett múzeumi kollégium égisze alatt évek óta menedzseli egy olyan kiállítás létrehozását, amely a szlovákiai magyarság tárgyi emlékeit mutatná be. (A prezentáció más formáival is élnek, hiszen a terepfelmérést szolgáló konferenciák közül az első három anyaga Museum Hungaricum I. címmel már külön kötetben látott napvilágot, a tavalyi és idei rendezvény előadásait pedig várhatóan jövőre adják ki könyv alakban.)

A kiállítás célja bemutatni azokat a múzeumi intézményeket, amelyek „gyűjteményükkel szervesen kapcsolódnak az egyetemes magyar kultúra történeti fejlődésének egyes korszakaihoz”. A tárlat megismertetné a látogatót azokkal az állandó kiállításokkal is, amelyek a magyarság régészeti, történeti, művészettörténeti, iparművészeti és néprajzi tárgyi emlékeit mutatják be, s például rámutatnak a régiókon belüli etnokulturális változásokra is. Nem feledkeznek meg a szlovák nyelvterületen működő múzeumok, közgyűjtemények magyar vonatkozású anyagának nyilvántartásba vételéről sem. A magyarlakta régió múzeumairól elkészültek a bemutató tablók szövegei, de pénzszűke miatt megtorpanni látszik a kezdeményezés. „A kiállítás megvalósításához szükséges anyagi források biztosítása érdekében idén több pályázati munkát adtunk be hazai és magyarországi felhívásokra, ez ideig sikertelenül” – mondta a somorjai konferencián Danter Izabella. – Mivel a kiállítás témája a múzeumi gyűjteményekhez hasonlóan időtálló, anyaga bővíthető és aktualizálható, megvalósításával továbbra is próbálkozni fogunk.” A kiállítás első része remélhetőleg a jövő évi konferencia kísérőrendezvénye lesz.

Danter beszámolt a Szlovákiai Magyar Múzeumi Kollégium tavalyi tevékenységéről: a munka 16 intézmény és több mint negyven szakember bevonásával, öt bizottságban folyt (néprajzi, régészeti, történészi, művészettörténészi, valamint a dokumentáció, a muzeológia és a művelődéstörténet területét felölelő egyéb kategória).