OLVASÓSAROK

Régóta közismert, hogy a bársonyos forradalom óta ígéretesen fejlődő, gazdagodó szlovákiai magyar társadalomtudományi szakirodalomban milyen kevés a filozófiai mű. A politikai filozófia kérdéseit boncolgató tanulmány, monográfia pedig szinte hiánycikknek számít. Öllős László: Emberi jogok – nemzeti jogok c. könyve ezt a fehér foltot tünteti el tudományos életünkből, s éppen egy olyan probléma kapcsán, amelyik mindannyiunk elevenébe vág. A kötet kérdésként megfogalmazott alcíme – Emberi és polgári jogok-e a nemzeti kisebbségek jogai? – sejtetni engedi a tárgyalt probléma jelentőségét és időszerűségét.

A monográfia azonban a nemzeti kisebbségek jogainak kérdéskörét új perspektívába helyezi, a kisebbségek szűken értelmezett problémakörén túlnövő emberi jogi nézőpont alapján taglalja őket. Olyan megoldást kínál, amely szerint nemcsak a nemzeti kisebbségek jogai sorolhatók az emberi jogok közé, hanem az egyén nemzeti jogai is. A kötet érvrendszere azt kívánja bizonyítani, hogy az egyén szabadságának a nemzeti szabadság is része. Ezért joga van nemzeti szabadsága érvényesítésére az adott államon belül, akár a többségi nemzethez, akár valamely nemzeti kisebbséghez tartozónak vallja magát. Öllős az emberi jogok egyenlőségelméletének azon változatát alkalmazza a nemzeti jogok kérdéskörére, mely szerint az egyenlőség jelentős részben a különbözőségek jogegyenlősége. E jogegyenlőség biztosításához pedig az államra is szükség van. A szerző szerint tehát az állam polgárainak joguk van élni mindazokkal a lehetőségekkel, amelyeket a nemzetállam biztosít, akkor is, ha a többségétől eltérő nemzeti csoportot alkotnak.

A tanulmány ugyanakkor nem sorolja a nemzeti identitás minden elemét az emberi jogok körébe, jól látva, hogy ez az identitásforma számos, az emberi jogokkal kifejezetten szembenálló agresszív alkotóelemet is tartalmazhat. Ám megmutatja, hogy a nemzeti identitás agresszivitásra, erőszakra épülő elemeinek nem kell uralkodóvá válniuk. Lehetséges állampolitika ezek túlsúlya nélkül is. Éppen ezért az agresszivitás nemzetfelfogása nem szükségszerű következménye a nemzeti identitásnak, sokkal inkább az egyének választása, és részben a más viselkedésre való képtelenségük jele. Ebben az értelemben a kötet optimista kicsengésű, hiszen ha valamely korlát emberi, akkor az leküzdhető. Alighanem ehhez kíván hozzájárulni munkájával a szerző.

A kötetnek azonban nemcsak a következtetései tanulságosak, hanem a szerző érvelésének módja is. Áttekinti a nacionalizmus körül kialakult vita érveinek többségét a felvilágosodástól napjainkig. Az olvasó így nemcsak a szerző érvelésével ismerkedhet meg a kötet olvasása során, hanem a nemzeti kérdés legjelentősebb elméleteivel is. E tekintetben a könyv nagyon részletes, a benne szereplő modern nemzetközi irodalom pedig gazdag. A könyv olvasásának van egy másodlagos, de nem elhanyagolható haszna. Megismerhetjük belőle a nemzeti lét legfontosabb elemeit a modern nemzetközi szakirodalom tükrében, de sok mindent megérthetünk a 19. és 20. század első feléből származó nemzetfelfogásokból is.

A kötet nem tartozik a könnyű olvasmányok közé. A szerző elsődleges célja szemmel láthatóan a pontosság volt, ami az olvasótól az átlagosnál nagyobb odafigyelést igényel. Az érvek alapos nyomon követése azonban meghozza gyümölcsét. Az olvasó így ugyanis használni is megtanulhatja a benne szereplők érveit, ami kisebbségi világunkban nem elhanyagolható képesség. A könyv tehát nemcsak megismertet, hanem egyben gondolkodtat, s így értékelni is tanít. Éppen ezért jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki úgy érzi, hogy a 21. század elején fontos látni és érteni nemzeti voltunk modern világát. (Öllős László: Emberi jogok – nemzeti jogok. Emberi és polgári jogok-e a nemzeti kisebbségek jogai? Somorja-Dunaszerdahely, 2004, Nostra Tempora 10, Fórum Kisebbségkutató Intézet – Lilium Aurum Könyvkiadó).