Nemzeti populizmus helyett kerekasztal?
Hiányoznak a mindkét fél által elfogadott közös kiindulási pontok
Somorja. Nemzeti populizmus és interetnikus kapcsolatok Szlovákiában 2006 és 2009 között címmel rendezett konferenciát a Fórum Kisebbségkutató Intézet október 30-án.
A budapesti Nyitott Társadalomért Intézet támogatásával megvalósult rendezvényen olyan témák kerültek terítékre, mint a nemzeti populizmus lightos formája, a nemzeti populizmus és az állam jellege, az egyház és a populizmus, valamint a nemzeti populizmus szerepe a gazdaságpolitikában. A közép-európai térség interetnikus kapcsolatait taglalva szó esett Dél-Szlovákia etnikailag vegyes lakosságának nemzeti identitásáról, választási képletekről, valamint a nemzeti populizmus Kárpát-medencében meghonosodott formáinak hasonlóságáról és különbségeiről.
A konferencia utolsó tematikus blokkjában a résztvevők a Szlovák-Magyar Kerekasztal megalakításának lehetőségeiről tárgyaltak, megismerkedve a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának tevékenységével, majd előadás hangzott el a szlovák-magyar kapcsolatok problémájának lényegéről, a közép-európai térség 21. századi átfogalmazásáról, illetve a szlovákiai interetnikus kapcsolatok tágabb európai viszonylatairól. A konferenciának otthont adó Fórum Intézetet a rendezvényen Petőcz Kálmán és Hunčík Péter programigazgató, valamint Mészárosné Lampl Zsuzsanna szociológus, a Nemzetközi Republikánus Intézetet Peter Učeň projekt-menedzser, a pozsonyi Comenius Egyetem Politológiai Tanszékét Gál Zsolt, a pozsonyi Liberális Tudományok Főiskoláját Samuel Ábrahám, az IVO társadalomkutató intézetet Grigorij Mesežnikov, a Vox Juventaet Király Zsolt, a Magyar Külügyi Intézetet Kántor Zoltán, a Diákhálózatot Orosz Örs, a brünni Masaryk Egyetemet Imrich Všečka, a Potis Alapítványt pedig Milan Nič képviselte; a konferencián előadást tartott Miroslav Kocúr teológus, valamint Miroslav Kusý politológus.
Az ismert politológus, Kusý a nemzeti populista ideológiákat elemezve elmondta: a magyar és a szlovák nemzet történelme egyaránt bővelkedik olyan helyzetekben, melyek azt bizonyítják, hogy a tömegeknek nem ésszerű megoldások, hanem hangzatos jelszavak kellenek. Példaként a második világháború idején élt pozsonyi utcaseprő példáját hozta fel, aki mindaddig elfogadta, hogy szellemi képességei nem predesztinálják más munka elvégzésére, míg bele nem bújt a Hlinka-gárdisták egyenruhájába. Attól a naptól kezdve a zsidó- és a magyarkérdés legavatottabb szakértőjévé vált, érvrendszerét a szájába adott jelszavakra építette.
Nagyjából ugyanez játszódik ma le Szlovákiában – mondta a politológusprofesszor. – Slota pártjának kormányra kerülésével olyan jelszavak, irányelvek kerültek be a köztudatba, melyek mélyebb értelmével kevesen foglalkoznak, ám annál többen fogadják el őket. A tömegnek az kell, hogy megmondják, miről hogy vélekedjen. Az úgymond magasabb eszmékért szívesen beáll bármilyen zászlók alá – s ez a nemzeti populizmus mozgatórugója.
A jólét és a nemzetállam víziója jól kiegészítik egymást, fejtegette a továbbiakban; ennek tudható be, hogy már Slota is tud baloldali lenni, míg Fico a nemzeti vezér szerepében tetszeleg, és a pozsonyi várban lovas szobrot állíttat a szlovák királynak – anélkül, hogy a történészek igazolták volna ennek történelmi megalapozottságát.
A Masaryk Egyetem professzora, Imrich Vašečka felszólalásában elmondta: a huszadik századdal a nemzeti romantizmus is véget ért Közép-Európában, s elérkezett az idő, hogy redefiniáljuk, azaz átfogalmazzuk a térséget.
Ez viszont akadályokba ütközik – fejtette ki ironikusan -, mivel elődeink felületes munkát végeztek. Elmulasztották felszámolni a kisebbségeket, minek folytán ma Közép-Európa valamennyi államában számottevő etnikumot találunk, melyek gátolják a nemzetállamok kialakulását. Vladimír Mináčot idézve szabadon: slendrián nemzet vagyunk…
A magyar és szlovák részről felvetett megválaszolatlan kérdések kapcsán megjegyezte: alapvető probléma, hogy nem tudjuk megfogalmazni a történészeknek azokat a kérdéseket, melyekre meg kellene találniuk a választ. Közös kiindulási pontok híján pedig nehéz előbbre lépni. Ezen a véleményen volt a Pontis Alapítványt képviselő Milan Nič is, aki megjegyezte: ha a jövő évi parlamenti választásokat követően Szlovákiában egy másik, kevésbé nacionalista kormány kerülne is hatalomra, a magyar-szlovák kapcsolatok terén egyszerűen nem lenne mire építenie.
Ezt a kérdést csakis idehaza tudjuk megoldani, ezt nem végzi el helyettünk semmilyen magasabb intézmény vagy szerv – mondta. – Ehhez persze arra lenne szükség, hogy feladjuk a befelé fordulást, a magunkba zárkózást, és normális szinten kommunikáljunk egymással.