A különbözőség nem elválasztja, hanem gazdagítja a szlovákokat és magyarokat

Somorja. Magyarországi szlovákok címmel tartottak tegnap egynapos nemzetközi konferenciát Somorján, a Fórum Kisebbségkutató Intézetben (FKI). A tárgyilagosan szakmai rendezvény társszervezője az FKI-n kívül a magyarországi Országos Szlovák Önkormányzat volt. A konferencián, melyet Petőcz Kálmán, az FKI nemzetközi kapcsolatokért felelős igazgatója vezetett, hét előadás hangzott el a magyarországi szlovákok helyzetéről. Ján Fuzik (az Országos Szlovák Önkormányzat elnöke) a magyarországi nemzeti kisebbségi önkormányzati rendszer működését ismertette, Vilma Prívarová (a Külföldön Élő Szlovákok Hivatalának elnöke) Szlovákiának a Magyarországon élő szlovákokhoz való viszonyulását vázolta, Paulík Antal (a magyarországi Miniszterelnöki Hivatal Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatalának főosztályvezetője) a magyarországi szlovákság rendszerváltozás utáni helyzetét értékelte. A tanácskozás második részében Anna Divičanová (a Magyarországi Szlovákok Kutatóintézetének tudományos főtanácsadója) ez elmúlt század keretei közt foglalta össze a magyarországi szlovákok helyzetének alakulását, Kaltenbach Jenő (a nemzeti kisebbségekért felelős volt magyarországi ombudsman) előadása a kisebbségi önkormányzat gyakorlati szerepét vizsgálta, Öllös Lászlóé (az FKI elnöke) térségünk kisebbségi jogvédelmét és érdekérvényesítését, Kraszlán István (a magyarországi Oktatási és Kulturális Minisztérium szlovák referense) pedig a magyarországi szlovák oktatási rendszer és a civil szervezetek kapcsolatát értékelte. Jelen volt Tibor Mikuš, Nagyszombat megye önkormányzatának elnöke is, aki kitért arra, hogy a kultúrák különbözősége nem elválasztja, hanem gazdagítja az egymás mellett élő szlovákokat és magyarokat. A rendezvény elején felszólalt Dušan Čaplovič emberi jogi és kisebbségi miniszterelnök-helyettes, a konferencia védnöke; szavait élénk érdeklődés övezte, tekintettel az éppen fagyos szlovák-magyar helyzetre. Erre – mármint a két ország közti politikai patthelyzetre – ő maga is kitért, fájlalva a szlovák-magyar és a magyar-szlovák kapcsolatok mai állapotát. Történészként és államférfiként is a kultúra és a művészet tudathumanizáló szerepét hangsúlyozta. „Meg kell tanulnunk kölcsönösen odafigyelni egymásra, hogy egymást nem sértegetve teret biztosíthassunk a folyamatos párbeszédnek” – mondta. Čaplovič elítélte azokat a kezdeményezéseket, melyek a két nemzetet fölé- és alárendeltségi viszonyítások mentén egymás ellen igyekeznek fordítani. „Nincs kiválasztottak történelme, amiként a történelem sem vádirat. A történelem nem vádol, hanem magyaráz” – mondta.