A legismertebb szlovákiai magyar szociológus, Lampl Zsuzsanna Magyarnak lenni – A szlovákiai magyarok értékrendje című, a Fórum Kisebbségkutató Intézet kiadásában megjelent tanulmánykönyvének bemutatóeste volt csütörtökön a dunaszerdahelyi Vámbéry Irodalmi Kávéházban.

A komoly kutatómunkára épülő tanulmánykötet egyes témaköreit (mitől lesz valaki magyar, a stabil magyar választópolgár portréja, a szlovákiai magyarok politikai identitása, az egyetemet végzett szlovákiai magyar fiatalok választásai és lehetőségei, a nonfrofit szervezetek részére történő adományozás alakulása az országban stb.) ismertetve a szintén szociológus Végh László, az estet vezető publicista, Miklósi Péter, de az érdeklődő hallgatóság véleménye is megegyezett abban, hogy haszonnal, önismeretünk egyfajta olvasókönyveként forgathatja mindenki Lampl Zsuzsanna új könyvét. Aki ez alkalomból a Paraméternek is szívesen nyilatkozott.

o Mennyire váltotta be várakozását ez az est?

– Én nagyon jól éreztem magam. Megmondom őszintén, nem tudtam, most sem tudom, hány ember szokott idejárni egy-egy ilyen könyvbemutató estre. Nem is érdekes ez per pillanat számomra, mert én jól éreztem magam, s talán a hallgatóság is. Egy ilyen könyvtől egyébként is illúzió azt várni, hogy tömegeket vonzzon. Úgyhogy én örülök és elégedett vagyok. Különben is szeretek Dunaszerdahelyen lenni…

o Könyvének első bekezdésében írja, hogy „..és tizenkilenc éves koromnak addig a pillanatáig sosem gondolkodtam azon, hogy valami más is lehetnék”. Mármint magyar. És foglalkozását tekintve? Ebben az alaposan megváltozott világban? Szociológusi munkássága mellett újságíróként is ismert, egyetemen oktat. Jelen könyvének tanúsága szerint ön eleve birtokában van olyan háttérismereteknek, hasznosítható tőkének, amely más, hogy úgy mondjuk, populárisabb pályára is alkalmassá tenné önt. Ilyesmi nem fordult meg a fejében?

– De. Például nagyon szívesen lennék lakberendező. (nevet) Ha viszont arra céloz, nem lennék-e politikus, nos én erről azért nem gondolkoztam soha, mert valahol a lényemet tekintve egy szabad ember vagyok. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy a politikusi pályával járó rengeteg kötöttség nekem tetszene. Hogyha a szakmai szempontok szerepet játszanának, lehet, hogy még érdekelne is a dolog. Ám az az igazság, hogy még soha senki nem kért fel ilyen szerepre, következésképp nem is foglalkoztam ezzel a kérdéssel.

o Bízzunk benne, hogy a Magyarnak lenni nagyon sok gyakorló politikusunk kezébe is eljut. Írása közben az ön szeme előtt lebegett-e valamilyen olvasói célcsoport? A szakembereken, vagy az és ilyen-olyan okokból érdeklődő laikusokon kívül?

– Ha egyáltalán, akkor az utóbbiak. Az érdeklődő emberek. A teljesen laikusokat az ilyen munka elriasztja, hiszen ez a könyv nem regény. Nekem valójában az lebegett a szemem előtt, s örülök neki, hogy erre Miklósi Péter is ráérzett olvasás közben, hogy úgy írjam meg ezeket a dolgokat, hogy minden spontán érdeklődőnek világos legyen. Mert meg lehetett volna ezt írni egy olyan szakmai nyelven, hogy én magam rosszul lettem volna tőle. Én nem a szakmának írok elsősorban. Nekem nem az a szándékom, hogy egy szűk rétegnek írjak, bár nincsenek kétségeim afelől, hogy így is csak egy szűk társadalmi réteg az, melyet az ilyen szociológiai tanulmányok érdekelnek.

o Legközelebb milyen munka várható öntől?

– Ami a szociológiát illeti, igazából a gazdaságpolitika az, ami mostani könyvemben tárgyaltaknál még sokkal jobban érdekel. Úgyhogy, ha minden jól megy, akkor a vállalkozásokról fog megjelenni egy könyvem ebben az évben. Ám ez szlovákul fog megjelenni. Mert azt mondtam, szlovákul kell írni azért, hogy a szlovákok is hozzájussanak, a szlovák kollégák is olvassanak azokról az eredményekről, amelyekről vajmi keveset tudnak.

o Vagyis magyarnak lenni és szlovákul írni, kedves Zsuzsanna?

– Magyarnak lenni és szlovákul is írni. Azért, hogy a szlovákok is tudják, hogy mit jelent magyarnak lenni!