Somorja bulvárszinten arról híres, hogy itt lakik az MKP volt elnöke, közelében van a Kormorán Szálló, tavaly pedig botrányba fulladt egy zenei fesztivál

A felszín alatt azonban szerencsére, valami más, lényegesebb belső lakozik. Az évszázadok során mezővárosként, a középkorban a Csallóköz kereskedelmi központjaként létező városka élete nem bulvártémák körül forog. Egykori jellegét a szocialista panelkultúra hódításáig sikerült megőriznie. A létezését bizonyító legkorábbi okirat 1238-ból származik, és villa Sancta Mariaként említi; mai neve ebből alakult ki: 1383-ból már Samaria alakban maradt fenn. A város jelenleg mintegy 13 000 lakost számlál, nagyjából 65 százalékban lakják magyarok, és mintegy 35 százalékban szlovákok (ez az arány azonban rohamosan változik az utóbbiak javára).
A fővárostól alig 20 kilométernyire fekvő egykori járási székhely legégetőbb gondja a közlekedés. Mintegy hatvanezer gépkocsi zúdul keresztül rajta naponta a 63-as főúton, Pozsony felé és vissza, s ez a helyzet egyhamar nem változik, sőt csak romlás várható. Már tegnap késő lett volna, de a kormány csak 2013-ra ígéri a déli gyorsforgalmi út építésének elkezdését. Domsitz Károly polgármester ezt sem látja reálisnak, hiszen minden jel arra utal, hogy hiányzik hozzá a politikai akarat. Bár a leendő, R7-esként emlegetett út nyomvonala nagyjából Dunaszerdahelyig tervasztalon fekszik, a telkek felvásárlása még el sem kezdődött.

Ipar + rekreáció

Mezővárost említettünk – Domsitz Károly is ezzel kezdi Somorja bemutatását. Mint elmondja, megválasztásakor az volt a célja, hogy a mezőváros jellegűből másfajta város alakuljon ki. Ennek két feltétele volt. Az egyik, hogy ipar települjön ide. Még alpolgármestersége idején érkeztek az első olasz befektetők a városba, s ez adott alkalmat a 12 hektáros ipari part létrehozására. A terület nagyobb része azóta már beépült. A polgármesternek az volt a nem titkolt célja, hogy visszacsábítsa Pozsonyból azt a munkavállalói réteget, amely a fővárosban kereste-keresi a megélhetését (a munkaképes lakosság fele még mindig ingázik). Igaz, az itteni bérek elmaradnak a fővárosiak mellett, de remélhetően ezek a cégek is eljutnak arra a szintre, hogy helybeliekből alakuljon ki a középvezetői rétegük. Az iparosítási szándék nem volt öncélú: az említett közlekedési hiányosságot lenne hivatott megoldani, hiszen aki Pozsonyban dolgozik, naponta három órát elutazik az életéből. Az utazási költségekről nem is szólva. Sajnos, a világválság, bármit ígérgetnek a politikusok, ezt a várost sem kerüli el, s már mostanában kisebb elbocsátások, munkaidő-csökkentések történnek. A másik feltétel az lenne, hogy a Duna mentén, a csölösztői oldalon kiépülne az az üdülő- és szabadidőközpont, amely nemcsak a somorjaiak, hanem a környékbeliek számára is vonzó lehet. Ma még kezdeti stádiumban van. A két célt úgy szeretnénk megvalósítani, hogy kiegészítsék egymást, s közben a belváros érintetlen marad; akkor majd jó lesz Somorján élni. Erre a szándékra épül a város tavaly átdolgozott és jóváhagyott fejlesztési terve is. A történelmi mag, a Fő utca és a Gazdasor közötti rész, valamint a szocializmusban épült panelházkoszorú adott, nemigen lehet rajta változtatni. Meglehetősen zsúfolt, kevés parkolóhellyel. Egy 1992-es felmérés szerint Somorján volt legmagasabb az egy főre eső gépkocsik aránya Csehszlovákiában.

Az egyben maradt torta

A városvezetőség sikerként könyvelheti el, hogy a privatizációs tülekedésben is sikerült megtartani a helyi rendelőintézetet, ami azt jelenti, hogy helyben maradtak az orvosok, akik ráadásul nem csak a város, hanem a környék – gyakorlatilag az egykori kisjárás – falvainak betegeit is ellátják. Ugyancsak sikerült megtartani a felnőttek számára az éjjeli orvosi ügyeletet és a mentőt. A költségekhez a környező falvak is hozzájárulnak. Ez akár más városok számára is példa lehetne, már ahol nem packázták el az orvosi ellátás ügyét. (A gyermekorvosi ügyelet más kérdés, az országos szinten vár megoldásra.) Ami szintén ritkaságszámba megy az országban: a somorjai önkéntes tűzoltók akcióképesebbek bármelyik város hivatásosainál.
Ami a szolgáltatásokat illeti, a városban szinte minden megtalálható, cipésztől, fodrásztól, patikától a masszázsszalonig, nem szólva az üzletközpontokról, hipermarketekről. Csak bankfiókból van hat. Az élet minősége azonban nem csak lakásban, utcában és boltok sokaságában mérhető. Kilenc sportágnak van klubja Somorján: vívás, kajak-kenu, futball, kosárlabda, birkózás, teniszszakosztályt találunk itt, de gimnáziuma, három alapiskolája és nyolc óvodája mellett művészeti alapiskolája, százharminc éves tűzoltózenekara, a régi zsinagógában nemzetközileg ismert galériája is van a városnak. Lehet, hogy kevesen tudják: Somorján például Eurégió néven több éve nemzetközi szimfonikus zenekar létezik (bajor, osztrák, cseh, magyarországi zenészekkel), amely évente több alkalommal együtt muzsikál, de ifjúsági szimfonikus zenekara sem alábbvaló, mert abban meg stockeraui, somorjai, mosonmagyaróvári fiatalok zenélnek együtt. A művelődési ház négyszáz férőhelyes színháztermében rendszeresek a bérletes előadások. Egyedül az oktatási intézményekben tanuló gyerekek nemzetiségi megoszlása aránytalan: míg magyar iskolába 484-en járnak, szlovákba 828-an. Az óvodák közül egy tisztán magyar, egy szlovák, a többi vegyes.

Lakni kéne

S mitől nem alszik nyugodtan a polgármester? Több mint száz bérlakás épült az utóbbi hat évben, de ez a történet nem mondható sikeresnek. Akik ugyanis rászorulnának a bérlakásra, nem engedhetik meg maguknak, akik meg bérbe tudnák venni, s biztonsággal tudnák törleszteni, nem jogosultak rá. Ez a csapda szintén nem helyi jellegzetesség, de azért nyomasztó Somorján is, hiszen a városi hivatalban egymásnak adják a kilincset a lakásra váró emberek. Ráadásul a lakbérhátralékosokkal nem tudnak mit kezdeni. Másik gond, hogy az új beköltözők, családiház-építők közül rengetegen laknak bejelentetlenül.

Ha Somorja, akkor Fórum Intézet

A Bibliotheca Hungarica Alapítvány 1997-ben beolvadt a Fórum Intézetbe, azzal a feltétellel, hogy a könyvtár állománya Somorján marad, és kutatókönyvtárrá válik. 2002-ben, amikor felmerült a kutatóintézet költözésének igénye, természetesen adódott a somorjai székhely, mert itt volt a könyvtár – mondja Tóth Károly, az intézet igazgatója. Az ideköltözésnek volt egy másik indoka is – meséli. A város nagyon szívesen fogadott bennünket. Ez abban nyilvánult meg, hogy amikor 2002-ben kaptunk egy komoly adományt Hunčík Pétertől, hogy kiépíthessük a megfelelő körülményeket az intézet zavartalan működéséhez, a város nagylelkűen úgy döntött, hogy jelképes áron eladja nekünk a telket és az épületet, amelyben a városi könyvtár volt. Sikerült egy emeletet ráépítenünk a régi épületre, majd az ajándékozásnak köszönhetően uniós forrásokból továbbfejlesztettük. Ez óriási segítség volt Somorja részéről. Egy-két várost leszámítva, Dél-Szlovákiában alig volt példa hasonlóra. Három éve sikerült befejezni az egész épületet, így most már egy fedél alatt működik a Fórum Intézet, a Bibliotheca Hungarica, a Szlovákiai Magyar Levéltár és a városi könyvtár. A két könyvtár jól kiegészíti egymást, hiszen állományuk mind a magyar, mind a szlovák kutatást lehetővé teszi. A Fórum Intézet köztudottan országos intézmény, kutatási programjai, kiadványai, internetes oldala nem kötődik kifejezetten a városhoz, ugyanakkor a helybeli értelmiség igényeit is igyekszik kielégíteni, és konferenciáira a város képviselőit is meghívja. A közös rendezvényeken mindig részt vesznek, ráadásul az intézmény egyik része, a városfejlesztési központ hathatósan hozzájárul Somorja fejlesztéséhez, tervezeteket dolgoz ki a város számára, és Somorja partnerkapcsolatait is igyekszik ápolni. A huszonöt munkatárssal (kutatók, szakmai kiszolgáló személyzet, adminisztráció) működő intézet el sem tudja képzelni, hogy másutt lenne a székhelye, hiszen közel a főváros, és a külföldről érkező kutatóknak sem okoz nehézséget ide eljutni.

Zalabai öröksége

Az öt éve Zalabai Zsigmond nevét viselő városi könyvtár nagy múltra tekint vissza: tulajdonképpen 1880-ban alakult, és többszöri költözködés után, 1984-ben találta meg a jelenlegi helyét. 2006-ban kapott új köntöst, s jelenleg 1100 nyilvántartott olvasója van. Vezetője, Bereck Zsuzsanna elmondja, hogy évente mintegy negyedmillió koronát költenek új könyvekre, és az igényeknek megfelelően mindent meg tudnak vásárolni. A könyvállomány 32 000 kötetből áll. Újdonság, hogy az egyetemisták saját maguk vehetik meg a számukra szükséges szakkönyveket (kifizetésük után a könyvtár állományát gazdagítják). Ez azért életképes ötlet, mert a szakirodalom útvesztőjében ma már nehezen igazodna el egy könyvtáros. Bereck Zsuzsanna fájlalja, hogy a gyermekek aránya nem mondható kielégítőnek (mindössze 300-an vannak), és a legifjabb nemzedék – mint egy felmérésük is igazolja – sajnos, keveset olvas. A gyerekeket különféle rendezvényekkel igyekeznek becsalogatni. Nagy súlyt helyeznek az óvodások könyvtári beíratására, s egymást érik a különböző rendezvények, könyvbemutatók, kiállítások. Jelenleg éppen Juhász Tibor és Bándy Katalin képeit tekinthetik meg a látogatók, tavaly év végén pedig Tóth László találkozott a legkisebb olvasókkal.