Magyar társadalomkutató intézet Somorján

Több mint fél évszázados törekvés válhat valóra ajövő nyáron, amikor atervek szerint aPozsonyhoz közeli Somorján megkezdi munkáját aszlovákiai magyar társadalomkutató intézet.

Az eddigi egyetlen ilyen szellemi műhely éppen hetven éve, 1931 novemberében jött létre, amikor a 80. születésnapját ünneplő Tomás Garrigue Masaryk államfő egymillió koronát adományozott a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság megalapítására. A pozsonyi Masaryk Akadémia néven ismertté vált intézmény különböző személyeskedésekből, olykor pedig anyagi visszaélésekből fakadó botrányokkal kísérve 1945-ig működött.

Hosszú, kényszerű hallgatás után az 1968-as prágai tavasz idején javasolta több közéleti személyiség, hogy a Szlovák Tudományos Akadémia égisze alatt hozzák létre a nemzetiségi kutatóintézetet. Ám alig egy hónap múltán a moszkvai segédlettel hatalomra jutó Gustáv Husák kemény ideológiai vonala ezeket az elképzeléseket is szétzúzta. Egészen a rendszerváltásig egyfajta búvópatakként feltörő kezdeményezések – főleg a Zalabai Zsigmond jegyezte Új Mindenes Gyűjtemény kötetei, továbbá a szlovákiai magyarság kulturális és társadalmi szövetségének, a Csemadoknak a védőernyője alatt megalakult néprajzi, nyelvművelő és dokumentációs szakmai társulások – jelezték, hogy a tudományos intézet megalapításának igénye ott munkált sok értelmiségi tudatában és terveiben.

Ezek a tervek részben a rendszerváltást követően váltak valóra, amikor sorra alakultak a szlovákiai magyar szellemi műhelyek. Közülük elsősorban a Mercurius Társadalomtudományi Kutatócsoport, a Gömör-Kishonti Múzeumegyesület, a Mátyusföldi Muzeológiai Társaság, a Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság és a Bibliotheca Hungarica Alapítvány tevékenységét tartják számon magyarországi szakmai körökben is. Párját ritkító tudományos és pedagógiai program megvalósítását tűzte célul a rév-komáromi Selye János Kollégium és a Professzorok Klubja, amely a fiatal tudósok szakmai fejlődését segíti, nem utolsósorban pedig ösztönzi minél erőteljesebb bekapcsolódásukat a felvidéki magyar közösség szellemi vérkeringésébe. Jelentős előrelépésként értékelhető a Fórum Társadalomtudományi Intézet öt évvel ezelőtti megalapítása, ahol négy műhely kezdte meg a munkát: Galántán a jelenkutatási részleg, Rév-Komáromban az etnológiai központ, Somorján pedig a Bibliotheca Hungarica és a Nemzetközi Nemzetiségi Szakkönyvtár.

Az intézet vezetői középtávú célként azt tűzték ki, hogy fokozatosan integrálják mindazokat a tudományos munkacsoportokat, amelyek számottevő eredményeket értek el a társadalomkutatás és a szellemi élet dokumentálásában. Az első állomás a Fórum Társadalomtudományi Szemle két évvel ezelőtti kiadása volt. Az évente háromszor megjelenő tudományos folyóirat azóta állandó publikációs lehetőséget nyújt a tudományos intézményeknek és a kutatóknak. Decembertől a közölt tanulmányokból és más anyagokból évente egy-egy angol nyelvű válogatás is készül.

– Elképzeléseink és többesztendős szervezőmunkánk eredményeként megkezdődött a somorjai Bibliotheca Hun-garica emeleti részének megépítése, ahol a jövő nyáron megkezdheti tevékenységét a Szlovákiai Magyar Társadalomkutató és Dokumentációs Központ – tájékoztatta lapunkat Tóth Károly. A Fórum Társadalomtudományi Intézet igazgatója elmondta azt is, hogy valószínűleg augusztustól két részleg, az általános kisebbségi kutatások, illetve a szlovákiai magyarság kutatásának főosztálya kezdi meg a munkát, kezdetben 30-40 főállású tudományos munkatárssal, továbbá hozzávetőleg 150 szerződéses kutatóval és más szakemberrel. Az ő egzisztenciális biztonságukat is szolgálja a már serényen tevékenykedő menedzsment, amelynek célja különböző hazai, magyarországi és más külföldi pályázatok, továbbá egyéb források révén szilárd anyagi bázist teremteni a magánintézet számára.

– Négy fogalom jellemzi legjobban törekvéseinket: tudástermelés, tudáskoncentráció, tudásszervezés és tudásközvetítés – fejtette ki a Népszabadságnak Öllős László politológus, a Fórum Intézet programigazgatója. Elmondta azt is, hogy nemcsak szlovákiai méretben, hanem európai viszonylatban is versenyképes intézetet kívánnak működtetni, amely képes lesz a hazai, a magyarországi és más külföldi megrendelők számára egyaránt kellő szintű tudást, tényanyagot nyújtani és közvetíteni a felvidéki magyarokról, a Szlovákiában élő más kisebbségekről, valamint az általános kisebbségkutatás szakterületeiről. – Az elmúlt tíz évben megszületett fontos részeredmények után eljött az ideje a szlovákiai magyarság szellemi önösszeszedésének és tudáskoncentrációjának, hogy ne romantikus elképzelések és prekoncepciók vezéreljék ködszurkálásainkat, hanem végre tudományos tények ismeretében tudjunk meg minél többet önmagunk, valamint a közép-európai térség sorskérdéseiről, lehetséges kitörési pontjairól, boldogulásáról. A születőben levő szlovákiai magyar tudományos intézmény ezt a célt szolgálja majd – hangsúlyozta Tóth Károly.

Pozsony, 2001. október