Szépséges üzenetek a múltból – Fórum Kisebbségkutató Intézet | Fórum inštitút pre výskum menšín | Forum Minority Research Institute

Kérlek segíts az új filmünk elkészítésében! Támogasd Te is! »

Szépséges üzenetek a múltból

Szépséges üzenetek a múltból

Arany A. László, a négy évtizede elhunyt jeles nyelvész fotográfiái a pozsonyi Brämer-kúriában

Pozsony. Üzenetek a múltból címmel Arany A. László (1909-1967) néprajzi és szociográfiái fotóiból nyílt kiállítás a Brämer-kúriában a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet és a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma rendezésében.
Ötven fotográfia kapott helyet az elsősorban nyelvészként nemzetközi hírnevet szerzett Arany A. László 1300 felvételt tartalmazó hagyatékából a múzeum galériájában. Ötven fénykép, amely arról árulkodik, hogy a (cseh)szlovákiai magyarság jeles alakja – akinek munkássága több évtizedre feledésbe merült, és csak a rendszerváltás után került újra a megérdemelt figyelem középpontjába – nem csupán nyelvészként hagyott hátra jelentős életművet, hanem fotográfusként is nagy tehetséggel bírt.
Felvételei, amelyeket nyelvjárásgyűjtő útjain (főként a Zoboralja falvaiban, de Kassa környékén és Gömörben is) készített a háborús esztendőkben, 1941 és 1943 között a szlovák államban maradt magyarok mindennapjairól az akkori évek falusi társadalmának fontos képi dokumentumai, s egyúttal olyan lenyűgöző szépségű, meghitt hangulatú, biztos érzékkel megkomponált fotók, amelyek megérintik a lelket.
Arcok, csoport- és életképek, melyeken végigvonul egy-egy falu teljes generációja, az élet megannyi hétköznapinak tűnő, elkapott pillanatai, fotók, amelyeken látszólag semmi különleges nem történik – mégsem lehet meghatottság nélkül nézni ezeket a felvételeket, amelyeknek szívbemarkoló varázsától nehéz szabadulni.
Az ugyan mindennapos történet, hogy egy-egy tárlat – anyagával, a ködbe tűnt idő faggatásával, feltárásával – a közeli vagy a messzi múltba vezet bennünket, onnan hozva üzeneteit a mindenkori mának, s megelevenítve előttünk egy letűnt világot, vagy éppen bepillantást engedve ennek-annak egy korábbi fejlődési szakaszába, az azonban egyáltalán nem megszokott jelenség, hogy a kiállított művek segítsék világra rég – esetünkben több mint négy évtizede – elhunyt alkotójukat. Mert most mi ennek a nem szokványos folyamatnak lehetünk tanúi. Hiszen egy művész, egy fotográfus születik most itt a szemünk előtt e csodálatos tárlat megnyitásának pillanataiban. Visszamenőleg, s visszamenőleg is beilleszkedve a fotótörténetbe, módosítva egyszersmind egyik jelentős ágának, a szociofotónak az értékrendszerén, mai napig érvényes hierarchiáján – ezek a jeles József Attila-díjas költő, Tóth László méltató szavai, melyeket Nagy Myrtill, a kiállítás egyik kurátora tolmácsolt a megnyitón.
A kiállítás másik kurátora, Végh László, a Bibliotheca Hungarica igazgatója elmondta: Arany A. László hagyatékát jó barátja, Lipcsey Gyula őrizte évtizedeken keresztül. Az ő halála után került a terjedelmes hagyaték, többek közt az 1300 fotográfia a Fórum Kisebbségkutató Intézet birtokába. Az anyagból egy kisebb, mintegy 20 darabból álló kiállítást már bemutattak Rozsnyón. A pozsonyi tehát az első nagyobb merítés Arany A. László fotóiból, s így is csupán apró ízelítő a gazdag fotóhagyatékból. Ám ez a kis ízelítő is olyan szemet-lelket gyönyörködtető, hogy kár lenne elmulasztani. Október 26-ig láthatják a Brämer-kúriában.

KategóriaCikk