Tízévesen-felnőtt – Fórum Kisebbségkutató Intézet | Fórum inštitút pre výskum menšín | Forum Minority Research Institute

Kérlek segíts az új filmünk elkészítésében! Támogasd Te is! »

Tízévesen-felnőtt

Tízévesen-felnőtt

Beszélgetés Tóth Károllyal, a Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatójával

– A szlovákiai magyarság korábbi évtizedeiben, tulajdonképpen a kezdetektől fogva, hol nyíltan, hol burkoltan időről időre felmerült egy társadalomtudományi inzézet, vagy ha úgy tetszik, átfogó tudományos intézményrendszer kialakításának igénye. Ilyen azonban soha nem született meg, legfeljebb néhány úgymond fiókiroda létezett, a szlovák intézmények keretében működve, ha cinikus akarnék lenni, azt mondanám, általában a mellékhelységek mellett. A Fórum Intézet létrejöttével vajon valóra vált-e a régi álom?
– Mielőtt válaszolnék a kérdésre, két időszakot emelnék ki. A hatvanas, majd még erőteljesebben a nyolcvanas évek vége is arról szólt, hogy létre kell hozni egy magyar társadalomtudományi intézményt Szlovákiában. Az utóbbi kísérlet a kinyilatkozatáson túl konkrétabb formát is öltött. Az Új Mindenes Gyűjtemény /amely fejlődő szlovákiai magyar tudományosság legjelentősebb eredményeinek rendszeresen megjelenő fóruma kívánt lenni, mint fogalmazódott meg az indulásakor-a szerz. megj./ kilencedik kötetének készítésekor rendeztünk egy ankétot. A társadalomtudományok területén dolgozó embereket kérdeztük meg, hogyan képzelnének el egy olyan intézetet,a mely a szlovákiai magyarság kutatásával foglalkozna. A beérkezett mintegy ötven válaszból az Új Mindenes Gyűjtemény szerkesztőbizottsága összeállított egy tervezetet, ebben lényegében minden megfogalmazódott, az intézet szerkezete, a folyóiratalapítás, az alapítványi rendszer kiépítése, amely akkoriban eléggé újdonságnak számított, Püspöki Nagy Péter javasolta, további a kimenetek, tehát hogy mire is lenne jó az intézet, s ezt a tervezetet a Gyűjtemény kilencedik kötetében közzé is tettük. Aztán jött a rendszerváltás, akkor mindenki szétszéledt a politikába, de azért akadtak, akik amolyan műhelymunkaszerűen elkezdék a tudományos tevékenységet. Kilencvenhatban éreztük mi úgy, hogy a helyzet, a kapcsolatrendszer és az anyagi háttér egyaránt lehetővé teszi egy olyan intézmény létrehozását, amely kilencvenkilenc százalékban megfelel a nyolcvankilences elképzeléseknek.
– Anyagi háttéren mit értesz?
– Azt értem, hogy addigra, vagyis hat-hét év alatt olyan kapcsolati tőkét építettünk ki, amelynek révén már megfinanszírozhatónak tartottuk az elképzelés realizálását, beleértve legalább egy tucatnyi kutató foglalkoztatását, az adminisztrációt, az épület fenntartását, természetesen hosszú távon. Végül kilencvenhat őszén megalakítottuk a Fórum Társadalomtudományi Intézetet, ez volt az első neve, aztán 2002-ben lett Fórum Kisebbségkutató Intézet mint jogutód, somorjai székhellyel, más különösebb változás nem történt. Hangsúlyoznám viszont, hogy már az elejétől három szempont vezérelt bennünket. Az egyik, hogy az intézet kőintézményként működjön, azaz legyen épülete, könyvtára, különböző helyiségei.
– Röviden, központban gondolkodtatok.
– Egy olyan központban, ahová a kutató be tud jönni,ahol kutatók dolgoznak főállásban, vagyis amely egzisztenciát is biztosít. A másik, hogy a szlovákiai magyarság számára teljesen nyitott kőintézmény legyen, ahol minden olyan kulturális érték megtalálható és elérhető, amelyeket a könyvek, folyóiratok, hagyatékokban fellelt levelek és más dokumentumok jelentenek. Tulajdonképpen ehhez köthető a harmadik szempont: szolgálja, kiszolgálja azt a közössséget,amelynek révén működni tud. Közfunkciókat is ellásson a kultúra területén. Nagyon nehezen indult az egész, hiszen a mečiari időszakot éltük éppen, mely kilencvennyolcig tarott.
– Én pedig éppen az ellenkező oldalról akartam közelíteni. Segített-e benneteket valamilyen politikai hátszél?
– A jogi háttér adott volt, ahhoz Mečiarék nem nyúltak hozzá, bár az alapítványi törvénnyel megpróbálták állami befolyás alá vonni az alapítványokat. Mészáros Lajos javaslatára olyan jogi formát választottunk,amely teljesen kívül esett az addigi normákon: ez a jogi személyek társulását jelentette. Ilyenképpen a Katedra Alapítvány és a Fórum alapítvány közösen létrehozott egy harmadik intézményt, vagyis önálló jogi személyt, amely a kerületi hivatalhoz tartozott. Ezt azért fontos megjegyezni, mert amit Mečiarék célba vettek abban az időbszakban, az mind a belügyminisztérium hatáskörébe tartozott, s ha módosítani akartak volna az egészen, legutoljára kerül sorra a mi említett formációnk. Tehát jogi személyek társulásaként alakultunk meg és működünk máig. A két alapítvány alkotja a közgyűlést, és ők is határozzák meg az intézmény működését.
– Következésképpen az időközben végbement, illetve a fejlődés, a gyarapodás irányában ható folyamatos szerkezeti és tartalmi változásokat is, gondolom.
– A mečiari időszakban adottak voltak bizonyos anyagi lehetőségek, melyekkel pályázatok útján mi éltünk is. Sőt elég komoly összegekről beszélhetünk. Akkor sem volt titok, ma sem titok, hogy mi mindenre pályáztunk,amire lehetett, s az elnyert pénzeszközöket az intézet szisztematikus építésére fordítottuk. A gyakorlat nyelvére lefordítva, ha azt mondtuk, szakkönyvtárat kell kialakítani, akkor vettünk polcokat, vettünk könyveket, mindehhez embereket alkalmaztunk és így fejlesztettük itt Somorján tovább a korábban már létező Bibliotheca Hungaricát.
– Ez tulajdonképpen alaptégláját képezte az intézetnek.
– Így van. És a komáromi etnológiai központtal, a néprajzi társaság egy részével együtt, mely szintén hozzánk kapcsolódott, tekintélyes szakmai hátteret jelentett az infrastruktúra megteremtésében, szakmai garanciát pedig a néprajzkutató Liszka József, a szociológus Végh László, valamint az író, kritikus, irodalomtörténész, egyetemi oktató Zalabai Zsigmond, aki sajnos már nincs köztünk. Kilencvennyolc után, amikor az első Dzurinda-kormány jutott hatalomra, gyökeresen megváltozott a helyzet. Egyrészt a nagy nyugati alapítványok kivonultak Szlovákiából, ugyanakkor állami források még nem jöttek létre, az úgynevezett 2%-os törvény meg egyebek, a kisebbségi kultúrák támogatása, úgyhogy a Mečiar-korszak után bizony nehéz helyzetbe került az intézet. S ebben a helyzetben egy másik problémát is meg kellett oldanunk, tudniillik 1996-1998 között nagyon sok olyan programot felvállaltunk, melyek nem illeszkedtek teljesen az intézet eredeti profiljába. Szét kellett választanunk a feladatokat, ezért három részre osztottuk az intézetet. Létrehoztuk a Fórum Kisebbségkutató Intézetet, mely kutatásokkal, dokumentációs tevékenységgel, könyvtár és levéltár működtetésével foglalkozik. Létrejött a Fórum Információs Központ, melynek célterülete elsősorban a dél-szlovákiai civil szektor, civil szervezeteknek nyújt szolgáltatásokat, képzéseket szervez a számukra. A harmadik a Közéleti Kérdések Intézetet, mai néven a Fórum Régiófejlesztési Központ, mely a kistérségi fejlesztési programok mellett szintén a civil szektor fejlődését hivatott elősegíteni különféle tematikájú kampányokkal. Ez a három intézmény konzorciumot alkot, miközben természetesen mind ahárom önálló jogi személy, mindegyiknek külön-külön vezetése, döntéshozó szervei vannak, de -Fórum Intézet néven-egy tető alatt működnek az egész Dél-Szlovákiára kiterjedő hálózatot alkotva,a kár a képzésekre, akár a határokon átnyúló kapcsolatok építésére gondolunk, például. Fontos itt hangsúlyozni a három intézmény együttműködését, ahogy kiegészítik egymást, ugyanis a két utóbb említett, hogy mást ne mondjak, hasznosítja, a gyakorlatban érvényesíti azt a tudást, amely a kisebbségkutató intézetben felhalmozódik. Az elmúlt hat évben legalább tizenöt, certifikátumokkal rendelkező, tehát akkreditált képzési programot szerveztünk civil szervezeteknbek, Kassától Somorjáig. Tankönyvet is kiadtunk hozzá, kézikönyvet, egyebeket. A régiófejlesztési központ pedig most, az európai uniós csatlakozás után komoly kisebbségi, helyi projektumokat készít önkormáynzatoknak, társulásoknak, eurorégióknak. Birtokunkban van egy olyan tudás, melyet naprakészen tudunk alkalmazni. Folyamatosan jelennek meg publikációs tevékenységünk eredményei, fogynak könyveink, eljutnak a könyvtárakba, szakmai intézményekbe, egyetemekre. Sikerült olyan presztízsre szert tennünk, hogy ha valaki szlovákiai kisebbségi témakörben végez kutatást itthon, Magyarországon, Nyugat-Európában, óhatatlanul nálunk köt ki. Egy intézmény tekintélyét az szabja meg, hogy nem lehet kikerülni, eygszerűen belebotlik az ember.
– Hány munkatárssal jutottatok el erre a szintre?
– Huszonhárom embert foglalkoztatunk főállásban, s körülbelül hatvan-hetven külsős, de van, amikor csak húszat, van amikor nyolcvanat. Működik ezenkívül negyven-ötven fős kérdezőbiztosi hálózatunk, azaz Dél-Szlovákiában tudunk készíteni magyar mintát, közvélemény-kutatást végezni, ezeket csináljuk is, megrendelésre is, mint megrendelőt beleértve a Magyar Koalíció Pártját, és nemcsak őt.
– Akartam kérdezni, politikától független intézet a Fórum-de vajon a politika fordul-e hozzátok bizonyos információkért, adatokért?
Valóban politikától független intézmyén vagyunk, ezt úgyszintén fontos hangsúlyozni, ugyanis az összes kutatási eredmény minősége attól függ, hogy egy intézmény mennyire tudja magát függetlennek, illetve függetlenné tenni, ez nem mindig megy magától, de a szándék, az lényeges. Ami az MKP-t illeti, az elmúlt időszakban meglehetősen profi pártként komoly megrendelésekkel jelentkezett nálunk, hogy reális képet kaphasson arról a közegről,ahol működik. Közvélemyény-kutatsát, szociológiai és identitástudat-felmérést-ilyesféle kutatásokat végeztünk a számukra. Ezek eredményei nagyon fontosak voltak olyan szempontból is, hogy miként alakítsák hosszú távú stratégiájukat és szerintem az elmúlt időszakban gyökeresen befolyásolta a párt politikáját főként a választási kampány előtt és alatt.
– Vissazkanyarodva publikációs tevékenységetekhez, kiadványaitokhoz, csak a témaköröket tekintve is elég széles a skála.
– Több sorozatot indítottunk, éppen abból következően, hogy sokrétű kutatói tevékenységet folytatunk, de az egyes részlegeken belül is vannak sorozatok, mindent egybevetve a bibliográfiáktól a lokális és regionális néprajzi monográfiákig. Nemzetiségi évkönyvünk a szlovákaii nemzeti kisebbségekről ad képet rendszeresen, negyedévenként lát napvilágot a Fórum Társadalomtudományi Szemle. Tavaly jutottunk el oda, hogy monografikus, azaz összegző jellegű munkákat jelentessünk meg honi magyarságunk életéről, külön sorozatban, Magyarok Szlovákiában címmel. Eddig négy kötet jelent meg. Az első egy általános jelentés, melyet Hunčík Péter és Fazekas József szerkesztett, a másodikat, egy dokumentum-gyűjtemény szintén ők, és a közelmúltban jelent meg a kultúrával, illetve az oktatásüggyel foglalkozó kötet. Ezekre igencsak büszkék vagyunk, merthogy sikerült bennük összegezni az eddigi tudást. Most van előkészületben a közéleti kötet, egy másik nyelvi álapotokról, a harmadik a népi kultúráról.
– Az intézet alapításának, indításának anyagi körülméyneiről már szóltunk az elején. Miből éltek, miből tartja fönn magát és produkál a Fórum Intézet ma?
– Három forrásból. Először is alapítványi pénzekből, vagyis pályázunk, de nagyon vigyázunk arra, hogy tevékenységre pályázzunk, ne pedig a pályázathoz kössük a tevékenységet. Ez nyugati, magyarországi, szlovákiai pénzeket hoz, s költségvetésünk negyven-hatvan százalékát jelenti évente. Újabban a saját tevékenységünk utáni bevétel is folymatosan növekszik, és itt nem csupán az eladott könyveinkre gondolok, hanem már mint említettem, bérmunkát vállalunk, elemzéseket, kutatásokat végezünk megrendelésre. Harmadik forrásként itt van ez az épület, székházunk, melyet megpróbálunk úgy hasznosjtani, hogy abból jövedelmünk is származzon, vagyis bérbe adunk helyiségeket, kiadjuk például a konfenencia-termet.
– Ez az emeleti rész teljesen új.
– Sőt mondhatnám, ezekbn a pillanatokban végzik az utolsó simításokat. A városi könyvtár épületére-melyet egy koronáért vettünk meg a várostól,ami egy fantasztikus dolog volt-építettünk rá második szintet. Hučík Péter anyagi támogatásával kezdtük 2002-ben, majd uniós forrásokból sikerült folytatni és tető alá hozni. Komoly megpróbáltatást jelentet az elmúlt négy évben, sok energiánkat lekötöte. De most már örülünk-méltó körülmények között folytatódhat a szlovákiai magyar nemzeti kisebbség tudományos szintű szolgálata.

KategóriaCikk