Tóth Károly – az ember, aki mindig tudott újítani – Fórum Kisebbségkutató Intézet | Fórum inštitút pre výskum menšín | Forum Minority Research Institute

Kérlek segíts az új filmünk elkészítésében! Támogasd Te is! »

Tóth Károly – az ember, aki mindig tudott újítani

Tóth Károly – az ember, aki mindig tudott újítani

Tóth Károly a szlovákiai magyar közélet utóbbi 25-30 évének egyik legeredetibb, legleleményesebb képviselője volt. Karcsi mindig tudott újítani, képes volt haladni a korral, sőt, inkább mindig előtte járt egy lépéssel.

Én most a szellemi örökségének és munkásságának legfontosabb, távolba mutató mozzanatait szeretném kiemelni. Csak az 1989-cel kezdődő időszakkal foglalkozom, hiszen mi azelőtt nem voltunk közvetlen munkakapcsolatban.

Karcsi volt a kezdeményezője annak a találkozónak, amelynek eredményeképpen 1989. november 18-án Vágsellyén megalakult a Független Magyar Kezdeményezés (FMK). Az FMK volt 40 év után az első olyan szabad politikai képződmény Szlovákiában, amely nem a kommunista párt vezetése alatt működő Nemzeti Front részeként alakult, megelőzvén így a Nyilvánosság az Erőszak Ellen (VPN) politikai mozgalmat is. Az FMK liberális mozgalomként határozta meg önmagát. Abban az időben a liberalizmus a szűken vett pártpolitikai ideológián túl sokkal többet jelentett: az emberi jogok és szabadságjogok védelme elvének meghonosodását, a jogállam és a szabad piacgazdaság kiépülését. Ezek nélkül semmilyen más politikai -izmus nem létezhetne. A liberális demokrácia alapelveit leíró első FMK programnyilatkozat ihletként szolgált a szlovák és cseh forradalmi erők számára.

Ám Karcsi viszonylag gyorsan rájött, hogy a Václav Havel nevével fémjelzett, civil mozgalmakra épülő úgynevezett apolitikus politika hosszú távon zsákutcába vezet. A politika, a közügyek intézése kemény, profi munka, rátermett, szakértelemmel bíró embereket, intézményeket, szervezeti hátteret kíván. Már amennyiben autentikus politizálást kíván folytatni egy meghatározott eszmevilág körül csoportosuló társaság, és nem más társadalmi szervezet, egyházközösség, esetleg lobbicsoport infrastruktúrájával való összenövésből profitál. Ez ugyanis előbb-utóbb negatív következményekkel jár mindkét fél, de főleg a társadalom számára. Ezért csakhamar meghirdette az FMK párttá alakulását. Bár sok bizonytalanság és ellenérzés övezte ezt a tervet, végül 1992 tavaszán megvalósult.

Az átalakult politikai szervezet – most már Magyar Polgári Párt néven – átfogó programdokumentummal állt a közvélemény elé. Ez annyiban volt újszerű, hogy volt egy általános része – Szabadság és Felelősség néven, és egy külön kisebbségi része Gazdag Kisebbség címmel. Módszertanilag azért volt ez érdekes, mert a program implicite arra is választ keresett, hogyan függ össze a jogállam, a demokrácia kiépítése, a gazdasági fejlesztés és a kisebbségi jogok érvényesítése. Mindez megfontolandó most is, amikor sokan úgy gondolják, hogy pártot lehet gründolni és működtetni sokkal egyszerűbb módon. Lehet, persze, lehet, csak ez hová vezet?

A Magyar Polgári Pártnak nem adatott meg, hogy az új struktúra ernyője alatt teljesen kibontsa potenciálját. Nem sikerült választási szövetséget kötnie sem szlovák pártokkal politikai-ideológiai alapon, sem a két másik magyar párttal nemzeti alapon. Amikor 1994-ben az előrehozott választások előtt mégiscsak sikerült koalícióra lépni az Együttélés Politikai Mozgalommal és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalommal, Karcsi elhatározta, hogy fokozatosan átevez a civil szféra felé.

Először megalapította a Fórum Alapítványt és a Civitas Alapítványt, majd elérkezettnek vélte az időt, hogy megvalósítsa régi álmát, egy szlovákiai magyar tudományos műhely és kutatóintézet létrehozását. 1996 őszén meg is alakult a Fórum Társadalomtudományi Intézet, amely később Fórum Kisebbségkutató Intézet néven vált igazán ismertté és becsültté. A Fórum Intézet később szárnyai alá vette a Bibliotheca Hungarica könyvtárát, a Dél-Szlovákiai Civil Kezdeményezések Hálózatát, bábáskodott a Fórum Információs Központ és a Fórum Régiófejlesztési Központ kialakításánál.

A Fórum Intézet működése kapcsán Karcsi innovációja a tartalom minőségének megőrzése mellett a működéshez szükséges pénzalap megteremtésének (fundraising) stratégiája volt. Akkor, amikor a legtöbb szlovákiai magyar szervezet egy, maximum két „biztos” forrásra támaszkodott, és ha ez elapadt, a szervezet bajba került, Karcsi sokat dolgozott azon, hogy diverzifikálja a működéshez szükséges eszközök megszerzésének módját. Ez később hozzájárult ahhoz, hogy amikor az EU-hoz való csatlakozás következtében merőben megváltozott a donori környezet, a Fórum Intézet az elsők között volt képes ehhez alkalmazkodni. A másik fontos elem, amivel előnyre tett szert a Fórum Karcsinak köszönhetően, a digitalizációra való korai áttérés.

Az 1998-as pártegyesítés részben jótékony hatással volt a magyar közéletre. Ugyanakkor a pártpolitika fokozatosan teljesen rátelepedett a civil szférára, annak minden szegmensére. Ekkor született az ötlet, hogy létre kell hozni egy szlovákiai magyar civil ernyőszervezetet, amely a civil szervezetek közötti egyeztetést, információcserét szolgálná, ugyanakkor képes lenne arra, hogy megszólaltassa a szlovákiai magyar civil társadalom autentikus hangját a belföldi politikusok és politikai intézmények felé, a szlovák közvélemény felé, valamint Magyarország és a nemzetközi szervezetek felé is. 2009 elején Csölösztőn megalakult a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala. Karcsi éveken át volt a Kerekasztal szóvivője, miközben a Fórum Intézeten keresztül gyakorlatilag szavatolta a Kerekasztal, illetve az ott működő Jogsegélyszolgálat szervezeti hátterét.

Sajnos, elég fiatalon el kellett távoznia közülünk. Munkásságával viszont szilárd alapokat rakott le a jövőre nézve. Köszönjük szépen, Karcsi. Nyugodj békében.

KategóriaMegemlékezés