Rekordidő, röpke négy hónap alatt készült el Somorján az épület – a csaknem 500 négyzetméteren igényesen, átgondoltan és célszerűen kialakított terek fogadják a látogatót

Az intézet három részlege azelőtt három különböző városban – Galántán, Somorján és Komáromban – működött. „Galántán leginkább a munkához fontos szakkönyvtári háttér hiányzott – árulja el Tóth Károly, az intézet igazgatója. – Somorján található a Bibliotheca Hungarica, az intézet könyvtára és levéltára, Komáromban pedig az Etnológiai Központ néprajzi szakkönyvtára. Fölösleges lett volna Galántán is egy új könyvtárat kiépíteni. Itt, Somorján a könyvtári háttér mindenki számára adott lesz. Ezenkívül az is Somorja mellett szólt, hogy nagyon sokan dolgoznak az intézetben a városból és környékéről, s míg Galántán volt a székhely, az utazások, a távolság meg egyéb tényezők szintén nehezítették az információcserét. Most ez is megoldódott.”

Kívülről a Fórum Intézet új központja egyáltalán nem hivalkodó, az emeletráépítésről első pillantásra csupán a friss festékszín árulkodik, bent azonban igényesen, átgondoltan és célszerűen kialakított terek fogadják a látogatót. A 20 számítógépből álló rendszer – megfelelő időbeosztással – akár 40-50 kutatót is képes kiszolgálni. A tágas, vetítővel és egyéb, korszerű műszaki berendezéssel felszerelt konferenciaterem sem marad sokáig kihasználatlanul. A Fórum Intézet ugyanis – más intézményekkel, valamint egyetemekkel együttműködve – a közeljövőben posztgraduális kisebbségtudományi-kisebbségpolitikai képzést szeretne indítani. „Az a tapasztalatunk – magyarázza Tóth Károly –, hogy a fiatalabb generáció tagjai meglehetősen járatlanok a szlovákiai magyar szakirodalomban. Az ő tudásszintjüket szeretnénk növelni.”

A szakkönyvtárat bárki, elsősorban természetesen az egyetemisták, a doktoranduszok bérmentve látogathatják. Azoknak a kutatóknak pedig, akik Pozsonyból vagy Budapestről érkeznek, szálláslehetőséget is tudnak biztosítani az intézetben a konyhából, étkezőből és vendégszobákból álló, otthonos hangulatú miniapartmanban.

Maga az ötlet, hogy az intézet galántai részlege a Bibliotheca Hungaricával egy fedél alá költözzön, egy évvel ezelőtt fogalmazódott meg. Idén augusztusban pedig a munkatársak már birtokukba is vehették a vadonatúj, modern székhelyet.

„Azt hiszem, ez rekordidőnek számít egy ilyen épület megtervezésében és kivitelezésében – véli a Fórum Intézet igazgatója. – Akadt egy szponzora az intézetnek Hunčík Péter személyében, aki felajánlott egy jelentős összeget, hogy Somorján kiépíthessük a Fórum Intézet központját. Az Illyés Közalapítvány pedig a felszerelésre és a berendezésre adott támogatást. Óriási segítséget kaptunk Somorja városától is. Három személyt feltétlenül név szerint is szeretnék megemlíteni, mert rengeteget köszönhetünk nekik. Domsitz Károly alpolgármestert, aki a legelső pillanattól kezdve segítségünkre volt, Jávorka Tamást, az épület tervezőjét, valamint Faragó Zoltánt, az építkezés kivitelezőjét. Azt hiszem, túlzás nélkül kijelenthetem, hogy mindenki számára presztízskérdés volt ennek az épületnek a mielőbbi felépítése, természetesen a minőségét is szem előtt tartva. Ennek köszönhető, hogy március végén megkezdődött a munka, és augusztus elején már be is költöztünk.”

Igazat kell adnunk Tóth Károlynak: valóban nem kis teljesítmény röpke négy hónap alatt elvégezni egy ilyen nagyszabású munkát. Érdekességként álljon itt néhány adat, melynek alapján némileg képet kaphatunk arról, mire is vállalkoztak a terv megvalósítói: a Fórum Intézet új székhelye 18 tonna acélt, 5 tonna bádogot, 1100 m2 szigetelést, 2200 m2 hőszigetelést, 2100 m3 gipszet, 2,7 km kábelt és 1,7 km számítógépes hálózatot nyelt el.

A tervezőt egyebek mellett az dicséri, hogy a szükségből erényt tudott kovácsolni: a helyiségekbe „belógó” acélkonstrukciót az épületen végighúzódó, azt összefogó díszítőelemmé avatta.

Lassan minden a helyére kerül a házban – folytatódhat a munka. Annál is inkább, mert amint azt a Fórum Intézet igazgatója megjegyezte, annyi a tervük, hogy azok megvalósítása nem két-három, hanem legalább kilencven évet vesz majd igénybe. Elsődleges céljuk egy kisebbségi kutatóintézet kiépítése, amelyben három részleg működne. A magyarságkutató részleg a szlovákiai magyar társadalomkutató és dokumentációs központ lesz, vagyis az eddigi hagyományos tevékenységüket fedné le, további tudományágakra is kiterjesztve a kutatást.

Egyre határozottabb körvonalakkal rajzolódik ki a romakutatási központ struktúrája. Ez a részleg, amely az elképzelések szerint 3-4 szakembert foglalkoztatna főállásban, eredetileg nem szerepelt a terveik között, ám az intézethez érkező kutatási felkérések, megrendelések egyértelműen azt jelezték, hogy komoly igény van rá. Természetesen a többi kisebbség helyzetét is figyelemmel kísérik majd.

Ezenkívül a kisebbségeket érintő általános, elméleti kérdések – kisebbségpolitika, kisebbségtudomány, jogállás – sem maradnak ki a kutatásaikból. „Ha ugyanis vállaljuk a szlovákiai kisebbségkutató intézmény szerepét – jegyzi meg Tóth Károly –, ezekkel a kérdésekkel is kell foglalkoznunk.” Elképzeléseik szerint egy-két éven belül 25 „félállású” és 50-60 külső munkatárssal dolgoznának.

Az átalakulás, illetve a továbbfejlesztés szempontjából nagyon fontos az a háttér-infrastruktúra, amelyet a házon belül szeretnének kialakítani. Pontosabban az interneten keresztül, adatbázis formájában működne. „Ezeknek az adatbázisoknak az a funkciójuk – mondja Tóth Károly –, hogy elektronikus formában, gyakorlatilag a települések szintjétől kezdődően felhalmozzanak minden olyan fontos információt, amelyet az intézetben dolgozók a kutatásaik során felhasználhatnak. Dolgozunk egy gazdasági adatbázison, amelynek segítségével mikroregionális szinten is mérhetők lehetnének bizonyos gazdasági tendenciák. Ugyanezzel a módszerrel dolgoztuk fel a szlovákiai magyar civil szférát és intézményrendszert, amelynek egy része már megtalálható az interneten.”

Tóth Károly úgy véli, ugyancsak nagy kihívást jelent számukra, hogy mindazt a tudáshalmazt, amelyet az intézet összpontosít, hogyan lehet „visszacsatolni” a társadalomba, a közéletbe.

Hogy mennyire elégedett az intézet jelenlétével a köztudatban? „Úgy vagyok ezzel, hogy ha nagyon jelen van, akkor megijedek. Ha nincs jelen, az is baj, mert végül is egy ilyen intézménynek kommunikálnia kell azzal a közeggel, amelyben működik, és valahol hasznosítania kell azt az ismeretanyagot, amelyet felhalmozott.”

Az új székhelyen természetesen nem csupán a szűkebb értelemben vett tudományos munkára, hanem annak bizonyos formájú népszerűsítésére is lehetőség adódik. Az intézet rendezésében a közeljövőben egy tudománynépszerűsítő, klubszerű rendezvénysorozat indul majd, heti rendszerességgel. Ezenkívül könyvbemutatókat is terveznek, ezáltal is bevonva a város kulturális életébe az intézményt. „Szeretnénk, ha a ház a helyi közösséget is szolgálná, vagyis különböző, a profilunkhoz közel álló területen működő szervezetek rendezvényeinek is teret adunk az intézetben” – mondja az igazgató.

A hivatalos vagy inkább félhivatalos megnyitót a parlamenti választások után tartják.

„Az ezt megelőző időszakot arra szántuk-szánjuk, hogy megszervezzük és kialakítsuk az intézeten belüli életet. Szeptember utolsó hetére a hivatalos megnyitó helyett három nyílt napot szervezünk. Az egyiket a partnerintézmények, vagyis azok számára, akikkel az elmúlt öt-hat évben együttmű-ködtünk, illetve most is szoros kapcsolatban állunk. A következőre a közélet szereplőit, tehát azokat szeretnénk meghívni, akik valamilyen formában részt vettek az intézet munkájában vagy annak népszerűsítésében. A harmadik napon a sajtó képviselőit és Somorja lakóit várjuk, hiszen »végigszenvedték« az építkezést, a gépek állandó zakatolását, naponta szembesültek azzal, hogy itt valami készül. Szeretnénk, ha belülről is megnéznék a házat, mert fontosnak tartom, hogy megszólítsuk Somorjának azt a rétegét, amely aztán a jövőben a rendezvényeinkre is eljár majd” – összegzi elképzeléseit Tóth Károly.

Azt természetesen az idő mutatja majd meg, milyen hatással lesz az intézet munkájára a tény, hogy új székhelyen folytatja tevékenységét. Az azonban már ma elmondható, hogy a tizenkétezer lakosú város egy, a szlovákiai magyarság számára meghatározó fontosságú intézménnyel gazdagodott.

http://www.ujszo.com/clanok.asp?cl=35987