A Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével (polgári tagozat) díjazták Tóth Károlyt, a Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatóját. Az elismerést intézmény- és tudományszervezői munkájáért, jogvédő tevékenységéért, valamint a felvidéki magyar társadalom önképének kialakítása érdekében végzett tevékenységéért kapta. A díjat Áder János Magyarország köztársasági elnök nevében Balogh Csaba, Magyarország szlovákiai nagykövete adta át Somorján 2014. szeptember 5-én.
Tóth Károly 1959. február 27-én született Vágsellyén. Irodalomkritikusként, szerkesztőként, intézményszervezőként ténykedik. A galántai magyar gimnáziumban érettségizett, a pozsonyi Komenský Egyetem Bölcsészettudományi Karán 1983-ban szerzett magyar–történelem szakos oklevelet. Ezt követően segédmunkásként dolgozott, majd pedig 1987–1990-ben a Madách Könyv- és Lapkiadó szakszerkesztője lett. A rendszerváltás idején a Független Magyar Kezdeményezés, később Magyar Polgári Párt egyik alapítója, 1990–1991-ben elnöke, 1991–92 között főtitkára, majd 1998-ig alelnöke volt. 1996 óta a Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatójaként dolgozik, később a Szlovákiai Magyarok Kerekasztalának szóvivői tisztségét is betöltötte. A Fórum Intézet nonprofit szervezetként működik, tudományos társadalomkutató tevékenységet végez, 2006 óta nemzeti jelentőségű intézménynek számít.
„Arra kellett rájönnöm, hogy igen keveset, nagyon keveset csináltam. Amit tettem, az a munkaköri kötelességem volt. A közösségi tevékenységben kimagasló szerepet játszottak azok, akik révén én magam is tehettem a dolgomat” – jelentette ki az ünnepségen Tóth Károly, aki megköszönte családjának és legközelebbi rokonainak a támogatást. Kitért arra is, hogy az elismerést indokló vívmányokban nagy szerepe volt a Fórum Intézet munkatársainak, akik megtalálták a maguk szerepét és csapatként ténykednek. „A jövőben a díj által még inkább elkötelezve fogunk dolgozni” – tette hozzá Tóth Károly.
Korábban az Új Szó hasábjain így nyilatkozott munkájáról: „Már régen eldöntöttem magamban, hogy egy ilyen intézmény kiépítésére és menedzselésére adom a fejem. Ez viszont időrabló dolog, s így sok-sok negatívummal is jár, aminek pedig főként saját szellemi munkám, szakmai fejlődésem látja kárát. Mégis úgy értékelem, hogy hasznos dolog volt így döntenem. Pillanatnyilag például az izgat, hogy jövőre hogyan fog működni az intézet. Vagy az, hogy már csak öt évünk van a távlati tervünkben megfogalmazottak teljes megvalósításához. Közösségként ugyanis 2018-ban lesz százéves a szlovákiai magyarság, s akkorra összegzést kell készíteni értéktudatunkról, társadalomfejlődésünkről, identitástudatunkról, a történelemről. Számomra ezek a prioritások.”
