A szlovákiai felnőttképzés elemzése és alternatívák megfogalmazása, különös tekintettel a szlovákiai magyarok igényeire és szükségleteire.
A közművelődés fogalmának kérdése nagyon összetett ma Szlovákiában. Közművelődésen/népművelésen 1989 előtt általában az amatőr és félprofi művészeti mozgalmak, csoportok vezetőinek szakmai továbbképzését értették, amely a maga eszköztárával és lehetősé-geivel a felnőtt lakosság kulturális igényeinek kiszolgálását tartotta szem előtt.
1989 után ez a fogalom differenciálódott. A hagyományos közművelődés fogalma több olyan részterület pontosabb megfogalmazását tette szükségessé, amelyek más-más megközelítést és eszköztárt igényeltek. Ilyen volt a felnőttoktatás, tréningek, civil, szakmai és módszertani képzések, kommunikációs tréningek stb. Ez nem pusztán terminológiai problémaként jelentkezett, hanem egyedi, speciális képzési formákat, sőt intézményi feltételeket követelt meg.
1989 után az intézményi háttér is gyökeresen átalakult. Míg korábban a felnőttképzést és közművelődési képzéseket állami szervek és intézmények végezték (egyetemek, főiskolák, Népművelési Intézet stb.), addig a 90-es években ezek mellett – olykor a korábbi intézmé-nyek szerepét is átvállalva – nonprofit intézmények (polgári társulások, egyesületek, szakmai szervezetek, alapítványok stb.), végezték ezt a munkát. A képzési piacon fokozatosan meg-jelentek a profitorientált szervezetek, intézmények is, és ezek száma messze meghaladja az állami és nonprofit részvételt.