Szakrális kisemlékek a Kárpát-medencében (Forma – terminológia – funkció)
A szakrális kisemlékek céltudatos, etnológiai/folklorisztikai szempontú kutatása magyar (és szlovák) viszonylatban is jószerével mindössze pár évtizedes múltra tekint vissza. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a kutatás tárgyának a mai napig hiányzik mind a magyar, mind a szlovák, általánosan elfogadott terminológiája (ugyanazt a jelenséget nemcsak az egyes tudományszakok – néprajz, művelődéstörténet, művészettörténet stb. – képviselői nevezik másként, hanem még egyazon diszciplínán belül is eltérések mutatkoznak). Noha jó egy évtizede (2000) megkíséreltem kidolgozni egy ideiglenes, ám használható magyar és szlovák terminológiát, a megjelenést viszont nem követte kifejezetten élénk tudományos diskurzus. Az azóta eltelt időszak kutatási eredményei (mind Szlovákiában, mind Magyarországon, a Vajdaságban és Erdélyben, továbbá mind a néprajzban, folklorisztikában, művészet- és egyháztörténetben, kultúrhistóriában stb.) viszont már lehetővé teszik egy véglegesnek tekinthető terminológia (s az ehhez kapcsolódó tipológia) kidolgozását. A formai és terminológiai „rendteremtésen” túlmenően a ma már rendelkezésünkre álló (történeti és recens vizsgálatokon alapuló) kutatási eredmények azt is megengedik továbbá, hogy a szakrális kisemlékek funkcionális kérdéseivel (a kapcsolódó kultusszal és rítussal, azok vallási, társadalmi és egyéb vonatkozásaival), állíttatásuk térbeli és időbeli vonzataival, a csoportos és önreprezentáció során játszott szerepeikkel, ikonográfiájukkal stb. mélyrehatóbban és komplex módon is foglalkozzunk. A fentiek végiggondolása vezetett el a téma monografikus feldolgozása szükségességének a felismeréséig, hiszen az eddigi eredmények összegző áttekintése, elemző bemutatása, a külső és belső összefüggések feltárása egyszersmind az előttünk álló feladatok kijelölése szempontjából is elengedhetetlen.
