Beszélgetés Öllős László politológussal, a somorjai Fórum Intézet elnökével

– Hogyan látja, mi jellemzi ma leginkább a szlovák-magyar viszonyt?
– A felmérések azt mutatják, hogy bizony nagyon-nagyon sok az előítélet. A szlovákiai magyar kisebbség létét a többségi nemzet tagjai közül sokan a mai napig egyfajta veszélyforrásként kezelik. Nálunk a régi kommunista pártelit úgy nőtt fel, hogy azt tanulta: a történelem egy nagy harc – az osztályok harca -, és saját, egyéni karrierjét a pártbürokrácián belül is e szerint építgette. Ebből kifolyólag nálunk még mindig az a sikeres politikus, aki mindenkiben ellenséget lát. Hiába példálózunk mi Svájccal vagy más országokkal, amelyek megoldották a kisebbségi kérdést, nálunk még mindig a régi gondolkodásmód dominál. Másrészt mivel sok szlovák politikus nem tudja elképzelni magáról, hogy fordított helyzetben nem bomlasztaná fel az államot – így a magyarságról sem. Pedig a nyugat-európai demokráciák stabilitása a megegyezéses, bizalomelvű politikán nyugszik. Gondoljunk bele: Nagy-Britanniának nincs szüksége írott alkotmányra, mert alkotmánybíróság nélkül is betartják még az íratlant is, és minden kényszer nélkül autonóm jogokat adtak a skótoknak, a walesieknek.
– A szlovák történészek, ha csak tehetik, kerülik Trianon kérdését, míg bennünket, magyarokat ez még mindig foglalkoztat.
– Igen. S mindaddig, amíg a következmények nem lesznek megoldva, örök fájó pont lesz, hiszen a magyarság ekkor került hátrányos helyzetbe. A trianoni döntés következménye, hogy ki lettünk téve az asszimilációnak, sőt időről időre az elűzetésnek is (Beneš-dekrétumok). Viszont foglalkozni kellene azzal is, hogy mindez kinek és minek köszönhető. Elvégre őseink rossz politikai döntései vonták mindezt maguk után! A történelemben soha nem lehet túllépni megoldatlan dolgokon. Egy darabig el lehet őket csendesíteni, de mindig eljön az az idő, amikor ismételten felszínre törnek. A mai generációnk egyik nemzet körében sem felelősek morálisan azért, amit elődeink tettek, de tetteik megítéléséért már felelősek vagyunk.
– Mennyiben érintette a szlovákiai magyarságot a közelmúltban lezajlott, Beneš és Hlinka körüli kultúrvita?
– A sorba beletartozik a csernovai sortűz körüli vita is. Közben pedig még Vladimír Clementisnek, a sztálinista politikusnak is felavatták az emléktábláját a külügyminisztérium épületében. Azért nagyon fontos eseménysor ez, mert ez volt az első olyan jelentős szlovák vitasor, melyet elindítója – a szlovák kormány – elveszített. Ráadásul nem az ellenzékkel szemben veszítette el, hiszen az opportunista módon hallgatott, hanem az ország nyilvánosságával szemben. Meglepetésükre nem várt ellenállásba ütköztek. Váratlan erővel szólaltak fel a sajtó képviselői, értelmiségiek, jelentős személyiségek. S a legnagyobb kormánypárt – saját népszerűsége fenntartása érdekében – kénytelen volt visszavonulni. Ezt a vitát a közvélemény döntötte el, ami hosszú távon optimizmusra ad okot.
– Mi volt az oka a kettős állampolgárságról szóló szavazás kudarcának, és hogyan hatott a szlovákiai magyarságra?
– A felvidéki magyarságra már magának a kampánynak is nagyon rossz hatása volt. A kettős állampolgárság hatalmi kérdés volt Magyarországon. Ki is szivárgott az információ: az ellenzék célja, hogy miután a határon túli magyarság állampolgárságot, majd választójogot kap, megszerezzék a szavazatait. Szerintem ilyen kérdésben csupán akkor szabad dönteni, ha alkotmányos egyetértés van. A kisebbségi magyarokat nem volna szabad magyarországi hatalmi harcokhoz felhasználni. Miután nyilvánvalóvá vált a szavazás végeredménye, a szlovákiai magyarság nagy része úgy élte meg: az anyaországbeliek nem kívánnak minket egyenrangú félként tekinteni, annak ellenére, hogy nem mi idéztük elő kisebbségi helyzetünket. Ugyanakkor a kettős állampolgárság a minket érintő aktuális problémákat – például a nyelvhasználati kérdést, a kulturális önkormányzatot, regionális gondjainkat – nem oldotta volna meg.
– Szlovákia tíz évvel ezelőtt még komoly gazdasági problémákkal küzdött, nagy volt a munkanélküliségi ráta. Az akkori eredményei alapján rendkívül kevés volt az esélye az EU-ba való bekerülésre. Majd pár éven belül a régió egyik legjobban fejlődő államává váltunk. Mennyire stabil a mostani helyzet?
– Ha röviden kellene válaszolnom, azt mondanám: amíg tönkre nem teszik. A magyarországi Bokros-csomag által elért gazdasági javulás is csupán addig volt érezhető, amíg eredményeit el nem herdálták. A jelenlegi kormány előre vigyáz a fő mutatókra, tehát attól nem kell tartanunk, hogy felélték volna az eddigi gazdasági növekedés hozadékát. Ugyanakkor ez egy viszonylagos állapot a kis Szlovákiában, de a környezetét adó EU-ban már nincs ilyen gazdasági dinamizmus. Ha az uniós reform nem lesz sikeres, akkor hosszabb távon mi sem leszünk képesek csodát csinálni.
– Jellemző ez a fejlődés a magyarlakta régiókra is?
– Ha ezek a területek nem is az országos mértékkel megegyezően fejlődnek, de javulás mindenképpen érzékelhető. Főleg az elmúlt kormányzati időszak alatt indult meg a fejlődésük. Különbségek persze vannak, hiszen a Csallóköz vagy a közép-szlovákiai régiók fejlettségi foka között óriási a különbség.
– Miben változott leginkább a kisebbség helyzete azáltal, hogy az EU tagállamává váltunk?
– A legtöbb változás nem csupán minket, de az ország valamennyi polgárát egyaránt érinti. Az egyik legfontosabb, hogy megszűntek a vámhatárok, sőt Magyarország felé most már gyakorlatilag megszűnt mindennemű határ. A vámhatárok eltörlésével áru, beruházások és munkaerő kezdett el áramlani az országok között, az egész schengeni övezetben. Van, ahol mindez meglepő kulturális eredményeket hozott. Például abból a megfontolásból, hogy a szomszédaikkal könnyebben tudjanak kommunikálni, több határ menti német településen cseh nyelvet is oktatnak délutánonként kicsiknek és nagyoknak. Egyébként a monarchia idején még teljesen természetes volt, hogy a szomszéd nyelvét ismerni kell, és most ismét visszajöhet. Ha persze letisztítjuk róla az utóbbi két évszázad nacionalista hordalékát.
– Nyitottabbakká váltunk kulturális téren?
– Ebben nem vagyok egészen biztos. Nálunk még mindig élnek gerjesztett nemzeti félelmek, ezért aztán mindkét oldalról egyfajta nemzeti elzárkózás figyelhető meg. Elég megkérdezni egy átlagos szlovák magyartól, hány szlovák regényt olvasott el. Amikor pedig a Fórum Intézet először szerette volna szlovák nyelven is megjelentetni folyóiratát, kiderült, hogy a Szlovák Kulturális Minisztériumban nincsen pályázati lehetőség magyar kisebbségi tudományos kiadvány szlovákra fordítására.
– Mennyire figyelnek oda az EU szakemberei a szlovákiai magyarok helyzetére?
– Az EU mindenképpen fékező hatással bír Szlovákiára. Az unió jogrendje azonban nem nyújt elegendő teret a kisebbségi jogok érvényesítésére. Az Európa Tanács jogrendje már jobb, és az Európa Tanácsból rendszeresen járnak is monitorozni hazánkba. Ennek ellenére a kormány folyamatosan megsérti a kezdetben beígért status quót, és egyre inkább csökkenti jogainkat, anyagi támogatásunkat.