A Mátyusföldi Muzeológiai Társaság tevékenységének egyik legfőbb célja a dél-szlovákiai múzeumokban és galériákban található magyar vonatkozású kultúrtörténeti emlékek megismertetése a nagyközönséggel.
A történészek, művészettörténészek, régészek és néprajzkutatók alkotta szakmai közösség kamarakiállítást indított útjára a közelmúltban, melynek témája a magyarok tárgyi emlékei a szlovákiai múzeumokban. A kiállított anyagról Danter Izabellát, a Társaság elnökét kérdezte a Paraméter.
– A kiállítás a Musaeum Hungaricum konferencia-sorozat hatodik állomásának kísérő programjaként a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézetben nyílt meg október végén. Azoknak a szlovákiai múzeumoknak egy nagy csoportját mutatja be, melyeknek állandó jellegű tárlata, illetve kutatási területe a magyarlakta vagy a vegyes magyar-szlovák, illetve szlovák-magyar lakosságú régiókat érinti.
o Mit szemléltet az összeállítás?
– A regionális kereteken belül nagy jelentőséggel bíró magyar kulturális értékeket vonultatjuk fel. Olyanokat, melyek magyar, illetve interetnikus közegben alakulva és fejlődve egyrészt pozitívan hozzájárultak egy-egy régió meghatározó jellemvonásainak kialakulásához, másrészt pedig szervesen kapcsolódnak az egyetemes magyar kultúrtörténet egyes korszakaihoz.
o Melyik dél-szlovákiai múzeumok anyagából válogattak a kurátorok?
– Tizenkét múzeumi intézmény anyagából. Köztük a mai Szlovákiai területén legkorábban, a 19. század harmadik harmadában megalapozott, máig folyamatos tevékenységet folytató és jelentős műgyűjteménnyel rendelkező kassai, rimaszombati, komáromi és rozsnyói regionális múzeumok dokumentációjából. Az ipolysági múzeum a 20. század kezdetén jött létre, a régiók tagolódásának területi-adminisztratív változása következtében azonban 1924-ben megszűnt, de tevékenysége városi intézményként 1994-ben újraindult. A két világháború közötti időszakra datálódik a lévai Barsi Múzeum és az érsekújvári múzeum születése, az utóbbi megalakulásának 70. évfordulóján felvette alapítójának, Thain Jánosnak a nevét. Szlovákia déli járásaiban a II. világháború után alapított múzeumok közül a füleki és a losonci intézmények tevékenysége több évtizeden keresztül összefonódott. A Füleki Vármúzeum 1994-ben a losonci járási múzeumtól „elvált“ és ma önálló városi múzeumként működik. A dunaszerdahelyi Csallóközi Múzeum és a galántai Honismereti Múzeum az 1960-as években bővítették azoknak a múzeumi intézményeknek a sorát, amelyek nagy számban őrzik a magyarok tárgyi emlékeit, és azoknak kutatásával, gondozásával, bemutatásával napjainkig rendszeresen foglalkoznak. Kiállításunkon továbbá bemutatkozik a legfiatalabb, 2002-től a Szlovák Nemzeti Múzeum kötelékében tevékenykedő pozsonyi székhelyű Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma, amely országos hatáskörrel rendelkezik.
o De a felsorolásnak még nincs vége…
– Igen, a lista bővíthető a délkelet-szlovákiai szlovák-magyar régiókban az 1950-es években megalakult múzeumi intézményekkel, a magyarlakta vidékek galériáival, a községi irányítás alatt működő vagy magánkézben levő kiállítóhelyekkel és műgyűjteményekkel, illetve a szlovák nyelvterületen működő múzeumi, vagy más közgyűjteményben található magyar kulturális tárgyi emlékekkel. A kiállítás egyébként a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma anyagi támogatásával, a Nemzeti kisebbségi kultúra 2008 program keretén belül valósulhatott meg.
o … és vándorkiállításként is felfogható.
– Tablókiállításunk műtárgyakkal bővítve önálló múzeumi kiállításként is bemutatható, vagy akár rokon témájú rendezvények kísérő programjaként. Kívánom magunknak, hogy hirdetve a magyar kulturális értékek vitathatatlan jelentőségét, még sok helyre eljusson.
o Hol tart most a tablókiállítás?
– A somorjai bemutatkozás után december 10-ig a Galántai Magyar Tannyelvű Gimnáziumban látható az anyag. Innen a szenci gimnáziumba vándorol tovább, és szép számmal van már „megrendelőnk“ az új esztendőre is. További érdeklődők jelentkezését a Mátyusföldi Muzeológiai Társaság e-mail címén — danter@stonline.sk — várjuk.