A projektum keretében az európai etnológia, illetve folklorisztika, valamint kulturális antropológia eszközeivel és módszereivel azt vizsgáltuk, hogy a különféle nemzeti és szakrális jelképek rendszere milyen összefüggésrendszerben van a kutatott régiók mindennapjaival (konkrétan 1. Komárom /L. Juhász Ilona/; 2. Párkány /Vataščin Péter/; 3. Ipolyság /Bendík Márta/; 4. Rozsnyó /Liszka József; L. Juhász Ilona). A kutatás fő célja, annak felderítése, milyen szerepet játszanak a különféle szimbolikus jelek (szakrális kisemlékek, nemzeti jelképek, emlékművek, emléktáblák stb.) és a hozzájuk kapcsolódó rítusok, szokások, ünnepek az adott közösség lokális, regionális, nemzeti vagy éppenséggel európai identitásának a megerősítésében. A kutatás egyrészt könyv- és levéltári kutatáson, valamint terepmunkán (dokumentációs tevékenység, megfigyelés, irányított interjú, oral history, illetve kérdőíves felmérés) alapult.

A kutatás, amely a kisemlékek helyi/közösségi szerepét is vizsgálta, eredményeként általános tendenciaként értelmezhető az igény az etnikai terület etnikus (nemzeti) szimbólumokkal való körbebástyázására. Egyre több településen kvázi szakrális terek alakulnak ki (Csicsó, Köbölkút, Várhosszúrét, Nagytárkány, Alsóbodok, Marcelháza, Komárom – Európa udvar stb.), ahová a szakralitást és/vagy etnikumot kifejező szimbólumok koncentrálódnak. Ezekben a konkrét esetekben jól kirajzolódott az a sokrétű jelentésháló és identifikációs szerepkör, amelyekkel a vallási és/vagy etnikai és/vagy politikai objektumokat ruházzák fel a helyiek. Ezek a szakrális terek egyszersmind a különféle közösségi (nemzeti) ünnepek megtartásának a színterei is, az identitás megtartásának bizonyos fokú letéteményesei is lehetnek. Kérdés persze, hogy ez mily mértékben érinti az adott település egész lakosságát. A kutatás során további, inkább terminológiai problémaként vetődött föl az egyes objektumok besorolhatóságának, tipologizálásának a kérdése. Ami korábban egyértelműen szakrális kisemlék volt, annak idővel lettek etnikai, sőt politikai vonzatai is (lásd a komáromi Cirill és Metód szobor, vagy Szent István szobra, a háborús emlékművek szakrális, etnikai és kegyeleti vonatkozásai stb.). A kutatást a jövőben az egyéni és kollektív emlékezet, az egyéni és kollektív identitás, a közösségteremtés lehetséges megoldásainak az irányába ugyanúgy tovább kellene folytatni, ahogy a formai és terminológiai kérdések tisztázását is.