A helyi kultúra kincsestárai – Fórum Kisebbségkutató Intézet | Fórum inštitút pre výskum menšín | Forum Minority Research Institute

Chystáme nový dokumentárny film! Please consider supporting it »

A helyi kultúra kincsestárai

A helyi kultúra kincsestárai

Konferencia a dél-szlovákiai múzeumokról és gyűjteményekről, illetve azok jövőjéről a változó jogkörnyezetben

Nagymácséd. A helyi kultúra kincsestára címmel a Mátyusföldi Muzeológiai Társaság a Galántai Honismereti Múzeum és a Nagymácsédi Községi Hivatal közreműködésével október 19-én muzeológiai konferenciát rendezett Nagymácsédon.

A Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma és az Illyés Közalapítvány támogatásával létrejött rendezvényt Keppert József, a Galántai Honismereti Múzeum igazgatója nyitotta meg. Hangsúlyozta, hogy a piacgazdasági viszonyok közepette újra kell értelmezni a múzeumok, gyűjtemények és tájházak kérdését is. Noszek Ferenc, a vendéglátó Nagymácséd polgármestere köszöntőjében a konferencia első nagy hozadékának nevezte a gyűjteményeket alapító, fenntartó és/vagy igazgató, illetve létesíteni akaró önkormányzatok, intézmények, jogi és magánszemélyek nagy érdeklődését. Danter Izabella, a Mátyusföldi Muzeológiai Társaság elnöke, a Galántai Honismereti Múzeum néprajzkutatója A helyi kultúra kincsestára – múlt, jelen, jövő címen tartott problémafelvető előadást. Elmondta, a szervezők a rendezvényt – amelyet remélhetőleg a részproblémákat alaposabban is boncolgató további fórumok követnek majd – az elméleti alapvetésen, vagyis a muzeológiai alapfogalmak tisztázásán túl főként szakmai és gyakorlatias útmutatóul szánják a gyűjtemények fenntartóinak, illetve az azok alapítását fontolgatóknak. Az egyik legfontosabb feladatnak azt tekinti, hogy mielőbb alapos adatbázis készüljön a dél-szlovákiai gyűjteményekről. Ezután, illetve ezzel egyidejűleg a gyűjtemények jogállása is rendezendő, hiszen tartós működtetésüknek az anyagi és szakmai háttér biztosításán kívül ez az egyik legfontosabb (elő)feltétele. Ľudovít Popluhár történész, régész és jogász, a Nagymácsédi Honismereti Múzeum munkatársa a szlovákiai műtárgyvédelem joggyakorlatát ismertette. Az új jogszabályok értelmében az államigazgatáson kívül a megyei és a települési önkormányzatok, a jogi és magánszemélyek is létrehozhatnak és fenntarthatnak gyűjteményeket, a létesítést azonban a kulturális minisztériumnak is jelenteni kell. A legfontosabb eligazító törvények – mint például a műemlékvédelmi, a múzeumi vagy a könyvtárakról szóló – a törvénytárban is hozzáférhetőek, de az alapítást vagy a jogállás rendezését fontolgatóknak a kulturális és a belügyminisztérium rendeleteivel is meg kell ismerkedniük. Jankovits Györgyi, a győri Xantus János Honismereti Múzeum munkatársa a múzeumi marketingről adott elő. Sajnálattal állapította meg, hogy a múzeumok többsége még mindig idegenkedik a marketing alkalmazásától, vagyis attól, hogy piaci eszközökkel a lehető legnagyobb önellátást biztosítsa magának. A legelterjedtebb felfogás szerint a múzeum a „műkincsőrzés temploma”. Ennek illusztrálására Jankovits a saját gyakorlatából is hozott példát: amikor egy falusi múzeumban megkérdezte, miért nincs feltüntetve az épületen az intézmény neve, azt felelték neki, azért, nehogy a betörők véletlenül megtalálják. Ez a maga módján jogos érvelés, csak így a múzeum a potenciális látogató előtt is rejtve marad. A győri szakember a múzeumot egyfajta „színházként” értelmezi, amely „erkölcsi bázisként” formálja a látogatóját, és nemcsak bemutatja, hanem generálja, „újrateremti” is az értékeket. Egy-egy gyűjtemény vagy múzeum alapításakor a piackutatás az első lépés, vagyis annak megállapítása, hogy az adott intézmény milyen célcsoportokra építheti a tevékenységét. E csoportok igényeit felmérve kell elkészíteni a stratégiai tervet, amely a hagyományos múzeumi tervekkel ellentétben nyitott és a feladatokra összpontosít, nem csupán a teljesített kötelességek visszamenőleges lajstroma. A múzeumnak az „eladást” is ösztönöznie kell. Ha kevesebb a látogató, engedni kell a beléptidíjak árából. A győri tapasztalatok alapján már a kisebb árengedmény is jelentősen „növeli” a látogatottságot. A kiállításnak is van „termékgörbéje”: minél hoszszabb ideig változatlan, annál kevesebbet ér a múzeumnak. Fontos a személyi tényezők figyelembevétele is, vagyis hogy kik tartják a kapcsolatot a látogatókkal. A Xantus János Honismereti Múzeumnak például reagálnia kellett arra a tényre, hogy minden negyedik látogatója külföldi turista. Sterbetz Katalin textilrestaurátor a konferencián arról adott áttekintést, hogy munkahelyén, a budapesti Magyar Néprajzi Múzeumban milyen a műtárgykezelés és a megelőző műtárgyvédelem. A képeken is bemutatott számos fortély közül emeljünk ki csak egyet. A dél-szlovákiai gyűjteményekben is gyakran találkozunk azzal, hogy a ruhadarabokat, textileket kiszögelik, gombostűvel, rajzszöggel feltűzik, pedig azok tépőzárral is felerősíthetők. Kovács Eszter, a Galántai Honismereti Múzeum régésze a régészeti gyűjtemények kérdését járta körül. Sajnálattal állapította meg, hogy Dél-Szlovákia múzeumaiban kevés az olyan szakember, aki régészeti kutatást kezdeményezhet és vezethet. Novák Veronika, a Vágsellyei Járási Levéltár igazgatója az új levéltári törvényről számolt be. Változik a levéltárak közigazgatása: a járási archívumokat fiókintézményekként a regionálisakká átalakuló területi levéltárak irányítása alá vonják. Arra is kitért, hogy a levéltári dokumentumok megsemmisítése a gyakorlatban igazából az új jogszabály alapján sem szankcionálható. Novák figyelmeztette a konferencia résztvevőit, hogy ha a kommunizmus bűntetteit dokumentáló intézet pártállami időszakról szóló iratokat kér az önkormányzatoktól (esetleg más intézményektől), csak másolatokat szolgáltassanak ki, az eredeti dokumentumokat ne. Zsok Gizella, a komáromi Duna Menti Könyvtár igazgatója a legújabb műemlékvédelmi törvényeket magyarázta. A községeknek a területükön található műemlékekről nyilvántartást kell készíteniük. A műemlékeken tervezett beavatkozásokhoz az önkormányzatoknak mindenekelőtt a területileg illetékes műemlékvédelmi hivatal engedélyét kell kérniük (építés, átépítés esetén ehhez is engedély szükséges), s természetesen a közbeszerzési törvényt sem kerülhetik meg. Balázs Klára pedagógus bemutatta az általa készített Nagymácséd Honismerete című kiadványt, amelyet a helyi kisdiákok az alapiskola harmadik osztályától segédtankönyvként használnak. A konferencia résztvevői megtekinthették a község múzeumát is. A rendezvényt meghívott vendégként Nagy László, a pozsonyi magyar nagykövetség titkára, Tóth Károly, a Fórum Intézet és Végh László, a Bibliotheca Hungarica igazgatója is figyelemmel kísérte. Az előadások szerkesztett változata külön kiadványban is megjelenik.

Aki részt vett a konferencián, tapasztalhatta, hasznos, igényelt kezdeményezésről van szó. Értékét csak növelheti, ha a felvetett részproblémákat további rendezvényeken vitathatják meg mindazok, akik számára fontosak a helyi kultúra kincsestárai.

http://www.ujszo.com/clanok.asp?cl=39703